Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-08-23 / 31. szám
Thursday, Aug. 23. 1979. j Politikai szemle j €LV€/ZT€TTÜK... Az utóbbi időben sokszor lehetett hallani ezt a feljajdulast, főleg reakciós, imperialista érzelmű személyek s aránylag kisszámú, hiányosan es helytelenül tájékoztatott emberek szájából. A cim üresen hagyott helyére beírhatjuk például Kubát, Afganisztánt, Iránt és most legutóbb Nicaraguát. Akik ezt a felkiáltást kimondják, megfeledkeznek arról, hogy elveszteni csak olyan valamit lehet, ami előzőleg tulajdonunkban volt, nem pedig azt, ami sohasem volt a miénk. Viszont, ha a feljajdulók úgy érzik, hogy valóban veszteség érte az USA-t, hogy az USA-nak azokban az országokban tulajdonjoga volt, azzal beismerik, helyeslésük kíséretében, hogy az USA /Afganisztán esetében Anglia/ imperializmust gyakorolt ezekben az országokban. Ezt a “tulajdonjogot” az imperialista államok, ill. kormányzatuk katonai erőszak és penz-megvesztege- tés alkalmazásával szereztek meg. Az 50-es évek kor* társai emlékezhetnek a Kubában “virágzó” romlottságra, az USA katonai hatalmával uralmontartott, véreskezű Batista rendőrallamára. Az ez ev elején lefolyt iráni forradalom során köztudomásúvá vált az eddig eltitkolt államcsíny, amellyel 1953-ban eltávolították Mossadeg miniszterelnök olajat államosító kormányát a CIA és a belföldi reakciós elemek ösz- szeeskúvésével, és visszahelyeztek “páva”-trónjara a most elűzött Riza Pahlevi sah-t, az USA-ban kiképzett SAVAK titkosrendőrségével együtt. Ellenszolgáltatásul, Riza Pahlevi sah biztosította az USA részere az iráni olajat és vállalta a csendöri szerepet a Közel-Keleti-i • olajtérségben, valamint kémlelő állomást engedélyezett a Szovjetunió ellen. Ezeket valóban “elvesztettük”! Ugyanígy a közelmúltban lefolyt sandinista forradalom Nicaraguában, amely felszabadította az országot Anastasio Somoza véres diktátorsaga alól, köztudomásúvá tette, hogy az USA katonai és pénz-ereje helyezte kenyuralomra az elűzött Somoza apját 40 evvel ezelőtt és "ártotta azóta hatalmon családját. Mialatt kiszolgálta az USA gazdasági es bank-er de kéltségéit, Somoza a nép kiszipolyozásával saját és barátai zsebeit tömte meg; amikor elűzték, zsebében hatalmas összegekkel szökött meg. Idősebbek között bizonyára vannak, akik emlékeznek ra, hogy amikor még a II. világháború előtt Smedley Butler, tenge- részgyalogsagi tábornok parancsot kapott közbelépésre csapataival valamelyik közép-amerikai un. “banán-köztársaságba”, megtagadta a végrehajtást azzal, hogy nem hajlandó a Wall Street pénzbehajtójává válni. Elvesztettük Etiópiát is, amikor a forradalom elűzte Haile Selassie császárt Önkényuralmával es helyébe népi kormányt ültetett, amely a parasztság es a munkásság erdekeit szolgálja, nem pedig a feudális földbirtokosokat. Hasonló “elvesztéseket” várhatunk a történelmi közeljövőben más közép-amerikai es dél-amerikai államokban, csakúgy, mint Afrika néhány nemregen függetlenné vált országában^ melyekben a gyarmatosítóknak sikerült befolyásukat és gazdasági hatalmukat fenntartani. V.O. Újítsa meg előfizetését! Amerikai magyar szó Az égő tenger “A világ legnagyobb szeméttelepei az óceánok.” (Thor Heyerdahl) Junius 3-án, amikor a Mexikói-öbölben a feltörő olaj elemi erővel szetvetette az IX TOC EGY nevű fúrótornyot, azt írták az újságok, hogy ez volt minden . idők legnagyobb katasztrófája a tengeren. Természetesen a háborús csatározásokon kívül. Valóban minden korábbit fölülmúló szerencsétlenség történt. A mesterséges furotoronysziget teljesen megsemmisült. Azóta naponta átlag 4000 tonna olaj tör fel a lelőhelyről és szennyezi a vizet, jóformán az egész Mexikói-Öböl egyetlen olajtenger. Ami a szerencsét hozta Mexikónak, az okozta a tragédiáját is. Ami a szerencsét illeti, valóban itt fedezték fel a világ talán legnagyobb olajmezejét. Ott, a szerencsétlenség helyén, a Yucatan-félsziget közelében és a környékén. A katasztrófa ezért nagyméretű. Az olajfeltörest mind ez ideig csak részben sikerült elfojtani. Eltart meg körülbelül szeptemberig is, amig “lezárják” a kutat. A kár felmérhetetlen. Elpusztulhat a tengeróből egész élő-világa. Megsínyli a kereskedelem és az idegenforgalom. Rengeteg pénzbe kerül a viz “lefölözése,” vagyis olajtalanitása. Mindezek ellenére, ezt közbevetoleg jegyezzük meg, ez az ország rövid időn belül a világ egyik vezető olajhatalma lehet. Lehetséges, hogy a legnagyobb. Becslések szerint, mert pontosan még fel nem mérhető, 80—110 milliard tonna olaj rejlik a föld, illetve a viz alatt. Egyedül a Yucatan-felsziget közelében több, mint otmilliárd. Carter elnök nem véletlenül sietett Mexikóba az újabb energiaválság kezdetén. Nem sok eredménnyel járt, mert a mexikóiak öntudatra ebredtek, miután korábban orszag- nyi területeiket elrabolták tőlük az északi szomszédok. Ami egyébként IXTOC EGY katasztrófáját illeti, rövid időn belül beigazolódott, hogy a mai korban csínján kell bánni a szuperlativuszokkal. Azóta ugyanis — méreteiben —még nagyobb szerencset- lenseg történt julius közepén a Trinidad Köztársasághoz tartozó Tobago sziget partjaitól alig 18 mérföldre. Két hatalmas olajszállító hajó ütközött össze. A 292.666 tonnás “Atlantic Empress” és a 210.257 tonnás “Agean Captain” görög cégek tulajdonai, de 7 “olcsó zászló” alatt futottak (ö'ssze). A szerencsétlenség kornyéké lángolva ég. A karambol után 60 meter magas lángok csaptak fel, ami megnehezítette a mentési munkát. A 78 tagú legénység közül 25 életét vesztette. Ezek a nagy teher- es főként olajszállito társasagok és hajotulajdonosok, a hivatalos hasznon kívül hivatalos adócsalásból tesznek szert óriási jövedelmekre. Borravalóért kibérlik a szegény es elmaradott Libéria lobogóját. így mentesitik magukat a hazai adózás alól. Ki tudja, mi minden történik meg az elkövetkezendő hónapokban es években. Figyelembe véve azt, hogy egyre nagyobb az olajéhseg. Hiányról még nem szólnánk ilyen határozottan. Bizonyos persze, hogy előbb-utóbb kimerül a tartalék. Az is igaz, hogy egyre nagyobb a kereslet. Ami azonban jelenleg történik, nem egyéb, mint újszerű kalózkodás. Még csak az emlekezetes 1973—74-es válsághoz sem hasonlítható. Annak lehettek politikai okai, voltak is, hiszen az olajtermelő arab államok más fegyverrel nem igen rendelkeztek. Nézetünk szerint azonban ez a válság, talán egy kicsit később, az arab—izraeli viszály nélkül is bekövetkezett volna. Egyszerűen gazdasági okok miatt. Az arab és a többi olajtermelő országok maguk alól szivattyúzták volna ki e fontos energiaforrást, ha egyetlen kincsüket, amely a műszaki kor, a modem világ talán legfontosabb bázisa, a régi áron adják, miközben a számukra oly szükséges ipari és mezőgazdasági cikkek ára rohamosan emelkedett a világpiacon. Mindezeken kívül felmerül egy olyan probléma is, amellyel egyelőre egyetlen nyugati politikus sem tud megbirkózni. Ez a nagy olajvállalatok manipulációja. Készakarva tartják vissza az olajat, hogy minél nagyobb nyerészkedésre nyíljon alkalmuk a jövőben. Ez közismert tény, kevésbé figyeltek fel azonban mind ez ideig a monopóliumok és a hajóstársaságok összejátszására. Pedig ez nagymértékben közrejátszik az újabb oljaválság előidézésében. És lehetséges, hogy köze van a katasztrófákhoz, is. Mire célzunk? Nem állítjuk, hiszen nincs rá bizonyíték, hogy e szerencsetlenségeket esetleg szántszándékkal követik el. (A biztositó ugyanis fizet.) De arra már számos példa akadt, hogy a hajóstársaságok a megrendelők utasításai alapjan az eredeti céltól eltérően más kikötőkbe irányították rakományaikat. Sok esetben a nyílt tengereken vesztegeltek a tankhajók, amig az uj áremelés be nem következett. Éppen ezért az esetek többségében nem a műszerek, hanem emberi botlások okozzák a szerencsétlenségeket. Több nyugati lap legalábbis erre következtet. De nemcsak az olaj szennyezi a tengereket es óceánokat, hanem az egyéb hulladék is, amire idézetünkben Thor Heyerdahl célzott. A “fáradt olajtol” kezdve mindama szemét, amiket a folyok hordanak bele, meg azután a személyszállítók minden mocska és piszka. Nem szólván azokról a biológiai ártalmakról, amelyeket a viz alatti — és feletti — atomrobbanások idéztek elő. Az óceánok valóban és egyre inkább a világ legnagyobb szeméttelepei. Mert mentesek a nemzetközi ellenőrzés alól. Amiből az következik, hogy csak nemzetközi együttműködéssel lehetne megakadályozni a tengerek további pusztulását. Vámos Imre
