Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-28 / 26. szám

Thursday, June 28. 1979. 8 AMERIKAI MAGYAR SZO­~~ II ■■■■■■—wm+ HUNGÁRIA TRAVEL BUREAU 1403 SECOND AVE., NEW YORK, N. Y. 10028 ' TEL.: (212) 249-9342 és 249-9363 CHARTER UTAZÁS BIZALOM KÉRDÉSE ÉS Á HUNGÁRIA UTAZÁSI SZAKIRODA KOMBINÁCIÓJA GARANCIA ARRA. HOGY VALÓSÁG LESZ A NYÁRRA TERVEZETT VAKÁCIÓJA 1979—PUBLIC HUNGÁRIA CHARTEREK MENETRENDJE: PAN AM-EL ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL BUDAPESTRE. Indáiéi Tartózkodási Viasza Ára New Yorkból idd Budapestről J ! $ 439.00 8" Július 04 S 439.00 ■M Ö Július 03 g* | . Július 11 S 439.00 Július 04 I* g Augusztus 02 $ 439.00 Július 10 Z r Július 18 $ 439.00 Július .17 “ ÍS Július 25 $439.00 Július 24 3 §■ Augusztus 01 $439.00 Július 31 S g> Augusztus 08 $ 439.00 i § Augusztus 01 — S: Augusztus 22 $ 439.00 Augusztus 07 S E Augusztus 15 ' $439.00 Augusztus 14 Augusztus 22 $ 439.00 Augusztus 21 • 1. Augusztus 29 $ 439.00 Augusztus 28 * Szept. 05, $439.00 Szept.04 Szept. 12 $ 439.00 ROKONOK KIHOZATALA PAN AM-el átszállás nélkül New Yorkba . i Indulás Tartózkodási Vissza Budapestről idő New Yorkból Ar*-----’ 3 _____ _ | $439.00 | a Július ^ 03 $ 439.00 t I Július 04 S Július 10 $439.00 Július 11 .a-"Jr Július 17 $ 439.00 Július 18 | g Július 24 $ 439.00 Július 25 »I Július 31 $439.00 Augusztus 01 £_ * Augusztus 07 $439.00 Augusztus 08 £ C Augusztus 14 $ 439.00 Augusztus 15 % § Augusztus 21 $439.00 Augusztus 22 ~ £■ Augusztus 28 »439.00 Augusztus 29 « Szept. 04 $ 439.00 .Szept. 05 Szept. 15 $ 439.00 Egjmeri (one way) ágaink ára mindkét irányban csak $ 249.00 PLUSZ ADÓ S 5.00. Jelentkezéskor személyenként S 150.00 «Üteg tzűkséfa ; SIESSE*, NEHOGY LEKÉSSEN 1979 LEGJÖBB ÉS LEGOLCSÓBB ÜT ÁZÁSÁRÓL! EGYÉNI UTAZÁSOK BEL- ÉS KÜLFÖLDRE EGÉSZÉVÉNÁT. VÍZUMOK BESZERZÉSE e HOTELFOGLALÁS * AUTÓBÉRLÉS IKK A TŰZEX COMTURIST RÉTESHAZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-Ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar. Mltkvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-lg nyitva FEKETE GYULA: fl FALU SZÉPE REGÉNY 28. rész. Margit kikisérte a kapuig. Hagyta megcsókolni magát és vissza is adta egyszer. A csendőr csókja is borizű volt, mint a Karcsié, de ez tisztességesen vi­selkedett, nem fogdosta meg, nem erőltette a szerel­meskedést. “jó ember lesz ez — gondolta, amikor elbúcsúz­tak. — Erős, nagy ember. Az ilyen hallgat legjobban az asszonyra.” A friss levegő felüditette egy kicsit, nem ment be rögtön. Megállt a ház előtt, nézte a tisztán ragyogó csillagokat, hallgatta a messzi kutyaugatást, az egy­hangú békakórust, és eltűnődött a sorson: a lányén. * A Köteles család úgy fogadta a lánykérést, mint a hadbavonultak hozzátartozói a postást:megkönnyeb- büléssel és bizonytalan aggodalmakkal telve. Am de a postai levelet tüstént felszakithatja a címzett; a lá­nyos család pedig nem láthat bele a lezárt borítékba. Meglehet, csak évek múlva derül majd ki, milyen sors van megírva benne. — Bánja a rossz — mondta Köteles, amikor, más­nap hajnalban,a lovakat itatta, s az asszony nagy seb- bel-lobbal hozta a hirt, hogy a csendőr egyezkedett Margittal, és szombaton lánykérőbe jön. — Tik főz­tétek, mit csinálhatsz már. Bánnám is én, csak vala­mi tisztességesebb foglalkozása volna. Hétközben a csendőr még egyszer eljött látogató­ba, csütörtökön este. Észrevehette a fogadtatáson, hogy megtörtént a családban a döntés: nekiadják a lányt, mert igen jó hangulatban volt,még csendőr- élményeiről is mesélt. Hogy találta meg a cigány fa­zekában a lopott kacsát; ott volt az uszóhártyájan a bemetszes, a gazda jelzése —, sarokba szorult a mó­ré, hiába tagadott. Vagy amikor a kommunista susz­tert elkapta — ez még a Bodrogközben történt, ahol legutóbb szolgált —, bekísérte az állomásról érkező susztert, gatyára vetköztettek az őrsön, s sapkája bé­lésében megtalálták a tiltott iratokat. A szomszédság hamar felfigyelt a nagy csendőr- járásra és az asszonyok, lányok sokat trécseltek er­ről a kutnál, a boltból jövet vagy amikor déltájban csapatosuk nekivágtak a hatarnak az ebéddel. Min­denkit meglepett ez a váratlan fordulat, hiszen még el sem ült a szóbeszed a Koca-Tóth-fiu bucsuzasarol, hogy egész éjszaka huzattá a cigánnyal a Köteles Margit ablaka alatt. Pénteken reggel az egyik nagy pietykafészek,Gulyás Petemé, a Pusztabiróék túlsó szomszédja, at is szaladt Kötelesekhez, s a derelyevá- gót kérte, azzal, hogy az ővét elhányták valahol a gyerekek. Szó közben előhozta a csendőr tegnapi látogatását. Kötelesné rögtön átlátta, hogy a szom­szédasszony pletyka után fitet (talált volna ö köze­lebb is derelyevágót,ha csakugyan azért indult el), s igyekezett elterelni a szót a csendőrről. ' “Úgy lát­szik, szeretné az Margitot” — mondta, s inkább ar­ról beszélt, hogy Kriston Mariska már nem tudja mit csináljon gőgjében, már a köszönést sem fogad­ja. Pedig nem Köteles Margit járt az ő fia után, ha­nem az ő fia kapaszkodott bele a Margit szoknyájá­ba. De nehogy azt gondolja, nincsen arra rászorul­va Köteles Margit, hogy akárkinek a hatablakos há­zába beálljon cseledkedni egész életere. Köszönje majd Tóth Karcsi az anyjának, ha becsapja az orra előtt a kaput Köteles Margit. Mert azt nyerhetik az ilyen viselkedéssel. Kötelesne senki előtt sem említette, hogy szom­bat estére kérőt várnak. Valami okból egész héten megmaradt benne az, amit más esetben (például, ha Karcsi Ígérkezett volna lánykérőbe) egy percig sem birt magában tartani. Margit is hallgatott, kerülte a találkozást az ismerősökkel, es most nem ment fel a nagyanyjáékhoz sem, pedig egyszer-kétszer minden héten, ha csak rövid időre is, be szokott szaladni Kö­teles nagymamához. Mindnyájan hallgattak a készü­lő családi eseményről idegenek előtt, anélkül, hogy ebben megállapodtak volna, s hogy egyáltalán okát tudták volna a hallgatásuknak. Lajcsi is csak annyit mondott a Libás-Tóth-lánynak, hogy szombaton es­te, lehetséges, későbben jön a szokottnál. Kötelesné nagy sütes-fózéssel várta a kérőt. Hús­levest főzött vacsorára, meg paprikás csirkét, s elké­szítette a tésztát a tarkedlinek. Margit is egész délu­tán a konyhán serénykedett, segített az anyjanak, s megsütötte a cukorpogácsát, amely tegnap este ó- ta tepsibe kiszaggatva szikkadt a kemence tetejen. A lánykérés csakugyan megtörtént, még vacsora előtt. Amikor a szülök, elvegezve a házkörül halasztha­tatlan esti tennivalókat, s legjobb viseló-ruhajukban kicsit ünnepélyesebben benyitottak a fiatalokhoz, a csendőr rögtön feállt az asztaltól, lekezelt velük, s elmondta nagyjából azt, amit Margitnak mar annyi­szor elmondott négyszemközt (az imént is a gyürü- vételröl beszélt neki). “Hát kérem szépen, Köteles ur, nem az időt tölteni járok en magukhoz — kezd­te —, azt hiszem, ezt gondolhassák is, de, ugye, la- nyosháznál az a rend, hogy minél előbb valljon szint az ember a szándékáról...” S azzal fejezte be: “Meg­beszéltük ugye, Margitkával, nincs is miköztünk semmi hiba, de az annak a rendje, hogy nyilatkozza­nak Köteles urek, jónak lássak-e igy.” (Furcsa volt ez az úrázás mindannyiuk fülének. Emlegette is később Kötelesne: “Tudja..ez a fiú a tisztességet, meglátszik mar a viselkedésen, hogy nem valami tanyáról elszabaditott sültparaszt.”) Az asszony sóhajtozott, sopánkodott is, illendő­ségből — “Jaj. törzs ur, ilyen hamar, ilyen hirtelen...” aztán csak elsírta magát. Köteles a lányosapa önérzetével, komoly arccal fogadta a kérést. — Hát legyen akkor úgy, ahogy... ahogy a fiatal­ság akaija. (1 Lajcsi nem volt odabent, nem is ment be. O az ünnepi vacsorából már a fejes alatt kivámolta a ma­ga részét; adott meg a malacoknak, nagyjából lemos­dott, átöltözött. Már indulhatott volna a lányhoz, de addig szöszmötölt, húzta az időt, mig az anyjáék bementek a csendőrhöz a tisztaszobaba. Eleinte az ajtónál hallgatódzott, miket mond a csendőr, majd az ablak alatt leselkedett sokáig, mig a többiek va­csoráztak, Kötelesne kisütötte a tarkedlit. Ahogy bevitte, a csendőr jóízűen megevett kettőt, cigarettá- ra gyújtott, s egy kis időre levette a szemet Margit­ról. __ — Legyenek nyugodtak, Köteles ur, megleszunk mink, mondta. En adom ugye, a fixet, ahhoz meg jön a mindenféle tödalek, élelmezési általány, csalá­di pótlék, gyerekpótlék, meg persze a nyugdíj, ez mind jár nekem, mert ez biztos állás, kérem, ha meg­becsüli magát az ember... Aztán, ahogy szokás, a má - sik részről is adnak bele valamit a házasságba. ____________ Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom