Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-24 / 17. szám
Thursday, April 24. 1980. AMERIKAI MAGYAR SZO Amunkásbiztositás szégyene 4 A bíróság segítségét kérik az acélbárók WASHINGTON, D.C. Az ország legnagyobb acélvállalata (US Steel) az összes ac'elvállalatok nevében, bírói eljárást indított hét ország: Franciaország, Belgium, Luxemburg, Olaszország, Anglia, Hollandia és a Német Szövetségi Köztársaság ellen. A vád az, hogy ezekből az országokból acélt hoznak be az Egyesült Államokba alacsonyabb áron, mint amibe az acél termelése kerül. A szövetségi kormány intette a vállalatot, hogy tartózkodjon ettől a lépéstől. Miután a US Steel benyújtotta kérvényét a bírósághoz ,a szövetségi kormány visszavonta az úgynevezett “trigger price”’ törvényt, amely megszabta a minimum árat, amelyen alul egyetlen országból sem lehet acélt behozni. A minimum ár felfüggesztése lehetővé teszi a fent- emlitett hét ország részére, hogy alacsonyabb áron még több acélt küldjenek az USA-ba. A washingtoni kormány e lépéssel akarja megakadályozni, hogy az USA és az európai államok között korlátlan harc jöjjön létre a világpiac meghódításáért. Jelenleg az európai országok többet vásárolnak az USA-tó( mint USA az európai országoktól. Ha azonban a bíróság jóváhagyja az acélbárók kérését és magasabb vamot vetne ki az európai acélbehozatalra, akkor fennáll a lehetőség ezen állmok közti verseny korlátlan kiélezésére. Történt 1980-ban az USArban Zaihira Mendevil ruhagyáros Los Angelesben. Alkalmazottai Mexicóbol illegálisan bejött munkások. A munkaidő reggel 6:30-tól este 7.30-ig tart, félóra ebédidővel. A munkabér $ 2.90 (hivatalosan) óránként, de sokszor lecsökkenti ezt a munkáltató heti 30 dollárra es nem kivételes eset, hogy olyan csekkel fizet, amelyre nincs fedezet. Ha a munkások tiltakozni mernek, Mendevil azzal fenyegetőzik, hogy feljelentest tesz a bevándorlási hivatalnál és deportálják őket. így mentek az ügyek az üzemben mindaddig, amíg Miss Pule, az egyik dolgozó elég bátorságot szerzett, hogy tanúskodjon a munkáltató ellen egy tárgyaláson és felszínre hozza a rabszolgaságot megszégyenítő kizsákmányolást. A bíróság bűnösnek minősítette Mendevilt, aki azonban csődbe ment és azt állítja, hogy nem képes a munkások visszatartott bérét kifizetni. Mendevil üzeme kévés munkással dolgozott. De Califomiaban 60.000 es az ország más államaiban nem kevesebb, mint 800.000 törvénytelen “bevándorló” munkás dolgozik azonos, vagy hasonló körülmények között. ■ —........ Uj szerződés az acéliparban PITTSBURGH, Pa. Az acélipari munkások szak- szervezete, U.S.W.A, es az acélipar között uj, hároméves szerződés jött létre. A szerződés egyes részleteit még ezután fogják kisimítani. Az uj szerződés a megélhetési pótlékkal együtt három éven át kb. 35 %-os béremelést nyújt a munkásoknak. A szak- szervezeti vezetőség 333: 42 szavazattal hagyta jóvá a szerződést, amely a kilenc acélipari vállalat 290.000 munkására vonatkozik. A Labor Department most befejezett tanulmánya élesen rávilágít arra, amit hozzáértők már régóta állítottak: a 66 éve fennálló Workmen’s Compensation munkásbiztositási program nem más, mint saját nevenek paródiája. Ahelyett, hogy kártérítést adna azoknak, akik a munkahelyen ért sérülésük következtében nyomorékká váltak kimenti a tulajdonosokat a pénzügyi felelősség alól, amiért gyáraikban válogatás nélkül használnak veszedelmes vegyszereket vagy eljárásokat. Ezzel a dolgozók egészségét és biztonságát védő minden igyekezetét aláásnak. Nemcsak a munkaadók próbálják megtartani ezt az igazságtalan kártérítési rendszert. A szervezett munkásság vezetői is számtalanszor feláldoztak munkás kártérítésre vonatkozó jelentős reformokat “bread and butter”, vagyis kézzelfogható, béremelési engedményekért. A munkaügyi minisztérium jelentése mutatja, hogy milyen messzire tért el a program megszabott céljától, vagyis, hogy a munkaképtelenné vált munkásnak elveszett keresete kétharmadát fizesse. A következő példákat emlitjúk: — Az azbesztőzis szilikózis és más munkakörül- ményi betegség650.000 áldozatának csupán 5 százaléka kap munkásbiztositási kártérítést, az állami törvények kibúvói miatt. Azok, akik kapnak javadalmazást, átlagban elveszett keresetük nyolcadát kapják csupán. — A biztosító társaságok és ügyvédek majdnem annyi hasznot húznak a programból, mint amennyi javadalmazás a sérült munkásoknak járna. Az 1978- ban befizetett 13 milliárd dollárból 5.5 milliárd adminisztrációs költségekre ment el. — A kormány évente sokmilliárd dollárt költ a kártérítési rendszer áltál félrevetett nyomorgo munkások segélyezésére. . A S.S. munkaképtelenségi biztosítás évi 2.7 milliárd dolláros programja, a népjóléti segéllyel együtt, kb. ötször annyi nagyfokú munkaképtelenségben lévő dolgozót támogat, mint a Workmen’s Compensation. Meg az ilyen segélyezések ellenere is, munkahelyi sérülések miatt dolgozni nem kepes 280.000 férfi és nő semmilyen segítséget nem kap. — A munkahelyen szerzett betegségek miatt meg- nyomorodottak száma jelentősen emelkedni fog. Varható, hogy a következő tiz évben 500.000 munkás hal meg azbesztből eredő betegségekben. Ezenkívül 85.000 lesz munkaképtelen gyapotpor belélegzése által okozott “barnatüdő” megbetegedés miatt es 29.000 munkás kap szilikózist, ami a levegőben lévő szilica által okozott túdöbaj. Ezek közül nagyon kevés kap majd kártérítést. Annakidején nagyjelentőségű reform volt a munkás betegsegélyezés-rendszer bevezetése, de a feltételek már kezdettől fogva olyanok voltak, melyek egyre határozottabban a munkaadóknak kedveztek. Minden U.S. államban három feltételhez kötöttek a biztosítást. Először, a munkás nem perelhette munkaadóját hanyagságért, másodszor, a biztositok minden végleges munkaképtelenségi követelést kérdőre vonhattak, mielőtt kártérítést fizettek; harmadszor, ha bíróságra vitték a követelést, a munkásra hárult a teher, hogy munkaképtelenséget es annak okát bizonyítsa. Az ügy megnyeréséhez, a munkás a munkaadó jóindulatától függött és a munkaadótól kellett a bizonyítékokat beszereznie. Még, ha szervezett volt is a munkás, hogyan bizonyíthatta be, hogy betegségét olyan vegyszerek okozták, melyeket a munkaadó nem volt köteles sem ellenőrizni, sem kimutatni? Hét évtized után a Workmen’s Compensation nemcsak az iparnak lett nagy védelmi intézménye, hanem a rendszeren sokat kereső biztosítók, ügyvédek és orvosok hálózatán keresztül olyan szerkezetté vált, amely a munkában legsúlyosabban sérülteket utasítja el. A Labor Department statisztikája erről sokat mond. Nemcsak megtagadják a javadalmazást, hanem a munkában súlyosan megsérült 410.000 dolgozónak csak 15 százaléka kap hosszú időre szóló kártérítést. Azok között, akik kapnak, az átlag kiutalás egész életre munkaképtelenné vált személy részére mindössze csak 30 százaléka az elveszett keresetnek. A biztosító társasagok a szamukra legköltsege- sebb, súlyos munkaképtelenségi követeléseket tízszer gyakrabban támadjak meg, mint az enyhébb, ideiglenes tartamú sérülési követeléseket. A panaszosnak kérdőre vonhatatlan bizonyítékokat kell felmutatnia, ami ‘barna tüdő’ és szilikózis esetekben lehetetlen, tekintve, hogy ezek a betegségek csak 10 vagy 20 évvel később jelentkeznek. Szinte lehetetlen ezt az okozatra visszavezetni. A megszorult munkást sokszor kiegyezésre kényszerítik, ami azt jelenti, hogy egesz életére szóló kártérítés helyett, mondjuk, 15.000 dollár készpénzt kap es ezért minden további követelésről lemond. Az egesz folyamaton keresztül, kártérítésben specializáló ügyvédek és orvosok is megszedik magukat. A kongresszus előtt lévő jelenlegi munkáskártéri- tesi reformjavaslatok egyike sem oldja meg a munkások érdekeinek ellentmondó problémákat. A legjobb az Edward Beard (Rhode Island, D.) képviselő által benyújtott javaslat, amely egyenlő szintre hozná a munkahelyen szerzett betegségi követeléseket a sérülési követelésekkel. Az AFL—CIO eddig a kártérítési reformot elhanyagolta, de az idén a Beard-ja- vaslatot erőteljesen támogatja. Mivel ez a javaslat még Carter elnök kormányától sem kap támogatást, nincs remeny arra, hogy megszavazzák. A nagyüzleti körök, a biztositó társaságok, a Chamber of Commerce, a National Association of Manufacturers és más nagybefolyásu csoportok nemcsak ezt ellenzik, hanem még az 1970-es évek elején kivívott kisebb reformokat is el akarják törölni. Az azbesztipar olyan javaslatot támogat, amely az adófizetők pénzéből finanszírozná az azbesztből eredő betegségek áldozatait és ezzel a saját iparának takarítana meg sokmilliő dollárt kitevő büntetéseket, i Ugyanez történt az 1969-ben megszavazott black lung kártérítési törvénnyel, amely több későbbi módosítással (folytatás a 6. oldalon) AMERIKAI , MAGYAR SZO USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21,1879, at the P.O. of New York. N.Y , Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési árak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15 dolíái; félévre &— dollár IMinden más külföldi országba egy évre 18 dollar • ’ félévre 9.50 dollár Postmaster: Send address changes to Hungarian Wordene. 130 E 16 St. New York,NY 10003 MUNKÁSMOZGALOM
