Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-13 / 11. szám

Thursday, March 13. 1980.

"I! GVERIREKEK EUSZOZODR"

f

A huszadik századot a neves svéd publicista es közéleti személviseg, Ellen Karoline Key (1849- 1926) a századforduló évében megjelent könvvenek cimeben a gvermek évszázadának nevezte. Tiszteletreméltó kívánság fogalmazódott meg ebben a műben: lesyen a huszadik szazad olvan, amelyben minden gyermek szabadon kibonthatja természetadta lehetőségeit. Mi, akik terveinkben már a szazad-, illetve ezredfordulóig tekintünk előre, tudjuk, hosv elődeink reménvet a huszadik század még nem váltotta valóra, de bizakodással tekintünk a jövőbe.

Sok felelős megnvilatkozás hangzott el a múlt évben a gvertnekek jelenéről és jövőjéről a világ minden részén államfők, kormányfők, pedagógusok, pszichológusok, orvosok részéről s élénk vita kerekedett. Hallottunk komoly és felelősségteljes megnyilvánulásokat olyanoktól,akiknek a gyermek nevelése, gondozása, jövőjének ügye élethivatásuk. Es változás történt a kormányok nyilatkozataiban: megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogv a volt gyarmatosító országok államfőinek — akik nehánv évtizeddel ezelőtt még bizonnvai nem ismerték el az általuk is okozott es konzervált bajoknak különösen a harmadik világban kirívóan mutatkozó jeleit — most el kellett ismerniük azt, amit Van Bőven igv fogalmazott: "Tapasztalati tenv — ahol megsértik az emberi jogokat, ott sulvosan megsértik a gyermekek jogait is. Bizonyítják ezt az ENSZ vizsgálatai azokban az országokban, ahol az apartheid, a faji megkülönböztetés, a kolonializmus, a katonai junták vagy az ónkénvuralom más, embert megalázó formái érvényesülnek." Ugyanúgy tapasztalati tenv, hogy ahol a gy ermekek jogai nem ervenvesulnek, ott az emberi jogok sem bontakozhatnak ki.

Ha igaz az, hogy a történelmi haladast jól lehet merni férfi és no viszonyának alakulasan, nem ke vésbe igaz az is, hogy a gyermek mindenkori sorsa is a társadalmi fejlettség vagy fejletlenség mutatója volt. Az emberiség nagy utat tett meg attól kezdve, hogy gyermekáldozattal próbálta biztosítani a hadi sikereket, kiengesztelni a sorsot — a szép bibliai pél dazaton át, amelyben Jézus azt kéri: “Engedjetek hozzam a kisdedeket" — a francia forradalomig, amely kinyilvánította, hogy “az ember szabadnak e's egy enlő jogúnak születik és az is marad”, s ezzel egy iitt azt is, hogy a gyermekeknek is vannak jogaik ezen a világon. Am a jogok kinvilvánitása e téren sem jelentette még a gyermek valóságos boldogulásának biztosítását. Az emberiség hosszú, bonyolult utat tett meg, de — jóllehet ma világosabban latjuk

a helyzetet, mint korábban, a gyermek a Földgolyó jelentős részén nem áldozat és nem árucikk többé, sok mindent elértünk a gyermekek boldogabb jövőjének biztosítása terén —, ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy a hátralevő ut kevésbé bonyolult lesz.

Ezért a felelősseget, amelv a jelenben élő és az elkövetkező évtizedekben megszülető gyermekek sorsáért rank nehezedik, elevenen érezzük. E felelősség egvetemessege abban van, hogy' a különböző társadalmi berendezkedésű országok felelős vezetőinek és népeinek, a szó valódi értelmében minden felnőttnek a maguk gyermekei, de a világ bármely táján élő gyermekek jelene és jövője szempontjából is mérlegelniük kell tennivalóikat. A demográfusok számítása szerint földgolyónkon az ezredfordulón hat milliárd ember él majd — s ennek fele gyermek- es serdülőkorú lesz, akiknek táplálásáért és felneveléséért a felnőttek lesznek felelősek. Nekünk, mai és leendő felnőtteknek kell biztosítanunk, hogy mindenütt megszűnjön a nincstelenseg, az éhség es az irastudatlanság, hogy minden nép minden gyermeke felnőtte válhasson, es minden nép minden gyermeke előtt megnyíljék a lehetőség ahhoz, hogy képessége és tudása szerint elődeinél többet, szebbet és jobbat alkothasson.

Van valami természetadta egyetemesség a gyermeki létben, a gvermek fogalmában. Személyében minden gyermek “artatlan", nem felelős azokért a körülményekért, amelyekbe beleszületik, ugyanakkor teljes mértekben kiszolgáltatott azoknak. S bár a természet nem méri teljes egyenlőséggel az adottságokat, mégis minden, szellemi és fizikai értelemben egészségesnek született újszülöttre egyetemesen érvényes, hogy az emberi kibontakozás lehetőségét hordozza. Csakhogy az ember már születésének pillanatában társadalmi lénv. Ezért bármilven csábító is a nemzetközi gyermekév ve'gével általában beszélni a gyermekről, ónámitás és képmutatás nélkül ezt mégsem tehetjük meg. Amikor a gyermekről beszélünk, mindig arról a társadalomról is beszelünk, amely a gyermekek jelenet es jövőjét ténylegesen meghatározza, amelv reálisan megszabja annak mérteket, hogv a gyermekekben meglévő adottságok mennvire ervenvesülhetnek majd, hogv életük milyen valóságos tartalommal telik meg.

Nem lebecsülendő vivmánva korunknak, hogy a világ tulnvomo többségén elismerik a gyermekek származásra es nemre való tekintet nélküli jogát az eleire es mindarra, ami egvfelól elemi létszükséglet,

másfelől — tágabb értelemben — az életet értelmessé es a megélésre valóban érdemessé teszi. De a jogok valóra váltásáig hosszú ut vezet, és az emberiség e téren meg sokkal adósa a gyermekeknek.. Amikor a gyermekekről szólunk, ne feledjük, hogy Gunnar Mvrdal, aki éveken at az ENSZ Gazdasági Bizottságának elnöke volt, 1970-ben megjelent könyvének ezt a címet adta: Korunk kihívása: a világszegénvség; Fritz Baade pedig ezt a felszólító mondatot tette meg a gazdaságilag elmaradott országokban végzett kutatómunkáját összegező kónvve cimenek: Legyen mindenki jóllakott!

Korunkat szélsőséges ellentmondások jellemzik. Az emberiség tüljutott a világűr meghóditásának első lépéséin, de korántsem hódította még meg saját glóbuszát: nem tudja biztosítani a megszületők tekintélyes hanyada életbenmaradasának elemi feltételeit. Együtt es egyszerre hangzik a reklám: “fogyassz többet” és a hamis szentencia: “tűrd el, viseld el a nélkülözést.” A nyomor és a szegenvseg, a betegség és a korai halál éppoly egyenlőtlenül oszlik el az emberiségen belül, mint a pompa es a gazdagság, miközben a világ naponta egvmilliárd dollárt költ fegyverre. A nemzetközi gyermekév megkülönböztetett kötelességünkké tette, hogv szembenézzünk ezekkel az ellentmondásokkal, amelyeknek létét az igazságérzet, a humánum mind nehezebben, sőt egyáltalán nem viseli el.

A megélhetéshez és az emberhez méltó élethez szükséges javak ilyen szélsőségesen egyenlőtlen elosztásáért nem a természet felelős, hanem csakis az emberiség társadalmi megosztottsága. Ezért nem térhetünk ki ezúttal sem annak a felelősségnek a hangsúlyozása elöl, amely azoknak az országoknak az uralkodó osztályait terheli, amelvek hosszú évszázadokon át egész földrészek népességének kizsákmányolásából halmoztak fel a maguk gazdagságát, s teremtettek jólétet a maguk gyermekeinek. Ezért — jóllehet társadalmi rendszertől függetlenül minden felelős tényezőnek meg kell tennie minden lehetőt minden gyermek életfeltételeinek es felnevelésének biztosításáért, a különböző helyzetű gyermekek hátrányainak lehetséges korrigálásáért —, végső megoldást az egész világon csak a hátrány ok okainak gy ökeres megszűntetese: a szocialista fejlődés egyetemes elörehaladasa, s ezáltal a javaknak és értékeknek valamennyi ember érdeket szolgáló létrehozása es elosztása, igazságos felhasználasa hozhcit i

Aczél György miniszterelnök-helyettes, Budapest.

FILM A FARMEREK KÜZDELMÉRŐL

North Dakota farmerjei es munkásai 1915—16 telén saját politikai pártjukat szervezték meg, kidobták az őket kiszipolyozó bankok, vasutvállala- tok, és gabona trösztök érdekeit védő politikusokat. Hat évig ők ültek az állami képviselöházban es olyan törvényeket hoztak, melyek megszüntették a monopóliumok által rájuk erőszakolt magas kamatlábakat és drága vasúti teherdijakat.

Munkásvédelmi törvényt szavaztak meg es szavazati jogot adtak a nőknek. “Nonpartisan League” szervezetük elterjedt Minnesotában, Montanaban és South Dakotában is es ebből fejlődött ki a Minneso- ta-i Farmer-Labor Party a későbbi Farmer-Labor —

Democratic Party, amely nagy befolyást gyakorolt a 30-as es a 40-es evekben a Demokrata Pártra.

A történelemkönyvek erről semmit nem szólnak, mert a munkásság történelmét az amerikai iskolákban elhallgatják. Most, hogy a nagyüzleti körök ismét offenzívat kezdtek az amerikai tömegeknek meg egyre fokozottabb kizsákmányolásara, ideje, hogy megismerjük ezt a történelmi valóságot.

Az akkori harcos farmerek utódai, nagyon kevés rendelkezésükre álló pénzzel, gyönyörű filmet készítettek. Mint a “Harlan County, USA” leírta a bányászok helyzetét és mint a “Norma Rae” lefestette a textilmunkások küzdelmeit, ez a film az

amerikai dolgozok küzdelmeit mutatja be, komor, de néha humoros, örvendeztető képekben.

A farmerek egyéni, elkülönült küzdelmei lehetetlenné teszik az egyseges harcot. De amikor az egyik beteg szomszéd termését együtt segítik behordani egy korai hóviharban, megszületik az egység közöttük. Amikor elkeseredetten látják az árveresen elkótyavetyélt állatokat és szerszamokat, politikai akcióba kezdenek es pártot szerveznek a kizsákmányolok ellen.

A film készítői a North Dakota-i farmerek dédunokái. Filmjük cime: “Northern Lights”. A film erőt, bizalmat ad a nézőknek, a dolgozóknak a közelgő nagy küzdelmekhez.

___AMERIKAI MAGYAR SZÓ------------