Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)

1979-09-27 / 36. szám

Thursday, Sept. 27. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZO Politikai szemle AZ "AMERIKAI ABRAND” t f Ritkán v'alik valóra az “Amerikai Abrand,” az Amerikáról szőtt álomkép. Ez az az álomkép, amely­ről álmodozott Európa minden szegény országában minden nyomorúsággal küszködő munkás es pa­raszt, és reményét vesztett sok fiatal. Amerika, a “korlátlan lehetőségek” hazája, ahol mindenkiből lehet milliomos, ahol a falevelek is aranyból vannak, csak le kell szakítani! Ebben a képben nem lehetett látni az ezer meg ezer bányászt, vaskohomunkast, a vasutakat epitö vándorló napszámost, stb., stb., akik megerőltető munkájuk és üzemi betegségek miatt korán elhaltak, és gyermekeikre nem hagytak mást, mint egy megüresedett munkahelyet. A hír szárnyaira, az álomképbe csak az a nagyon kévés került, akinek szerencséje volt (vagy aki nagyot tu­dott hazudni). Most megjelent a Carnegie Council on Children részére készült tanulmány “Small Futures: Children, Inequality and the Limits of Liberal Reform” cim- mel; Írója Richard H. de Lone (Harcourt, Brace Jovanovich kiadó, $ 12.95). A tanulmány megálla­pítja, hogy az Amerikai Ábránd (American Dream ), miszerint képességgel, iskolázottsággal es kémény munkával feljebb lehet jutni a társadalmi létrán, nem több, mint ábránd, csak álom. “Gazdagnak, vagy szegénynek születni még nem biztosítja, hogy az marad felnőtt korában is, de nagyon valószínűvé teszi. A szegények gyermekeinek még távolról sin­csenek meg azok a lehetőségei, mint a gazdagokéi­nak a gazdasági biztonság eleresehez,” — mondja a tanulmány. Osztály, a faj es a nem a legfontosabb körülmények a jövő meghatározásában, nem pedig a rendületlen amerikai kettős: verejtek es ihlettse’g. A tanulmány elesen biralja az utolsó 150 ev társa­dalmi reformprogramjait; azok nem hoztak meg a kívánt eredményt. A megoldást a szerző olyan politi­kailag nem népszerű programokban latja, amelyek csökkentik az osztályok közötti különbséget. Ezek közé tartozik a teljes alkalmazottság, gazdasági fej­lesztési célkitűzések, es erőteljesen támogatott meg­erősítő tettek, “affirmative action.” A tanulmány adatokkal szolgál megállapításai bizonyságára: Az amerikai családok felső ötödének jövedelme 40 %-a az összes családi jövedelemnek, mig a legalsó ötöd jövedelme annak csak 5-6 %-a. A legfelső családok 4 %-a birtokolja a személyes vagyonok 37 %-át. Meg ha a képesség mértékéi azonosak is, a jöve­delemelosztás szerinti felső tized gyermeke 27-szer valószínűbben fog a felső jövedelmi rétegbe jutni, mint a legalsó tized gyermeke. Egyéni igyekezet és siker utján öt k'ózül csak egy férfi lépi túl apja társadalmi szintjét. Az alkalmazási, kereseti és társadalmi szakadék, amely a feketéket és a fehéreket elválasztja, alig szűkült Amerikában az utolso száz evben. V. 0. Hunyadi István: Mint ezüstpikkelyes folyó Ketten poharaztunk a hegytetőn, rézsútos,.kora­nyári sugárzásban. Ifjú legenyke voltál, Szerencsed­ben bizakodó, hogy megkaphatod mindazt, ami jár. Lefelé néztél a mozdulatlan víztükörre. Innét a ma­gasból sima felületnek látszott s a párás égbolt vö­rös-sárga színeit verte vissza. A hosszasan szemlélődő észreveheti, hogy mozog, kölyök-hullámokat fod­roz. Ketten merültünk bele a túlparti szelíd hegy­vonulat látványába. Büszkék voltunk, hogy ez a vi­lágszöglet a mienk, a terebélyes, magas fal alatt hú­zódik meg a mi favityillónk. Vidámak voltunk, könnyűek ezen a délutánon. Magával ragadott a pannon szépségű táj. Maradni akartál. Hús szél legyintette meg az ar­cod, borzolta eben-sótét hajfürtöd. Elhozta a közeli erdő fűszeres illatait. — Nézelődjünk még keveset, apám — kérleltél. — Csillagos lesz az ég hamarosan. Gyerekkoromban sokat meséltél a csillagokról. Akár az ezüstpikke­lyes folyó csillamait csak este latjuk — igy mondtad akkor. Továbbadtad, amit hallottál nagyapámtól. Mindenképpen indulni akartam. A terasz ajtajá­ból szóltam vissza: — Ne maradj sokáig, fiam. Nehezen alszom el. Ébren várlak, mig hazajösz. Türelmetlen, hosszú éjszakámat máig se tudom felejteni. Fól-fÖl kaptam a fejemet, hallgatóztam. Mintha lépéseid nesze közeledne a tavalyi leveleken. Fölcsavartam a falikar-lampát. Tudd, hogy várok rád, virrasztalak,Biztosabban hazatalálsz. Megesik, hogy hangokat hallok a kert előtti, szelesebb útról. Elsétálok egészen az ajtóig. Csalód­nom kellett Késéi korhelyek hangoskodtak az utcán. Ejfél is elmúlt, meg se merem nézni az oramat. A madarak szakaszos jeladásaiból sejtem, hogy hajnal közeledik. Meglebben a függöny, kirajzolód­nak a tárgyak is fokozatosan. Sötét, szorongó sejté­sek gyötörnek. A várakozó apa sokkos feszültségei. Föl és ala kóválygok, trappotok a kert hosszában, Kerdem a koránkelö szomszédokat: — Nem látták a fiamat? A hajóállomás felől kell erkeznie. Ferdén mosolyognak vissza. ( — Nem láttuk. Biztosan jól találja magat valahol. Életrevaló legényke. Szoknya után jár. A vén, keselyuorru Tonkács rémtörténetekről hallott a túlparti szőlőkben. Leitatják a mulatozót, ha kónnyűkézzel szórja a pénzt. Rátámadnak a zeg­zugos dűlőkön es kizsebelik. Reggel találnak rajuk véresen, félholtra verve. Zsiványok csavarognak a borpincék körül. Lefele fordult a búcsúzó nap, ahogy beleptel a kertajtón. Egyenes derékkal, kissé lustán közeled­tek Az arcod fakóbb volt a megszokottnál. — Hol jártál, fiam? — úgy rontottam rád, mintha valami gazságon értelek volna. — Egész éjjel várta­lak, szívtam a temérdek cigarettát. Mozgósítottam az Őrsöt. Pedig nem volt más vétked, csak fiatal voltai, nem tudtál a fejemmel gondolkodni. Mosolyogva, gyengéden vontál magadhoz. — Ugyan, apám, túl színes a fantáziád. Mit kép­zeltél rólam? Szerencsés csillagállásban születtem. Velem semmi rossz nem történhet. Nyugodj meg most már. Ez a végtelenbe nyúló felehnes éjszakám máig gyötör. Eletszomjad, föltétien bizakodásod, hogy kivételes vagy,veled rossz nem történhet. Hogyan is hihetném, hogy nem élsz? Lusztig Imre '• SZOMORÚ LÁTVÁNY A National Conservative Political Committee — Konzervatív Országos Politikai Bizottság — célkitű­zéséről már többször beszámoltunk. Most azonban ismét foglalkoznunk kell az ország ultra-reakciósainak e bizottsága célkitűzésével, mely — többek között — abból áll, hogy az 1980-ban tartandó választásokban kibuktassa az u.n. progresz- sziv szenátorokat. Ezek a álhazafiak Frank Church, Idaho demokra­ta szenátorát, a Szenátus Külügyi Bizottságának el­nökét is a progresszivek kategóriájába helyezik. A konzervatívok azzal vádolják Church szenátort, hogy a hadikiadások emelese ellen szavaz es támogatja a SALT II. Egyezmény elfogadását, és e magatartásá­val szembehelyezkedik Idaho szavazóival. Church szenátor ahelyett, hogy e “vádak” ellen tiltakozna; ahelyett, hogy bátran szembeszállna rá­galmazóival és bizonyítaná, hogy magatartása a hadi­kiadások és a SALT II. Egyezmény iránt Idaho és az ország lakosainak érdekét szolgálja, csatlakozik a leg- reakciósabbak táborába, amikor nyilvánosságra hoz­ta a CIA jelentését, hogy a Szovjetunió egy felfegy­verzett brigádot helyezett el Kubában. Church sze­nátor első feladatának kellett volna lenni, hogy elemezze a CIA jelentését. Ha ezt tette volna, meg­állapíthatta volna, hogy ez a szovjet brigád mar evek óta Kuba területen van, ami csak azt bizonyítja, hogy a brigád ottlété nem veszélyeztette az USA-t sem politikailag, sem gazdaságilag, sem katonailag. Church szenátor tv-nyilatkozataban kijelentette: “A szovjet brigád visszavonása szükséges ahhoz, hogy a SALT II. Egyezményt elfogadja a szenátus.” Church szenátor e kijelentése arra késztette a reakciós Henry Jackson, Washington allami demokra­ta szanátort, hogy túllicitálja öt es nemcsak a szov­jet brigád visszavónásat, hanem a szovjet tengeralatt­járók, hadirepülógepek kivonását is követelje Kuba területéről. ( Ne feledjük, hogy az Egyesült Államoknak nem egy brigádja, mely 2-3000 tagból áll, hanem 300.000 főnyi hadserege állomásozik a Német Szövetségi Köztársaságban, atombombákkal felszerelt repülő­gépekkel, közvetlenül a Német Demokratikus Köz­társaság hatarán, amely ország viszont a Szovjetunió­val határos. Ne feledjük el, hogy Kuba területén van a Guantanamo amerikai hadibázis, valamint a Szov­jetunióval határos Törökországban számos hadi tá­maszponttal rendelkezünk. Jackson, Baker, Nunn és néhány más ultra-reak­ciós szenátor a McCarthy korszakra emlékeztető szovjetellenes hisztériát kíván létrehozni es ezzel elterelni a dolgozók figyelmet az infláció okozta nehézségekről, az olajvállalatok rablásáról, a mun­kanélküliek szamának rohamos emelkedéséről, a nyomor okozta bűnözések elteijedéséról. Nem cso­dálkozunk a reakciósok körmönfont tettei felett, de elszomorítónak es szegyenteljesnek tartjuk a “progresszív” Church szenátor megalkuvó, a reakció­sok tamadasanak hebodoln magatartását. ^7 RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar- Mltzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7_3C-tg nyitva, i r-t-.'.g..1.. ■■ ...............— =■—-------1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom