Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)

1979-09-06 / 33. szám

'jUinden n oá KenifeiüwÁ

Augusztus 20. ünneplésében összeforrnak a magyar nép legszebb történelmi tradíciói, Szent István emleke, tisztelete,az alkotmány megbecsülése, a ma már mindenki szamara biztosított mindennapi kenyérért való hála.

Az ünnep alkalmával számos szép cikk jelent meg az óhazai sajtóban. Ezek között kiemelkedőnek tartjuk es kivonatosan közöljük az “Ország-Világ”- ban megjelent megható cikket:

E meghitt napot betölti az elsőként szegett friss szelet ize és illata. Pirosra sült héján ott érezzük ilieg a kezük melegét mindazoknak, akik szántót- ' tak, vetettek, arattak, betakarítottak.

Hol van már az az idő, amikor hárommillió koldus leste a nyomorúság garasait, s hova tűntek azok a hetek, hónapok, amikor a zsellérek, a summasok korábban keltek, mint a nap, s később térték nyugovóra, mint a madarak? Hova tűnt az unokák izmaiból a nagyapák robotolo faradtsaga, s örzi-e még az emlekezet a soványka lo, a rozoga tehen mögé kötött eke képét? S mit mondanának, ha bő kötényéből magot szóró, búzát vető paraszttal találkoznának a határban? Tudják-e egyáltalán a mai fiatalok, hogy alig emberöltővel ezelőtt is miként gondolt a szegény ember a földre, hogyan szorult el a szive, amikor tavasszal a hő alól kidugta fejet a gabona, melynek terméséből főleg csak a dolog, a verejtek lehetett az övé?

Ebben az országban a kenyer mindig több volt ennivalónál. Az életet jelentette, az egymást követő nemzedékek fennmaradásának zálogát. Az éhség száz- es százezrek naponta atelt szörnyű élményé volt, s legfejlebb a teremtő életösztön feledtette, szeliditette mesévé, dallá, költészetté a nélkülözést. Ki mondhatná meg, hány családban csitította az édesanya az éhségtől fel-felsiró gyerekeket: “aludjatok, hiszen este a kenyér is aludni tér...”

A kenyer örökös hiánya magyarázta a kenyér már-már misztikus tiszteletét, s itt kell keresnünk annak az örömnek mindmáig kiapadhatatlan forrását, amely a felszabadulást követően eltöltötte a földhöz juttatottakat. Évszázadok keserves sóvárgását váltotta valóra a jelszó: “a föld azé, aki megműveli.”

A nagyszülők ekéje, boronája, dagasztóteknoje — múzeumi tárgy lett. De a kenyer szeretete, tisztelete itt maradt közöttünk. És itt marad velünk az idők vegezeteig az első friss cipó ize es illata. Amelynek pirosló, ropogó héján mindig ott érezzük jelképesen a dolgozo ember keze melegét.

Elkerülte az orkán Miamit

MIAMI, Fia. A Karib-szigetek egy részét, különösen Dominikát, Santo Domingót és Haitit megsemmisítő erővel sújtó orkán, századunk egyik legpusztitóbbja, szerencsére elkerülte Miami varosat.

Annál dühösebben száguldott végig a Miamitól északra fekvő vidékén, a Brevard megyei Palm Beachen és South Melbourne Beachen. A megye

220.000-nyi lakosságainak egyharmadát ki kellett üríteni otthonaikból. Miamiból is kiürítettek több ezer személyt a kormányzó intézkedésére. Miután a vart vihar elkerülte- a varost, sokan a kiköltöztetettek közül panaszkodtak a kiürítés okozta kényelmetlenségek miatt.

! Em. u2ndCUuM»fter Dec. 31.19S2 wndet the Act of Mird»2. t$7:9. it theP.O. ofN.Y. N.Y.

Vol. XXXIII. No. 33 Thursday, Sept. 6. 1979. ’5 '

t AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC.'l30 E 16th St. NEW YORK, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397

A MUNKA NAPJA

97 eve múlt annak, hogy Peter J. Maguire, az amerikai ácsmunkások szakszervezetének alapítója és titkára felállt a szakszervezet gyűlésén es javaslatot tett egy ünnepnap létesítésére, amelyen New York munkásai felvonulnának a város főútvonalán.

Szeptember első hétfőjét ajánlotta e napra, mint olyan napot, amely a két nagy országos ünnep, július 4. es a Halaadas napja közti időszak kozepere esik.

Javaslatát osztatlan lelkesedéssel fogadta el a szakszervezet es a következő szeptember első hétfőjén 30.000 new yorki munkás, mutykásnó; ács- munkas, kőműves, nyomdász, rakparti dolgozó; kovács, szivarkészitö, szórmemunkás, varrónő vonult | fel a Fifth Avenue-n a 14. utcáig a Union Square-re.

A jelszavak amelyeket plakettjaikon hordoztak, éppen olyan időszerűek ma, mint akkor voltak: “Egyesüljetek, munkások! Zúzzuk szét a monopóliumokat, különben ők zúznak szét minket!”

Ma, 97 évvel később, az amerikai dolgozok meg mindig nem egyesültek. Ma, 97 évvel az első Labor Day után, a közel 100 milliónyi amerikai dolgozó népnek még mindig csak egynegyede egyesült szak- szervezet formájában. És a dolgozók ezen egynegyede ellen is folyamatban van és állandóan növekszik a mérhetetlenül meggazdagodott munkáltató osztály, a bankárok, gyárosok koncentrált támadása, hogy meglévő szakszervezeteiket gyengítsék és alkalom- adtán teljesen szétromboljak.

Gyakran történik hivatkozás az amerikai nép magas életszínvonalára. Ha eltekintünk az ország csaknem egyötödét kitevő kisebbségek (a fekete nép,

portorikóiak, chicanok, stb.) életszínvonalat ól, ha eltekintünk az amerikai indiánok általános nyomo- i ratol, ha eltekintünk a munkanélküliek, az idős polgárok tízmillióinak gyakran igen súlyos anyagi helyzetétől, akkor igenis állíthatjuk, hogy sokak számára magas az életszinvonal. Csakhogy amikor ezzel büszkélkedünk, gondoljunk arra, hogy ezt a mai magas életszinvonalat az előző nemzedékek munkásainak véres, verejtékes, áldozatos küzdelmei tették lehetővé. Amerikai munkasoknak százezrei harcoltak, sztrájkolták, néztek szembe a hatalmon lévők fegyvereivel, szenvedtek börtönben, kitéve a száműzetésnek, a deportálásnak.

E történelmi múltnak volt emlékeztetője az idei Labor Day is. De Labor Day nemcsak a múltba, hanem a jövőbe tekintés napja is. Az amerikai dolgozok egyre szélesebb tömegei érzik kiszolgáltatottságukat a két jelenlegi nagy párt kénye- kedvének, érzik, hogy érdekeiket nem képviselik azok hűségesen. Sokan közülük ugyan még mindig bíznak a két párt egyike, másika vezetőinek ígéreteiben, de talán ennél is többen jönnek rá vegre arra, hogy a két part visszavonhatatlanul el van kötelezve a monopolistáknak, azok pedig szakadatlanul a szak- szervezetek megbénítására, a profit maximálására törekszenek. Ez az oka az inflációnak, a munkanélküliségnek, a háborús veszélynek.

Az amerikai nép előtt vegtelen lehetősegek horizontja fog megnyílni, amidőn a dolgozó nép egyesül, beváltva a Labor Day alapítóinak 97 évvel ezelőtt megálmodott almát. , ,

Deák Zoltán

JÖNNEK A MAGYAR AUTÓBUSZOK,CIPŐK AMERIKÁBA

Merszei Zoltán

NEW YORK, N.Y. Times részletes beszámolót közól szept. 3-i szamában az amerikai-magyar kereskedelem lényegesen javult kilátásairól. Bár az idén egyelőre csak 300 millió dolláros összforgalomra számítanak, a jovo lehetősegei énnél sokkalta nagyobbak.

Lazasan tárgyalnak mindkét országban a közös ipari és kereskedelmi vállalkozások perspektíváiról. A magyar ipar elsősorban olyan cikkek exportálására

koncentrál, amelyek kiváló minőségük révén már világszerte ismertek, mint pl. az Ikarusz autóbusz.

A nagyobb cégek közül, amelyeket érdekel a Magyarorszaggal való kereskedelem fejlesztése, a Dow Chemical es a Minneapolis-i National Bank nemrég nyitott képviseletet Budapesten. A Dow cég .volt elnöke, Merszei Zoltán, aki jelenleg az Occidental Oil fotisztviséloje, az amerikai olajtechnológia magyarországi alkalmazásáról tárgyal Budapesten.

Az East Brunswick-i amerikai-magyar konzorcium, a Tungsram 9 millió dollár hasznot volt képes felmutatni az első év folyamán.

Nincs messze az idő — írja a Times — amikor magyar autóbuszok fogjak közvetíteni a forgalmat varosainkban, magyar cipőket fogunk hordani és magyar villanykörtékkel fogunk világítani otthonainkban.

j Amire pedig jó magyar borral iszunk majd áldomást!

NÖVEKVŐBEN AZ USA-MAGYAR KERESKEDELEM

Lásd az alanti cikket