Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-05 / 23. szám
Thursday, June 5. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZÓ GALGŐC2I ERZSÉBET:- KISREGÉNY- VII. Egy öreg ember életében lassacskán minden szertartássá válik. Piroka a dolgozószoba legkényelmesebb karosszékét a televízió elé gördítette, melleje emelt az ablak elöl egy kovácsoltvas virágtartót, a virágtartóra egy-egy tál kábán korai cseresnyet es sajtos sós aprósútemenyt készített, bekapcsolta a televíziót, meggyújtott egy falikart, s mig az esperes elhelyezkedett, gyorsan megágyazott a keskeny heve- rón. Egy íróasztal volt még a tágas szobában, taber- nákulum, bárszekrény, a szabad falfelületeket könyvespolcok takarták, tetejükön gondosan összeválogatott parasztköcsög-gyűjtemény. A két ablak kozott a falon fából faragott primitiv feszület, alatta imazsámoly. Az esperes figyelmesen bámulta a híradót a Sinai- félszigeten dúló harcokat, a földrengést, az árvizet, a repülöszerencsétlenséget s a többi szörnyűséget, amit az újság és a televízió az összezsugorodott földgolyóról a népek reggelije és vacsorája mellé tálal, s miközben megrendítette az áldozatok sorsa, mélyen bent meghitt őrömet érzett, hogy mindezt innen a karosszék biztonságából figyelheti. Eszre sem vette, amikor lenyomták a kilincset és Zsófia lépett a szobába. Óvatosan megállt a pap háta mögött, s amikor az időjárás jelentes is elhangzott, megérintette a vállat. — Nem haragszik, esperes ur? Behoztam a kápolna kulcsát s gondoltam... Noha a televízióban a Delta cimú műsor következett, sok érdekes újdonságot Ígérve a tudományok területéről, a pap mégis örült a látogatónak. Eloltotta a televíziót és leültette Zsófiát. — Mivel kínálhatom meg?... Vacsorázott már? — Nemigen szoktam... — Piróka! — kiáltotta a pap, s hogy a házvezetőnő bedugta a kócos fejét az ajtón: — Adjon enni a művésznőnek!-- Inkább innék, ha van — mondta Zsófia, es szerényen mosolygott hozzá, hogy ellensúlyozza pimaszságát. Az esperes észrevette mára szenteltviztartóban hűlő sörösüvegeket. Tanácstalan vol^ szóvá tegye-e ? — Örmény konyak, grúz konyak, francia konyak... Zsófia elismerően csettintett. — Ez igen! — Néha reprezentálnom kell — mentegetőzött a pap . — Püspöki titkár, a kancellária számvevője, régi iskolatars Pannonhalmáról... — Talán francia konyak... Piróka a bárszekrényböl elővett egy megkezdetten palackot és egy kicsi poharat. Az Íróasztal szélén töltött Zsófia poharába, mellette hagyta a palackot, és kicsoszogott. — Az esperes ur ? . — Én nem élek vele. — Egészségére! — A nó ivott egy kortyot, s elismerően nézett körül. — Milyen szép itt! Minden tárgy csak úgy sugározza a nyugalmat, a harmóniát. — Maganal nem ? Zsófia arcan keserű grimasz jelent meg. — Budapest legmagasabb lakóházának a tetején lakom. A 19. emeleten. Gyönyörű műtermem van, hatalmas erkéllyel. Tálán Ceglédig is ellátni róla. A télen még lesöpörtem a havat, azóta nem merek kimenni az erkélyemre, felek, hogy leugrom. Az esperes megindult érdeklődéssel nézte. — Szép, fiatal, tehetséges, az ember azt hinne, boldog is. — Tehetséges...?! — Húzta a szót Zsófia.- Én nem láttam még a munkait, de ha magát ajánlotta a Képzőművészeti Alap... — Szabad? — Zsófia megitta a konyakot s rögtön töltó’tt magának. —Sokszor megkérdezték már tőlem, I m hogyan lesz valaki restaurátor. Őszinte leszek, esperes ur: úgy, hogy festőnek nem eleg tehetséges. — És maga szenved ettől? — kérdezte részvéttel a Pap. , — En annyi mindentől szenvedek, esperes ur! — Zsófia újra töltött magának, belekortyolt. Látszott, hogy beszélni akar; mióta itt van a faluban/neg nem beszélt senkinek, csak neki beszéltek szakadatlanul. Ivott, hogy megszabaduljon a természetes gátlástól, amely idegenek jelenlétében fegyelmezetté es zárkózottá tette. A pap megindultan figyelte; annyi mélyről felszakadt gyónást hallott már... — A lakásomtól nem messze, a sarkon van egy italbolt. Olyan igazi belevaló, osztályon aluli ven- déglatóipari egység. Csak azért merek bemenni, mert már ismer a személyzet, s tudom, hogy alkalomadtán megvéd. Az URH minden este menetrendszerűen megjelenik, szétválasztja a verekedőket, kiemeli a gyanús elemeket. Ott szoktapi találkozni l f ». M . f egy öregasszonnyal. Remsegesen öreg. Ősz csimbo- kok a fején, pipaszár lábán befüzetlen férficipő. Az arca... No nem, ilyet még Bosch sem képzelt el legrémesebb álmában sem! Összeszedi a mocskos poharakat, ezért löknek neki féldeci kevertet, meg egy pakli Munkást. Néha szeretnék cserélni vele. — Miért? — Mert fél deci kevert után pünkösdnek látja az életet... A tizedik kevert után pedig elvágodik a sze- nespinceben, ahol a vacka van, és tizenkét órát alszik egyhuzamban.- Van egy teakeverék álmatlanság ellen... — mondta meggyőződés nélkül a pap. Zsófia legyintett.- Mindent kipróbáltam már esperes ur! Az anyam is kuruzsló,, neki is van egy teakeveréke... Volt úgy, hogy reggel nyolckor a nyakamba vettem a várost, és este tízig gyalogoltam. Megtettem harminc-negyven kilométert, hogy kifárasszam magam es hogyané legyek otthon. Ne találjanak meg telefonon... Kezem, lábam remegett a fáradtságtól, amikor fürdés nélkül zuhantam ágyba és fél óra múlva olyan éber voltam, kiélezett, meghámozott, hogy reggelig az ósmagyarok hetes számrendszerét gyakoroltam.. hogy ne gondolhassak semmire. Elhallgatott. Szép, erős keze ernyedten hevert az asztalon. Az esperes gyengéden megérinti meleg, párnás kezevel ezt a hervadt kezet. — Vallásos, gyermekem? — Nem, esperes ur. Csak erkölcsös vagyok. — Akkor nem tudom magának az ima és a gyónás vigaszát kínálni. — Vallástalan se vagyok — helyesbített Zsófia. — Nincs dolgom Istennel. Schopenhauerrel vallom: Ha volnának istenek, hogyan viselném el, hogy én nem vagyok az? A pap szelíden kijavította: — Nietzsche. — Igen, Nietzsche. — Zsófia gepiesen helyesbített, aztán meglepődve, örömmel kapta tekintetét az esperesre. Ez a falusi pap még művelt is? Nemcsak aranyos, lomha, az inget leevö öregember? Ettől megmagyarázhatatlan hála töltötte el. — Drága esperes ur, valóban én emlékeztem rosszul. Valóban Nietzsche! Köszönöm, köszönöm, — fölállt. — Ne haragudjék, hogy... Az esperes is fölemelkedett. \ — Ugyan, Zsófia... Barmikor... boldogan... Zsófia a konyakos üvegre mutatott. — Elvihetem? Nem akarok bemenni a kocsmába! Az esperes kissé meghökkent, de latva, hogy a nőben mintha fölengedett volna a szorongás, bólintott. — Említette, hogy a templomkulcsot .... holnap nem jön? — Nem , esperes ur. Bemegyek a Püspöki Levéltárba, utána akarok nézni valaminek... — Kifelé indult kezeben a konyakos üveggel — aztán meg a.... munícióm is elfogyott... (Folytatjuk) HA OLVASNI KIVANJA A KISREGÉNY ELŐZŐ KÖZLEMÉNYEIT, KERJE A KIADÓHIVATALTÓL Magyar Anyák Napja Sarasotában Ezt a szép májusvégi vasárnapot a Petőfi Kör a magyar édesanyáknak szentelte Nyugat-Florida második legnagyobb magyar településén, Sarasotában. (Ugyanis St. Petersburgon valamivel több magyar é!-) A Tuttle Ave.-n lévő Salvation Army helyiségeiben fél kettő órai kezdettel csekély 3 dollárért ros- kadásig telt asztalok mellett mindenki annyit ehetett, ihatott, amennyit csak akart. De itt mindenki akart. Az ünnepi beszed nem a szokásos unalmas “text” volt. Árvái György röviden, de nagyon értékes, megszívlelendő szavakkal méltatta a magyar édesanya küzdelmet az eletadásban, a gyermeknevelésben és a családfenntartásban. Hősök Napját méltatva, nem feledkezett el megemlékezni a magyar hősökről sem, akik 1000 évvel ezelőtt Európában hazát szereztek, melyet a pokol minden erejével szemben is megvédtek. Itt, ahol örökös a napsütés, a meleg nyár, hogyne lett volna a szivekben is az ezen a szép ünnepélyen. Csők csókot követett a szeretett anyáknál és virággal, süteménnyel telt asztalok adták meg a léleknek az ihletet, amijo anyácskák napján nekik jár. 160 személy váltott ebédjegyet, de az ünnepélyen többen voltak. A műsort Kajcsi László állította össze. Ruggieri Éva és Árvái György énékszámait Sasvári Magda kisérte zongorán, igen sok taps közepette. Román Magda és mások szavaltak. Szalai József es tarsai a termet készítették elő. Dr. Ságiné Ízletes süteményeivel tette nevét híressé. Majd az amerikai es magyar himnusz eléneklésével zárult ez a feledhetetlen szép ünnepély. V Földes Z. Újítsa meg előfizetését! 10 _
