Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-24 / 17. szám
Thursday, April 24. 1980. Emberi jog — Tulajdonjog AMERIKAI MAGYAR SZÓ Helyesebben szólva nem a “tulajdonjog”-ról, a tulajdon birtoklásához való jogról esik itt szó, hanem a tulajdonnal kapcsolatos jogról, a tulajdon feletti rendelkezés jogaról. A kettő közötti ellentét napjainkban erősen kiéleződött. Ez az ellentét mindig is fennállott, és akinek volt tulajdona, az, természetesen, arra magát jogosultnak tekintette, azt valami istenadta jognak hirdették. De a felvilágosodás korában, a 17—18. század idején, a nagy gondolkodók kétségbe vonták ezt a tételt, és az emberi jogokat helyezték a tulajdonjog fölé. A hatalmi körök ezt az elvet mind a mai napig nem fogadták el. A kapitalista rendszer még gyermekcipőben járt, úgy 150 evvel ezelőtt, akkor még az egyéni vállalkozás korában es a feudalizmus végnapjaiban, de tulajdonjogát törvénnyel igyekezett érvényesíteni. A napi 10—12—14 órát éhbérért dolgozó munkásság, nehéz eletenek enyhitésere, kezdett megmozdulni és szakszervezetekbe tömörülni, emberi jogainak védelmére. Ebben a vállalkozó osztály tulajdonjogának veszélyeztetését látta, és a munkás-szervezkedést törvényileg “osszeeskuvés”-nek, tehát büntető cselekménynek nyilvánította. A ma általánosan elfogadott 8 órás napért véres küzdelmet folytatott a szervezett munkásság száz évvel ezelőtt (a chicagói Haymarket esete, aminek emlékét ünnepeljük a Május Elsejei felvonulással). Ma, a kapitalista rendszer legsúlyosabb válságának korában, amikor a vállalkozó osztály eggyé vált a kormányzőkörökkel, a két jog közötti ellentét annyira kiéleződött, hogy az mar a rendszer alapjait támadja. A termelés célja, az emberi jogok szemszögéből tekintve, a termékek bősége, a nép igényeinek kielégítésére, mig a tulajdonjog elsőbbsége alapján álló kapitalista rendszer szempontjából, a termelés kizárólagos célja a profit, minél több profit nyerése, korlátozás nélkül. Ha nincs profit, vagy nincs elég profit: nincs termelés. Ha megszűnik a termelés, milliók munka nélkül, kereset nélkül maradnak, családjaikkal még több milliók szenvednek, megfosztva legelemibb emberi jogaiktól: a kenyérkeresettől. A két jog közötti szakadék .áthidalhatatlanná vált. Az egyik oldalon a tulajdonjog szentségének zászlaja alatt a monopóliumok (a lakosság kis százalékát kitevő uralkodó osztály), bezárják gyáraikat, ha nem hoznak elég profitot: az én tulajdonom, azt teszem vele, amit akarok! A másik oldalon, a lakosság túlnyomó többségé, emberi jogait hirdetve, munkát, kenyeret, emberhez méltó életet követel. Ezt csak úgy lehet elemi, ha kitárják a lezárt üzemek kapuit és munkába allitjak a munkanélküliek millióit, hogy termeljenek a lakosság szükségleteinek kielégítésére. A modern technológia mai szintjén, a mai sokkal hatékonyabb termelési módozatok folytán, harmincra kell csökkenteni a heti munkaórák számát, a fizetés csökkentese nélkül, nehogy nem kívánatos túltermelés álljon elő. Ha ezt a kapitalista rendszer nem képes, profit nélkül, megtenni, az a rendszer megerett a kimúlásra. A történelem során rendszerek felváltottak egymást, az nem uj dolog többe! V. O. ENIWETOK ATOLL. Egy mintegy 250 láb átmérőjű, 18 incs vastag betonboltozat fedi be a Rumit-szi- geten a Kaktusz-kratert, amely nukleáris robbantásokból keletkezett. Ebbe a kráterbe fogják betemetni a 100 millió dolláros költséggel itt összegyűjtött 100.000 köblábnyi rádioaktiv anyagokat. 1948 es 1958 között 43 nukleáris kísérletet végeztek ezen a deli-tengeri szigetcsoporton., Olajat — technológiáért Az olaj nemcsak politikai fegyver (1873 óta), meg csupán nem is kizárólag gazdasági tényező, hanem egyben fontos társadalmi kérdés a termelő országok szempontjából. A- zok az országok, ahol a nagy mezőkre bukkantak, ket-három évtizeddel ezelőtt a világ legszegényebb es legelmaradottabb államai köze tartoztak. A Közel-Keleten Ugyanúgy, mint Afrikában, vagy Latin-Amerikában. Nem rendelkeztek sem iparral, sem f mezőgazdasági kultúrával. Majdhogy nem nomád életet folytatott lakosságuk a sivatagban, a kopár völgyekben és a nap-szitta preriken. De legalább ók megmaradtak. Nem irtattak ki vagy zavartattak el otthonukból, mint a múlt században es a szazad elejen az Egyesült Államokban azok az indiánok, akik olaj-es nyersanyag földeken sátoroztak. Egyszeriben lettek tahát szegény gazdagok, miután országteruletükőn olajra bukkantak. Ugyanakkor megmaradtak gazdag szegényeknek is, hiszen a nagy kincs mit sem változtatott gazdasági es társadalmi berendezkedésükön, egy-két olyan országtol eltekintve — amely politikailag legalábbis — a haladás útjára lépett. A lakosság életszínvonala természetesen emelkedett. Az sem mindenütt, mint például éppen Iránban, Nigériában vagy Venezuelában. Hivatkozzunk azonban tálán a leggazdagabbakra. Kuvaitra es Szaud Arábiára. Az egy főre eső nemzeti jövedelem térén az elsők között állnak a világon. A tevehátrol ültek át egyik napról a másikra a Cadillacba, a Mercedesbe és a szuperszonikus repülőgépekbe. Kincsüket felélik, anélkül, hogy gazdaságilag és társadalmilag felkészülnének (legalábbis eleddig) arra az időre, amikor kiapad a forrás, esetleg már időközben újabb energiával helyettesítheti az olajat az iparosodó világ. Hiba volna természetesen kizárólag őket hibáztatni, hiszen elsődlegesen nem ok voltak nemzeti kincsük haszonélvezői. Társadalmi tudatra tulajdonképpen most kezdenek ébredni, amikor tapasztaljak, hogy a valuta romlása őket is sújtja. Kénytelenek tehát emelni az olaj árat. Ez azt eredményezi, hogy hatványozottan emelkednek az ipar- es mezőgazdasági cikkek árai is a világpiacon, amelyre pedig szükségük van. Hiszen éppen Szaud-Arábiában és Kuvait- ban, az emirátusokban, de kisebb mértékben másutt is majdnem mindent importálniuk kell a kormányoknak, hogy a kózszükségletet kielégitsek. Ebből az ördögi körből mind ez ideig nem tudAZT ÍRJA AZ újság..; Az áll a Wall Street Journalban, hogy tni vagyunk a leggazdagabbak! tak kiszabadulni. Az iparilag fejlett országok az olajtermelőkre hárítják a felelősséget a drágulásért, az olajosok viszont a tőkés államokat okolják az áremelésért. Ezért merült fel az úgynevezett “Davos- Symposium 1980” értekezleten, hogy a jövőben nem dollárért, hanem technológiáért adjak az OPEC országok az olajat. Ez az előrelátás valóban indokolt, noha egyelőre nagy nehézségekbe ütközik. Mar akkor is elkésne, ha most kezdenek. Hiányoznák ugyanis a képzett szakemberek. Nem mértek fel mind ez ideig az adottságokat. Az ipartelepítés és a mezőgazdasági kultúra kialakításának a lehetőségeit. Az olajon kívül nem igen gondoltak egyéb nyersanyagok kutatására es számos olyan tényezőre, amely bizonyos mértékig biztosíthatja — függetlenül a, ma már mindenkire vonatkozó nemzetközi együttműködéstől a nemzetgazdaság fejlesztesenek feltételeit. Különben,ha kiapad az olaj, a Cadillac után ismét fólnyergelhetik a tevet. Nyilvánvaló, hogy mindez már a következő nemzedék gondja, de az o jövőjüket is most kell(ene) “ megalapozni. A technológián az iparépitest és fejlesztést értik, a mezőgazdaság megalapozását. Ehhez vízre van szükség, ami a Közel-Keleten a legnagyobb probléma. A legtöbb helyen viz után kutatva bukkantak olajra. Nem valószínű, hogy ez fordítva is ilyen eredménynyel jár majd. A tenger sótalanitása, amely ugyan folyamatban van s nem is eredmenytelen, rendkívül költséges. Olvashatunk időnként egyéb eljárásokról is. Mindez azonban egyelőre helyi jellegű, tehat nem általánosítható. Lényegében azonban minden azon múlik, hogy az átalakuló világban az olajtermelő országok a jövőben nem a bankokban, hanem társadalmuk és nemzetgazdasaguk érdekében mikent tudjak kamatoztatni meses kincseiket. Vámos Imre Magyarok a prérin (folytatás a 6. oldalról) arra pedig végképp nem szánja el magát (föltehetően a rendezői koncepció sem tartott erre igényt), hogy vérbeli dokumentumfilmek módjára tetten érje az eletet, ide-oda kószálva-pásztázva tanúja legyen annak, amint a valóság spontán módon maga mutatja meg kendőzetlen önmagát. Megrendülést igy csak a szöveg itt-ott fölerősödő emocionális ereje vált ki belőlünk. ✓ , Nyerges András. 7 vany pedig vagy egeszen független attól, amiről a film szólni kíván (kepeslapszerú, egyébkent szép felvételek vízesésről, tengerről, felhőkarcolókról, tájakról, női rendőrök, vagy katonák parádéjáról stb.), vagy — jobb esetben — puszta illusztrációja annak, amiről éppen sző esik. Fehéri Tamás kamerája csak egy-két ritka pillanatban vállalkozik rá, hogy képeivel gazdagítsa, kiegészítse, vagy kontrasztokkal tegye hangsúlyosabba a szöveg tartalmát,
