Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-09-06 / 33. szám
Thursday, Sept. 6. AMERIKAI MAGYAR SZO MVIKMIOM A depresszió előjelei Ötven esztendővel, fel évszázaddal ezelőtt kezdődött a Nagy Depresszió. Milliók rettegve emlékeznek az 1929-es es az azt követő évekre. A dolgozók 25 százaléka munka nélkül volt. A bankok csődbe mentek. A megtakarított pénz elpárolgott, mint a kámfor. Rokonok, barátok segítették ki egymást. Voltak, akik almaárusitással próbáltak néhány centre szert tenni. Százezrek a szemetkannak hulladékaiból tartották fenn magukat. A Nagy Válság alapjában megrengette ezt a társadalmi rendszert. A válság es a haladó elemek áltál vezetett népmozgalom hozta létre a munkanélküli biztosítási és a társadalombiztosítási törvényt. Most, ötven esztendővel a Nagy Válság után a nemzet gazdasági láthatárán hasonló tünetek mutatkoznak. 1929-ben bankok úgy kereskedelmi, mint befektetési intézményként működtek. Ez lehetővé tette hitelek folyósítását, melyekre nem volt kellő fedezet. Ez a visszaélések tömeget hozta letre, amely szerepet játszott a Nagy Válság előidézésében. A nemzetek által felállított vámsorompo megbénította a világkereskedelmet. Ez egy másik oka volt a válságnak. A fő és döntő ok azonban a munkások korlátlan kizsákmányolása volt a nagy vállalatok áltál, amely lehetetlenné tette a termelt áruk megvásárlását. Felhalmozódott az áru a raktárakban. Egyik üzemet a másik után zárták le. A munkanélküliek szama egyre emelkedett, ami csak súlyosbította a gazdasági válságot^ megbénult a nemzetgazdaság. Ez az utóbbi jelenség az, ami napjainkban ismét főszerepet játszik. Figyelembe kell venni, hogy az ország dolgozóinak csak elenyésző százaléka tartozik szakszervezetekbe; ezek képesek kisebb, nagyobb sikerrel korlátozni a monopolisták profitéhségét. A dolgozok nagy többségé azonban kénytelen elfogadni a munkáltatók által engedélyezett munkabért. A szervezetlen munkások például ebben az évben a Carter kormány által előirt 7 százalékos béremelést kaptak. Milliók, még ennél is kevesebbet. Ezzel egyidóben a megélhetés 13-18 százalékkal emelkedett. Ezek a munkás milliók tehát kétszeres rablás áldozatai: először munkabér fejében nem kapják vissza az általuk termelt ertektöbbletet; másodszor, amikor vásárolnak, a monopolisták által meghatározott magas árat kell fizetniük mindenért, ami szükséges a megélhetéshez. Ez a kétszeres rablas hozza letre a nemzetgazdaság jelen válságát. A kormány csak súlyosbítja a helyzetet, amikor a monopolistáknak nyújtandó adókedvezményekkel akarja orvosolni a gazdasági válságot. A dolgozok gazdasági helyzetének javítása, egy országos egészségügyi törvény beiktatása, a munka- nélküliek munkába állítása, a hadikiadások csökkentése szükséges ahhoz, hogy megakadályozzuk az ötven esztendővel ezelőtti Nagy Depresszió mégis métlődését. ... g ... e SZTRÁJK A G.M. ELLEN? DETROIT, Mich. Az autóipari szakszervezet sztrájk ra fogja hívni a G.M. munkásait, ha a jelenleg folya matban lévő bértárgyalások sem vezetnek eredmen; re szeptember 14-ig. A szénbányászok fekete tüdő névén ismert beteg sége, tudományos néven pneumoconiosis, jelenleg a legelterjedtebb foglalkozásbeli betegség. Fájdalmas lélegzéssel jár, áldozatát legyöngiti és évente a bányászok sok ezreit pusztítja el. Ez a szén por belégzéséból eredő betegség csak néhány évvel ezelőtt, orvosok kozott még ismeretlen volt. Bányászok és csaladjaik jól ismertek ezt a foglalkozásukkal járó veszedelmet, de az ötvenes evek orvosi tankönyveiben még az állt, hogy a szénpor ártalmatlan. Vajon mi volt az oka annak, hogy az or ■ vostudomány ilyen rosszul volt informálva? Skóciában már 1833-ban egy orvos megálla pitotta, hogy a szénbányászok gyakori tüdőbajat a szénpor belégzése okozza. Errol a szazad végen Ang liában nagyméretű tanulmányokat végeztek es a szénpor ; megszüntetésére a bányákban bizonyos el járásokat vezettek be. Az 1900-as évek elején az an goi orvosok azt állították, hogy sikerült megszűntet ni ezt a halálos betegséget. Akár igaz volt állításuk akár nem, a szénbányászatban a mechanikus eljárá sok bevezetése következtében egyre több bányász esett áldozatul a rettegett betegségnek. Az 1930-af évek óta az angol szénbányászok tüdőbajat tekinti! a legelterjedtebb foglalkozási betegségnek. A szénbányászatnak ugyanilyen mechanizalass történt az Egyesült Államokban, es a szénpor itt ii ugyanúgy megnóvekedett és vele együtt terjedt a fe kete tüdő megbetegedésekszáma. De csak 1969-ber vett erről törvényesen tudomást a U.S. Coal Mine Safety Act, amikor első ízben határokat szabott a bányákban megengedhető szénpor mennyiségéről es a betegség által munkaképtelenné lett bányaszoknak kártérítést szabott meg. A fekete tüdő betegségre nincs gyógymód. Egyetlen módja a szénpor megszüntetése a banyákban. A bányászok és szakszervezeteik már evek óta ezért harcolnak, tekintve, hogy erre meg van mar a technikai lehetőség. A bányavállalatok azonban változatlanul ellenállnak a szénbányák megtisztításának és továbbra is lekicsinylik a fekete tüdő veszedelmet. BÚN - BUNHODES NELKUl Képzeljük el, hogy e sorok Írója vendégül látna az ország egyik nagy vegyi vállalatának — az Olin-nak — az igazgatóját, ebédet szolgálna fel és amikor a vendég figyelmét egy par másodpercre valami elterelné, egy csepp higanyt öntene a levesebe. A vendeg nagy élvezettel fogyasztaná el a levest, de hónapok múltával panaszkodni kezdene rossz idegrendszerere, állandóan izgalomban volna, eltűnne megszokott higgadtsága, türelmetlenséget tanusitana minden ok nélkül. Ezenkívül nem értené, hogy miért nem tudja megvalósítani azt az elhatározást, amit feleségével együtt hoztak, hogy családot alapítanak — az asz- szony nem tud megfogamzani. Orvoshoz megy, aki megállapítja, hogy higany- mergezésben szenved, ez az oka idegrendszere letörésének és felesége meddőségének. Kikutatják a mérgezés eredetét, megtudjak, ki követte el a bűnt, a bűnöst biróság ele állítják előre megfontolt mérgezés vádjával és 25 évi börtönbüntetést mérnek ki rá. Nos, ez az elképzelés vége és most téijünk vissza a valóságos életbe. Az Olin Vegyi Vállalat Niagara Falls-i üzemének vezetőit vád alá helyezték, mert jelentéseket küldtek a szövetségi kormányközegekhez, hamis adatot adva arról, hogy mennyi higamyal szennyezik a Niagara-folyót. A kormányrendelet szerint naponta fél font hi- ganytartalmu szennyet lehet a folyóba engedni. A vállalat írásban adott jelentése azt állította, hogy a napi szennyezés súlya 0.137 font volt. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a napi szennyezés 25 font higanyt tartalmazott. Az esküdtszék bűnösnek találta a vádlottakat, akik több, mint ÖT TONNA higannyal szennyezték a folyót 1970 és 1975 között A folyóban elő halak fogyasztói és azok, akik a folyó vizet ivásra használják, az orvosok tanúvallomása szerint, idegletórésben szenvednek, a reproduktív képességüket elvesztettek. Az ügy már három éve van a biróság kezében. A vallalat minden bizonnyal fellebbezni fogja a döntést Közben az évek múlnak, folytatják a folyo és az Ontario to — a Niagara az Ontarioba ömlik — szeny- nyezését, mert a törvény a vállalat cselekedetét csupán helytelen viselkedésnek minősíti, amire a büntetés hat hónapi börtön, vagy 10.000 dollár pénzbírság. Lusztig Imre NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁS A Magyar Szocialista Munkáspárt két delegátussal, Szakáli Józseffel, az MSZMP Központi Bizottság tagja, a központi népi ellenőrző bizottság elnökével és Zimboras Károllyal, a MSZMP külügyi osztálya munkatársával képviseltette magat az amerikai Kommunista Part detroiti konvencióján. A konvenció befejezése után a két delegátus városnézőn volt New Yorkban, melynek folyamán Kasnyik András, fókonzul társaságában meglátogatták a Magyar Szó szerkesztőséget is. A két delegátus kedden, augusztus 27-en visszautazott Magyarorszagra. "ÜL # LEVÁGNI A HADIKIADÁSOKAT! WASHINGTON, D.C. McGovern szenátor es Theodore Weiss magyar származású new yorki képviselő azonos jellegű javaslatot terjesztett be a szenátus, illetve a képviselöház elé a hadikiadások csökkentése és a haditermeles népjóléti célokra való átállítása erdekeben. Az első lépés kormánysegály szavatolása volna a lezárt hadiüzemek munkásai számára. 4 _ SZÉNPOR-BETEGSÉG
