Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)
1979-09-27 / 36. szám
Thursday, Sept. 27. 1979. SZÜLŐFÖLDÜNK Ember és munka A CIPÉSZ Szellő sem zizzen a nyári napsütésben, szinte kihalt a városnak ez a része. Olykor egy motor, vagy kerékpár gurul keresztül a fakkal, virágágyásokká! szegélyezett úttesten, de járókelő, piacra ballagó nagyapa, boltba szaladó fiatalasszony csak ritkán tűnik fel délelőtt a debreceni Kút utcában. A 21 szám alatti utcara nyilo üzlet ajtajan kihallatszik a talpon táncoló kalapács koppanasa. A külső falon két oldalról is kis tábla: Tóth István cipész. Az ajtó nyitását sárgaréz csengettyű adja tudtul. Valaha csikó nyakaban volt, most az ajtó fölött van hivatala. A cipész tenyérnyi kis műhelyében dolgozik elmaradhatatlan rekvizitumai között, suszterszéken, viaszosvászonnal takart apró asztala es a viseltes lábbeliekkel, sámfákkal, kaptafákkal teli stela- zsi mellett. — Magam szereltem fel a csengőt, hogy halljuk, hajön valaki. A lakassal együtt a műhely. — Van sok munka? — Nem nagyon. Ilyenkor nyáron egy pár szandálban eljárnak az emberek. Ősszel mar jobban. Akkor előkerül a félcipő, csizma és kiderül, hogy szakadt, talpalni, vasalni, sarkalni kell. De egyre kevesebben javittatjak. Hordjak egy darabig, aztán dobjak, vesznek újat. Nem sok munka van, de nem is nagyon bírom már. 78 éves vagyok. — Szép kor. És még mindig a szakmában? — 1972-ben nyugdíjba mentem, azóta mint nyugdíjas, működési engedéllyel dolgozgatok. Csak javítás... — Szép mesterség ez? Milyennek tartja? — Valamikor nehéz volt. Amikor még tanuló, meg seged voltam, néha éjszaka is dolgozni kellett. Ha sürgős dolog volt, alig aludtunk, hogy reggelre meglegyen. Görnyedni kell, meg poros, egészségtelen, a lábbelivel minden mocsokba belelépnek, beleszárad a bőrbe a sár, a piszok. Mi meg varijuk, vágjuk, szögezzük. Száll a por es beszivja az ember Csoda hogy idáig megvagyunk. — De azért csak megszerette, ha igy nyugdíj után is... — Meg. Ez a szakmám. De a fiatalok már elkerülik. En szeretem. Valamit csinálni kell. Sok ember, ha megkapja a nyugdiját, eltunvul. Az olyan el is megy hamar. Én lefoglalom magam. Ahogy bírom. Ebéd után le is kell mindig pihennem egy kicsit. Aztán csinálom, ha van munka. Ha egy kétnapos ünnep van, nekem már szokatlan. Dolgozik tovább a javító cipész. Térde között egy megkopott lábbeli. Előtte szögekkel, orrvasakkal teli dobozok, a kopott polcokon ezerszer meg- lyuggatott kaptafak. Asztalán szerszámok összevisz- szasága: ar, talpreszelo, stauber, farcong, a használattól fenyesre kopott kalapacs es vaskapta. Sokszor kellett forgatni, kézbevenni, sok évtized alatt. Semmi sem fényesíti szebben a szerszámot,mint az emberi kéz. Homyak András Aki issza, botig él... Hegyalján még manapság is úgy emlegetik a szőlőtermelők a tokajit, mint a borok királyát és a királyok borát. Somló hegyen, ahol valamikor a tokajival vetekedő furmintot érleltek a pincék, “öregnek tej — ifjúnak orvosság’’ volt a férfiasságot jobbito nedű. Szekszárdon viszont a bikavér, miként a rigmus is állitja: többet er az orvosságnál is, mert “aki issza, hétig él...” A nagymultu szekszárdi borvidék büszkén őrzi a hagyományait. Kévés jeles borunkhoz fűződik any- nyi történet, mint éppen a szekszárdi vöröshöz. “A- ki nem hiszi — szokták bizonygatni — menjen csak el a Nemzeti Múzeumba, megláthatja ott a szekszárdi szarkofágot.” Valóban, Pesten őrzik a III. századból való díszes kőkoporsot, amelyben a föltárás idején mez, olaj es bor keveréket találtak. I. Béla királyunk is megszomjazott a szekszárdi dombok között, amikor kíséretével arra járt. — “Bort innám” — lökte oldalba udvarnokát. — Bort inna, bort inna, — adtak szájról-szájra a fölséges kívánságot emberei. Aztán a király meg is kóstálta a kadart, a dombon meg rajtaragadt a Bartina elnevezes. Pincézések idején gyakran fölemlegetik meg az adomázók Ibrahim bég históriáját is, aki ugyan Allah hive volt-*- s ennél fogva meg sem ízlelhette a gyaurok italát — ám mégis kisértésbe esett. “Tudomásunkra jutott, hogy a tilalom ellenére fogyasztod a hitetlen kutyák részegítő italát, s háremedben dísztelenül fetrengsz — jött a szultántól a szigorú parancs. A bűnös folyadékot haladéktalanul pusztítsd el, fogyasztását azonnal hagyd abba, különben nem késlekedünk selyemzsinórt küldeni, s akkor lásd.” A kétségbeesett Ibrahim percig sem habozott, a rengeteg bort kiöntette, aminek a maradókat a leleményes szekszárdiak visszameregették tömlőikbe. A nevezetes helyet ma Borkút néven ismeri a környék. HA ELŐFIZETÉSE LEIÁRT, szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében . gondoskodni. Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $.............................................. Naptárra: $...........................................-...... Név!............................................................. Qm:.......................................................... Varos:...........................Állam:................... . Zip Code:.................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 [j^onMo * CM, eziinL Benedek Elek Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás tengeren is tűi, valahol Magyarországon élt egyszer egy mesemondó. Annak a mesemondónak a nevét akkor is sokan kitalálnák, ha csupán az “e” betűket imánk le belőle. Valahogy ilyenformán: eeeEe... Szeptember 30-an lesz 120eve, hogy megszületett, épp azon a tájon, ahol a magyar népköltészetnek talán a legbuzgóbb, legtisztább forrásai fakadtak, a Szekelyföldön. A teljes pontosság kedvéért: Benedek Elek 1859-ben született Kisbaconban. Élete alkonyán oda is tért vissza. Visszahúzta a táj, a szőkébb szülőföld. Nem az elmúlás gondolatával tért vissza, hanem, hogy tovább munkálkodjék. Kerek ötven évvel ezelőtt, 1929. augusztus 17-én a halál az Íróasztal mellett talalta, amikor éppen befejezett egy mondatot, mely az erdélyi magyar íróknak szolt: ...“fő, hogy dolgozzanak.” A szinte kerek évtized nagy korszakot ivei át, jeles lapszerkesztői, iroi munkásságot rejt. Nem véletlenül mondjuk igy, mert a szerteágazó tevékenység sok érteket valóban rejteni igyekszik, az idő mely- lyel e rövid megemlékezés nem tud perbe szállni. Csak megemlítjük, hogy újságíróként kezdte pályáját, amikor a kiegyezés után a polgáriasodás, ha még oly ellentmondásosan is, de szabadabb utat kapott, s az alkotó szellem is felszabadult az önkényuralom béklyóiból. Aki Benedek Elek munkásságát áttekinti, kony- nyen rájöhet, hogy nem is akart “a korszak nagy Írója” lenni, nem akart Jókai vagy Mikszáth nyomdokaiba lepni. Dolgozott, alkotott, es a magyar gyermekirodalom egyik megteremtőjét tisztelhetjük benne. Szinte politikai programjának tekintette a gyermekirodalom felvirágoztatását, hiszen alighogy országgyűlési képviselőnek választottak, első felszólalásában erről beszelt. Elmondta, hogy az ifjúság értéktelen kiadványokon, rossz forditásokon nevelkedik, s ezek helyett értékes, a jellem kialakulasara ható műveket kell a kezébe adni. A Beton- és Vasbetonipari Müvek csepeli gyárában , az idén mintegy harminc kilométernyi hídgerendát gyártának. A szabadtéri üzemben készült nagy fesztávolságú epitőelemeket a szegedi Tisza-hid, az M 3- as autópálya hídjainak épitéséhez, valamint közúti felüljárók Összeszereléséhez használják. _ 9
