Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-10 / 2. szám

Thursday, Jan. 10. 1980. MAS VÉLEMÉNY Az újságokat olvasva, nap mint nap, azt a benyo­mást kapjuk, különösen az iráni fejleményekkel kapcsolatban, hogy az egész világ, fenntartás nélkül, elfogadja és támogatja az USA álláspontját. Ezzel nem egyező felfogást nem lehet látni a sajtóban. Érdekes irás jelent meg a Manchester Guardian, angol újság, december 2-i szamaban. Ebből idézek részleteket: Ami ma történik Teheránban, vagy Mekkában, minden lehetőség szerint megtörténhet holnap má­sutt, valamilyen formában. Az USA-t, es vele együtt, változó mértekben, a nyugati országokat is, gyűlö­lik, mint minden gazdag országot, és megvetéssel illetik. Még inkább megvetik őket, amikor nemso­kára egy mohamedán ország — Pakisztán, Irak vagy Libia — megszerkeszti a hatalom modem szimbólu­mát, az atombombát. Ne becsüljük le azt a diadal- mamort, amely el fogja majd a Dar El Islam, az iz- lám népeit. Azon a napon valóban egyenlőnek ét'- zik majd magukat a fehérekkel, akik még nem adtak fel arroganciájukat. Sok tekintetben Khomeini fanatikus, akinek a látása beszűkül a korával. De a tény megmarad, hogy ő egy fanatikus, akit a tömegek támogatnak, és aki egy vonalban áll azzal a nacionalista mozga­lommal, amelyet Mossadegh inditott el 25 evvel ez­előtt; ez volt a kezdete a mohamedán világ küzdel­mének, hogy visszaszerezze tulajdonjogát sajat olaja felett. Mostanában gyakran mondják, hogy ezt az olajat sohasem fedeztek volna fel a Nyugat nélkül. Ebben kétségtelenül van valami. De ez az érvelés nem er semmit azoknak a nepeknek a szemében, amelyek nagyon is úgy érzik, hogy őket megrabol­ták, és igy az államosításban és az áremelésben lát­ják a módját annak, hogy visszakaparintsák azt, ami az óvek. A nagy igazságtalanság fölötti méltatlankodas nem kisebb az USA-ban, mint a Harmadik Világ­ban. Az amerikaiak abban a hitben nőttek fel, elis­merten öntelt módon, hogy a teremtes kijelölte ré­szükre planétánk egyik sarkát, ahol a polgári ere- nyek gyakorlásával, biztosan, elnyerik a mennyor­szágot a földön. Ha helyesen élnek, amint ők mond­ják, hogy úgy élnék, és fogyasztják planétánk kin­cseinek egyharmadát,holott a világ lakosságának csak 1/16-át alkotják, ez azért van, mert jobbak, mint mások, és intézményeik jobbak, ami természetes is, mert olyan nemzet polgárai, amely a teremtes aka­ratából lett, nem pedig csak öröklődött; mert ók ivadékai bevándorlóknak, akik elhatározták, hogy egyedülálló, óriási, szent menedéket alapítanak. Es most e kiválasztott nép vezetőit Ördögöknek festik le, tuszul tartják diplomatáikat es azzal fenye­getik őket, hogy kémkedés vádjavai törvény elé állítják. V. 0. (folytatjuk) NEM­ÁLLAMPOLGÁROK ! Az U.S. Immigration and Naturalization Ser­vice kerületi igazgatója jelenti, hogy január 31.-ig kell a nem-állampolgároknak bejelenteni rímüket. Minden postahivatalban kaphatok az 1-53 számú kárty ák, melyeket ki kell tölteni es vagy visszavinni a postahivatalba, vagy bélyeg­gel ellátva, postán visszaküldeni. LÁTOGATÓBAN MEDGYESI SÁNDORNÁL (Budapesti riport) Medgyesi Sándor 80. születésnapját ünnepli Buda­pesten. Göcze Tibor felvétele Medgyesi Sándor nemrégen nyugodtan, békésen ün­nepelte 80. születésnapját, mely alkalommal meg­látogattam és felelevenítettük a múltat, nyolc év­tized emlekeit. —1899. december 2-án születtem a csehszlovákiai Palást (Plastovce) községben. Ipolyságban. Szüleim zsellérek voltak. A hat elemi elvégzése után szabo- tanonc lettem, majd később a mesteri oklevelet is megszereztem. Az első világháborúban 1917 már­ciusától a romániai fronton voltam, a 14-es honvéd gyalogezrednél szolgáltam — kezdi a beszélgetést Medgyesi Sándor. Csehszlovákiában 1920-ban újra besoroztak és csak 1922-ben szerelt le. Segédként Ipolyságon dol­gozott, majd az iparengedélyt is kiváltotta. Abban az időben Csehszlovákiában is a munkanélküliség dúlt, s ezért elhatározta, kivándorol Kanadába. Meg­indította a hivatalos eljárást. A hajójegy ,'dfizetese- re a Kanadában élő sógorát kérte meg. 1928. júni­us 16-án indult el falujából, majd a Franciaország­ban lévő Cherbourg kikötőből induló hajóval szelte át az óceánt. 1928. junius 28-an szállt partra Kana­dában, Quebec-ben. Manitobába, Wassar nevű falu­ba került egy farmerhoz, majd az Ontarioban levő Hudsonba egy fűrésztelepre. Télen erdőt irtott. 1929. márciusában került Hamiltonba és itt kapcso­lódott be a munkásmozgalomba. Ebben az időben egy ‘Cleaning Shop’-ban dolgozott; az elszakadt ru­hákat javította meg. — Az 1927-ben megjelent Kanadai Magyar Mun­kás Klubját Hamiltonban is megszerveztük és az 1928-ban megalakult Kossuth Betegsegelyzo Egy­letnek is tagja lettem. A munkanélküliség akkorra mar Kanadát is eierte es a munkások tömege nap, mint nap tüntetett. Sokszor a kanadai lovascsendor- ség, az RCMP vert bennünket szét, gumibottal és karddal. Végeredményben 1929-től 1935-ig én is hol dolgoztam, hol nem. A Munkás Klubban politizál­tunk, szervezkedtünk. Kulturvonalon is tevékeny­kedtem. Minden vasamap este szinelóadast tartot­tunk. 1932. május 1-én szórtam először párt röpla­pokat. A harcoknak voltak eredményei. 1932-ben mi magányosok is megkaptuk a heti l$-os segélyt. Abban a munkanélküliségi időben épült meg a Kanadat átszelő úgynevezett ‘Trans-Canada High­way’ muut. Az ott dolgozok 25 centes napidijat kaptak. 1935-ben kereste meg a Kanadai Magyar Munkás Ügyvezető Bizottsága és került be a szer­kesztőségbe, amely akkor Torontóban a Wellington Streeten volt. Először a levelezési rovatna! tevé­kenykedett, majd 1937-től a Munkás ügyvezetője, egészen 1966-ig. Az “így latom én” című rovatban a kanadai, a magyarországi es a világpolitikai esemé­nyeket foglalta össze es azok hátterét magyarázta hétről-hetre. 1966-től 1969-ig — nyugdíjazásáig — a Kossuth Betegsegelyzo Egylet érdekében dolgozott, majd 1969 őszén Magyarországon telepedett le. — Kanadában nagyon sok mindenen mentem ke­resztül. Minden erővel azon dolgoztunk, hogy eb­ben a hatalmas országban jobb létet teremtsünk a munkások számára. A MUNKÁS mindig harcos heti­lapnak számított. Úgy kellett szólni a munkásokhoz, a tömegekhez, hogy a hatóságok be ne tiltsak a la­pot. Nem volt veszélytelen vállalkozás ez abban az időben. — 1952-ben, 53 éves koromban,a magyar szárma­zású fasiszták meg is vertek. A hamiltoni Kossuth Parkban a Munkás fennállásának 25 éves évforduló­ja ünneplésére készültünk. Washingtonból Dr. Weil Emil nagykövetet vártuk es szombaton este, másod- magammal őriztem a kivitt berendezéseket. Éjjel törtek rank a reakciósok és agyba-főbe vertek ben­nünket. Orvoshoz kellett menni, igy masnap nem is tudtam résztvenni a rendezvényen. Azonban a fe­nyegető provokáció ellenére is nagyon jól sikerült az összejövetel. Ugyan a nyilasok ezen is megjelen­tek, de a közel háromezer munkás tömeg láttán jobbnak véltek nem provokálni. Amikor Magyarorszagra jött, munkásmozgalmi tevekenysegenek, múltjának elismeréséül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1970-ben a Szocia­lista Hazáért Érdemérem kitüntetésben részesítette. — jól érzem magamat a szocialista Magyarorszá­gon, egészségem is kielégitö. 1979. november 1-től a Bp. X. kerületben levő Veteránok Otthonában lakom, teljes kényelemben. Egyedül vagyok egy összkomfortos lakasban és teljes ellátásban részesü­lök. ^ — Szeretettel emlekezem a régi harcostársakra és mindenkit szívből köszöntök! Göcze Tibor NEW JERSEY déli partjai mentén, nem messze Atlantic Citytöl, zátonyra futott egy 300 láb hosszú olajszállító hajó, amelyen 70.000 hordó olaj van. TERJESSZE LAPUNKAT- AMERIKAI MAGYAR SZÓ _ _ 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom