Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)

1979-07-12 / 28. szám

Thursday, July 12. 1979.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ______________________________7

Kanadai tastvérlapunk któatiss

ELÍGIA

Éjszaka leesik az ágyról. Kiáltani gyenge. Csendesen sírva elalszik a földön.

A kanál szélén lecsurog a leves, a villát elbírni nincsen ereje, az újságot ha kezébe is adjak, nem érdekli a világ. Óráját még gyakran előszedi, ránéz, visszacsukja fedelét, nincs hova mennie. Nem var őrá senki. Néha megkérdezi: mi van a gyerekkel? Tudatáig nem jut el a válasz, unokája csak valaki, aki körülötte él. Milyen nap van ma? Mindegy. Akár kedd, vagy pentek, egyforma a szoba. A hamut az abroszra veri, szégyellve a foltot, szépíteni akar: jobban eldorgöli.

A kórházban magányosan fekszik. Nincsen benne semmi buliban. Paplan alá nem dug cigarettát, és két deci borért nincs akit elkuldjon. Sorsa ellen lázad: nem vesz már be gyógyszert, gyógyulni nincs miért, ott marad az ebéd. Megszidják, mert makacs, szidják miért fázik, amikor húsz fok van, s elpusztul itt éhen. (Hülye öregember!)

Nem oszí' borravalót, a pénzét eltettek, “meg elveszti — mondják — és rajtunk keresi.” Nincstelen maradt.

Szánakozva nézik, ahogyan kicsoszog, erejet próbálja, de csak a székig jut. “Ennek is már vége!” — mondjak az asszonyok, szívesek, asztmások, vésések, epesek.

Útban van mindenhol, mindig rossz helyen ül, látogatót,ha vár is, az későn érkezik. Hoz neki két almát, esetleg körtét is, fogam sincs, hat minek, gondolja, s szótlanul zsebébe tesz mindent.

Ember volt pedig, almába harapó, olyan,mint mi most; pénzzel, étvággyal, haraggal és düh vei, szerelemmel biro.

Kegyelmezzetek neki! e ss

NYÁR

(by Ali B.)

Fürtös fejed Fáradt fejemmel Friss fűben fekszik Felettünk fellegek Folyó fövényében Fekete teherben Fecskék fürdenek

Forró fények futnak felénk Feledtetve fagyos februárt Fohászom felküldóm

„ t

Fellegek folebe Fürdözö fecskékért Forró fényekért Fürtös fejedért.

TAKÁCS LAJOS:

ARANYBETÜK

. - »- c. kisregénye, mely az 1956-ban Amerikába

érkezett magyarok életébe nyújt regény formájában bepillantást. Lapunk a könyvet

nemrégen ismertette.

Rendelje meg ezt a nagyon erdekes könyvet!

ARAKAROM DOLLAR

Megrendelhető a Megyar Szó Ki adóhivatalában 130 E’l6 St. New York, 10003.

Testvérköszöntóre hívom az olvasót, az egyesz- tendösen is felnőtt és ötvenévesen is fiatal kisebb testver köszöntésére, a kanadai magyarság lapjának köszöntésére, amelynek születésekor együtt munkálkodott az egész észak-amerikai földrész magyarsága.

Voltak, kik megálmodtak — azokban az években sokan álmodtak egy boldogabb, szebb életről — az őszinte szóra éhesek megálmodtak, legven egy újság, amely az igazságra és a szépségre emeli a tekintetet, hiszen tudták, hogy azáltal az emberre tekintenek, az emberre, aki minden szépségnek es igazságnak hordozója. Megálmodtak, és filléreiket összeadtak, mivel hitték, hogy ez az első lépés a boldogabb élet felé, igy megteremtették, és őrömmel, a jól végzett munka örömével fedezték fel, hogv soha nagyobb szükségük nem volt saját ujsagra, mint 1929 júliusában, amikor kézbe vehették az önmagukról, a kanadai magyar munkásokról elnevezett lap első évfolyamának első szavát.

Megszületett tehat az újság, amely ötven — nem — egyetlen esztendő alatt felnőtt, de nem öregedett, egy emberéletnek számítható idő alatt nem öregedett, hanem megújult új szó hirdetojeként él tovább. Látott gazdasági válságokat, háborúkat, túlélte a megszűnés veszélyeit, mert mindig voltak álmodozók és mindig voltak fillérek, amelyeket el lehetett vonni a szájtól, hogy megmaradhasson, amit sajat képükre, maguknak teremtettek. Túlélt szerkesztőket es munkatársakat, lapterjesztőket es olvasókat, nemzedékeket nevelt föl, es nemzedékeket siratott el, magyarokat és nem magyarokat, akik egy eszmeért áldozták eletüket szerte a világon.

Első szerkesztője New Yorkból érkezett. Mar ez is magvarazza a rokonságot, a két lapot azonban mégis a közös gondolat, közös eszmeiség főzte igazán testvéri kötelékbe.

Hajdan volt — és mai — szerkesztők, szervezők, munkatársak emléket, nevet idézi az ötvenedik évforduló, valamennyiúket bajos lenne felsorolni. Arady Károly, Balogh József, Dezső Tamás, Duro- vecz András, Horváth Margit — akit még Manóinak becéztek, amikor már munkatars-számba ment —, Kovács Karoly, Medgyesi Sándor, Müller József, Nagy Kovács István, Nyerki Gyula, Szabó Lenke, Szőke István, Tóth István; de sorolhatnánk magyar- Kanada munkás lakosságának névsorát, akik sokat, nagyon sokat áldoztak azért, hogy ez a lap fennmaradhasson, es hirdethesse a munkásosztály igazságában az egész haladó, demokratikus világ igazságát.

Az ötvenesztendös lap története a kanadai magyarság utolsó fel évszázadának elettörtenete. Hiteles és megbizható, mert nem egy-k'et ember irta, hanem az egymásra talált emberek hatalmas, testveri csoportjának élettapasztalata íratta ezt a történelmet. A szülőföldhöz fúzödo kapcsolatok története, azé a kérdésé, amit ezrek és ezrek tettek fel féltőn- bizakodva: Merre tart a világ Magyarországon és hogyan boldogulnak otthon, testvér? Mert ez a lap nagy gondot fordított ra, hogv ne halványuljon a szülőföld emléke, hogy egy magyarországi utazas hazautazás, hazalatogatas legyen, az onnan erkezett

levélben, üzenetben a szülőföld hangja szólaljon meg, hogv tisztán maradjon a magyar szó csengése es ielentese. Hogy igy énekelhessenek bánatban- örömben:

Magos egben ragyognak a csillagok, El-elnezem a legszebbik hol ragyog,

Arra ragyog, merre van az én hazam;

Merre sirat engem az édesanyám.

Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,

Hogy az egen páros csillag ragyogjon, Ragyogj, csillag, páros csillag sokáig.

Mig elérek a babám kapujáig.

Az Ötvenesztendös lap története egy közösségi kultúra atplántálodásansk, megőrzésének es ujjá- teremtesenek története. A magyar szó fennmaradásáé, amelyet sokan annyiszor eltemettek, elveszettnek jelentettek ki. Amikor Illyés Gvilla a Puszták népében felemlegette a dunántúli falvak paraszti hirköltóit, nehanvan Kanadából válaszolhattak a költőnek, hogy ók már nem a dombóvári nyomdában nyomatják verseiket, hanem előléptek a munkások lapjanak versiro munkatársaivá. Tették pedig ezt az elhivatottak felelősségével, azzal a tudattal, hogy szükségé van rájuk a világnak. Amint egymást is biztattak:

írj, dalolj szüntelen! Ne feledd, hogy Isten ezert választott ki ily kegyelt fiának, mert mikor teremtett, jól tudta, hogy itten szükségé lesz rád e vajúdó világnak.

Vajúdik a világ. Soha ilyen advent nem volt meg eleddig, s ami születendő: az lesz a varva vart, az lesz az a mindent megváltó Szabadság. Egy boldog jövendő.

Költő mivoltoddal kötelezd hálára ezt az eljövendő boldog, uj világot: toliaddal s lantoddal teremts a számára sok kedves dalt és sok illatos virágot.

Vannak-e az ötvenéves lapnak a szerkesztői es olvasói mellett ilyen hites elkotelezettsegu költői, daloskedvu enekesei, akik a boldog jövendő meggyőződésében viszik tovább elődeik munkáját? Megir- jak-e egy másik ótven esztendő történetét? Hogy a magyar szó ne halkuljon el Kanadában.

Mert ötven esztendős az Uj Sző.

hja: Kovacs Jozsef a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa

APRÓSÁGOK AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÉLETÉBŐL

Dévényi János rajza