Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-12 / 24. szám
Thursday, June 12. 1980. .AMERIKAI MAGYAR SZO MUNKÁS PART ALAKÍTÁSÁT JAVASOLJÁK AZ ACELMUNKÁSOK “SEMMI SEM TETSZIK” Lapunk május 29-i száma közli egy olvasónk, Fábián Imre levelét, amelyben kérdőre vonja lapunkat, amiért nekünk “semmi sem tetszik, ami az USA-ban történik.” A levelet kővetően szerkesztőnk, szerintem helyesen, válaszolt a kérdésre. Ezzel kapcsolatban néhány gondolatomat óhajtóm itt leimi, főképpen, mert ez a kérdés nem új jelenség részünkre, akik haladónak, vagy akar baloldalinak valljukmagunkat. Valahányszor az USA hiányait, fogyatékosságait és hibáit említjük, ezt a kérdést vetik ellenünk. Haladó szellemű ember az, aki nincs megelégedve a mindennapi élet hiányaival, és hibáival, és igyekszik azokat megjavítani a meggyőzés erejevel, békés eszközökkel. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy bíráló szemmel tekintse eletkófulmenyeinket, felfedni a fogyatékosságokat azokban. Ezzel atel- lenben áll a reakciós, aki meg van elégedve a dolgokkal, ahogy vannak, a “status quo”-val, es ellenez minden változást, sőt, esetleg, szeretne elmúlt dolgokat visszahívni, a “régi jó idők” után sóhajtozva. A reakciós szemszögből tekintve, a haladó szelleműnek “semmi sem tetszik”. A megelegedettseg nem serkent uj teremtésre. A nagy feltalálok nem voltak megelégedve azzal, ami akkor volt; nekik “semmi sem tetszett”. A megelegedettseg egy helyben topogás. Watt nem volt megelégedve az állati energiával, és megszerkesztette a gőzgépét; Stephenson nem volt megelégedve a lo-vontatással, és megépítette a vasutat-, Edison nem volt megelégedve a gázvilágitással, és feltalálta a villanykörtét, nem volt megelégedve a hang megörökítésének hiányával, és megszerkesztette a gramofont. Folytassam tovább az emberek hosszú névsorát, akik a történelem kezdete óta nem voltak megelégedve azzal, ami volt, és újat teremtettek; akiknek “semmi sem tetszett?” Az emberiséget azok vitték előre,akiknek “semmi sem tetszett.” Jeffersonnak es Washingtonnak semmi sem tetszett az angol uralom alatt. USA munkásainak nem tetszett a múlt században a 10-14 órai napi munkaidő, a gyermekek alkalmazasa gyárakban, bányákban. Harcoltak ellene. A meglévő jó dicsérete és hangoztatása csak eltereli figyelmünket a rossz észrevételéről. * Olvasóimhoz szólok: Bizonyára észrevették már írásaimban, hogy következetesen USA-ról szólok, nem pedig Amerikáról. Egy kis történettel fogom ezt megmagyarázni. Evekkel ezelőtt egy barátom Mexikóba utazott vakációra. A mexikói határon a mexikói határőr megkérdi: milyen állampolgár? A válasz: Amerikai. A határőr: En is amerikai vagyok. Barátom: Észak-amerikai. Határőr: En is észak-amerikai vagyok. Barátom: Egyesült Alla- mok-beli. Határőr: Mexiko: is egyesült államok. És igy tovább. Mexikói, kanadai, délamerikai, mind amerikai. Mexikó, Kanada észak-amerikai; Mexikó,. Brazília szintén egyesült államok. Ezért használom az USA megjelölést. V. 0. / TEHERAN, Roman delegáció kereskedelmi szerződést kötött az iráni kormánnyal Iran olaj, gáz és petrokemiai iparának fejlesztésére. A szervezett acélmunkások 38. kerületi konvencióján résztvevő 400 delegatus nagy szavazat-többséggel javaslatot fogadott el, mely “egy Munkás Párt, vagy ehhez hasonló szervezet” felállítását sürgette. A delegátusok a United Steelworkers szakszervezet 75.000 tagját képviselték, akik az ország nyugati államaiban lévő acélgyárakban dolgoznak. Jellemző volt a delegátusok e döntésé, mert a Határozati Javaslat Bizottság többségé ellenezte a javaslatot. Idézzük a javaslat egy részét: “Noha a politikai jelöltek demokrata köntösben lépnek a szavazók elé, beválasztásuk után megmutatják igaz mivoltukat: fellépnek a szervezett munkások méltányos követeléseinek megsemmisitesere. Ezért javasoljuk, hogy a United Steelworkers Szak- szervezet országos vezetősége minden halasztás nélkül tegyen lépéseket egy Munkás Párt, vagy egy hasonló szervezet felállítására, mely képviselné az ország munkásainak érdeket.” A központi szervezet négy vezetője is jelen volt a konvención, de egy szót sem szóltak sem a javaslat mellett, sem ellene. Hogy uj szelek fújnak az ország szakszervezeteiben, bizonyítja Frank McKee, a szervezet 38. kerülete volt igazgatójának felszólalása. Többek között ezt mondotta: “Nem bízhatunk abban, hogy a ‘gazdagok klubja’ — a kongresszus — megoldja problémáinkat, mint az üzemek lezárása, az infláció hullámzása, az adó-teher. Ezért javasoljuk az acélipar államosítását, a nagyvárosok leziillött ■ vidékeinek felépítését, a tömegközlekedés modernizálását, a környezet megtisztítását, a fehérek, feketék, barnák és indiánok egységbe tömörítését.” Beszédét percekig tartó tapssal fogadták a delegátusok. eu/rc i^Quez w^HinGTormn Elvis Vasquez 18 éves. A new yorki Martin Luther King, Jr. High School 2000 tanulójának egyike. O es New York, valamint Vermont államok 124 középiskolai tanulója Washingtonba, az ország fővárosába látogatott, hogy ott a képviselöházban és a szenátusban tanulmányozza, hogyan formálják az ország bel- es külpolitikáját. A “Close—Up” szervezet, amelyet tíz évvel ezelőtt hoztak letre, evente 13.000 középiskolai tanulót visz a fővárosba egy heti tanulmányútra, ahol találkozhatnak es eszmecserét folvtathatnak képviselőkkel és szenátorokkal. “A legmélyebb benyomást az tette Vasquezre és a Martin Luther King, Jr. High School négy másik diákjára — jelenti a N.Y. Times — amikor a Pentagon képviselője megmagyarázta, miért van szükség a katonai sorozás visszaállitásara.” A tanároknak, akik megszervezték e tanulmányutat, felelősséget kell vállalniok az ut sikeréért. E feladatuknak eleget tennének azáltal, ha a diakokkal karöltve feltennének néhány kérdést, mint pld.: mi a magyarazata annak, hogy a száz szenátor között nincs egyetlen fekete, noha az ország lakosainak húsz százaléka fekete; vagy hogy a szenátusban egyetlen nő van, t holott az ország lakosságának többségé nö; vagy hány autó-, építő-, acél-, szövő- munkás tagja a képviselöháznak? Hogyan kerülnek a képviselő- és szenátor-jelöltek a jelölő listára? Milyen szerepet tölt be az átlagember e jelölési rendszerben? Honnan veszik a jelöltek a hatalmas Összegeket, ami egy kampány sikerre viteléhez szükséges? JöfrtiiixHtól ión t Mit tettek a képviselők és szenátorok az infláció felszámolására, a munkanélküliség megoldására, a nagyvarosok ^züllött negyedeinek felépítésére, a fiatalok szakképzésére, az idős pblgárok problémáinak rendezésére, az ország tömegközlekedésének felépítésére, a SALT II. Egyezmény elfogadására, a békés egymás mellett éles politikájánakmegerósitésére, a béke biztosítására, egy országos egészségügyi törvény beiktatására? S igy folytathatnám a kérdések felsorolását, de itt csak a fentiekre szorítkozom. Ha ezekre kaptak volna választ, egy heti washingtoni látogatásuk valóban bepillantást nyújtott volna a tanulóknak a mai politikai rendszerbe. L. I. “TART KAROKKAL...” Carter elnök nemreg kijelentette: “Tárt karokkal — ‘open arms’ — fogadjuk a kubai menekülteket.” Két hét telt el az elnök e kijelentése óta es ime a Feher Ház lakója kirendelt kétezer felfegyverzett gyalogos katonát Arkansas állam Fort Chaffee erődjébe, ahol a katonák — arms in hand — sortüzet adtak a lázadó kubai menekültekre. Nemcsak a szövetségi kormánynak gyűlt meg a baja az ide áramló kubaiakkal. Olvastuk az országosan ismert Kiplinger Levél május 29-i számában: “A kubaiak iránti ellenszenv megmutatkozik nemcsak a feketék, hanem a floridai bennszülöttek minden retege részéről is. Ez ellenszenvet többek között az hozta létre, hogy a kubai iskolasgyermekek szama 15.000-re, vagy tálán meg ennél is többre emelkedik es ez maga után vonja a közoktatási kiadások hallatlan emelkedését, ami újabb adóterhet jelent a floridai lakók reszere.” “A kubaiak erkezese előtt 19.000-en voltak a listán, akik igényt tartottak állami lakásokra. Most a lakáskérdés tízezrek részere válságossá vált. A kubaiak beozónlése elmélyítette a feketek el- keseredesetmeg kevesebb lehetőség van a fekete fiatalok munkába allitására.” A kubaiak korlátlan beözonlese ellenszenvet váltott ki Carter elnök iránt az ország lakosainak többségéből. KITOLONCOLÁS WASHINGTON, D.C. Carter elnök utasitotta az igazságügyminisztériumot, hogy toloncoltassák ki azokat a kubaiakat, akik resztvettek a Fort Chaffee, Ark.-i gyüjtotaborban kitört zendülésben. Megkísérlik visszaküldeni őket Kubába, azokkal együtt, akikről kiderült, hogy büntetett elöélefüék. NEW DELHI, India e'szaki vidékén fekvő Tripura es Assam tartományokban a lázadások leverésére az indiai kormány biztonsági sereget rendelt ki. twAc<w /á/cm 4
