Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-21 / 25. szám
6___________________SZÜLŐFÖLDÜNK Thursday, June 21. 1979. KÖZÖS KINCSÜNK AZ ANYANYELV BÉLYEGGYÜJTŐkNE láitír Ittvti rirati “Nálunk a Halászbástya mögött a Tudomány egyre szaporodó bástyái találhatók. Legnagyobb a nyelvtudomány bástyája, mert egyre inkább nyelvében él a nemzet!” A Hazafias Népfront és a I. kerületi tanacs Várkerület című, nemreg megjelent híradójából való ez az idezet. Örültem, amikor rábukkantam. Nemcsak azért, mert munkahelyemet, a régi budai városháza patinás epületeben lakozó Nyelvtudományi Intézetet elismeréssel említi a tudomány bástyái között, hanem a gyakran idézett reformkori szólás okos kibővítéséért is. Tehat: egyre inkább nyelvében él a nemzet. A mondás ebben a változatban is a nemzeti függetlenségért,, sót létért folytatott évszázados küzdelmet idézi fól. De egyúttal azt is jelzi, hogy ma, amikor a nemzet az össznépi közösség, a nyelvnek, az emberi érintkezés e legfontosabb eszközének ügye nálunk mindinkább közügy. A nyelv ügye a reformkorban is közügy volt, s annak mondották a két világháború közötti évtizedekben is a hatalom birtokosai. De bár ebben az utóbbi időszakban is voltak a nyelv és a nyelvhasználat szempontjából, eredményes megmozdulások, ugyan mennyire minősülhetett valóságos közügynek, ha a kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó azt irta: “A nemzetek kultúráját a kicsiny és nagy nemzeteknél egyaránt három-négyezer ember képviseli?” Nem nehéz belátni, hogy a két világháború közötti időszak műveltsége, beleértve a nyelvi kultúrát is, egy szűk réteg kultúrája volt. Nem szabad elfelejteniük ezt azoknak, akik az akkori nyelvhez képest ma elvromiásrbl beszélnek. A mai műveltség viszont — bármit mondjanak is a sötéten látók, a Herder nemzethalál-látomását felelevenitök — valóban általános, mind nagyobb tömegeket fog at. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által először tizenkét évvel ezelőtt s azóta minden évben megrendezett eseménysorozatok, a magyar nyelv hete, egyre népszerűbb, gazdagabb. Az idén is több ezer előadás hangzott el az országban, s közülük — a rendezvénysorozat, történetében először — jó néhány a magyarországi nemzetiségek számára, az o nyelvükön, az ő nyelvükről. Az általános érdeklődés tehát már megvan. De ez az eremnek csupán egyik oldala; szükség van az anyanyelv használatának általános igényére is. Ebből a szempontból nézve a dolgot, még korántsem lehetünk elégedettek. Éppen csak felsorolva a sok területet, amelyen tennivalóink vannak, a kővetkezőket kell megemlitenünk. Iskoláinkban a magyar nyelvi oraknak a tárgya, célja nem eléggé a magyar nyelv megismertetése, megszerettetése: de e- mellett minden tanórának a nyelv szabatos, érzékletes használatara, művelésére kell serkentenie. Tiszta, erett gondolatokat másképpen közvetíteni, elfogadtatni nem is lehet. Igen nagy a nyilvánosan megszólalók felelőssége, nemcsak az elsőrangú fontos tartalom dolgában, hanem nyelvi, stíláris értelemben is. Ugyanígy sok a javítanivaló hivatalos szövegeinkben. Itt-ott van ugyan törekvés a jó nyelvezetre, de nem kis ellenállással is találkozunk, hol szakmai, hol' egyéb kifogásokra hivatkozva. Sok hivatalban, intézményben az ott dolgozók munkájának elbírálásában nemigen játszik szerepet a nyelvi felkészültség, készség. Ilyen helyeken a fogalmazványokban, eloteijesztésekben stb. előforduló nyelvi vétségeket amolyan “annyi baj legyen”-szerü bocsánatos gyengeségeknek tekintik. Holott minden műveltségnek , mert minden gondolatnak alapja a csiszolt nyelvezet. A mai nyelvmüveles ennyire szerteágazó, s csak igy lehet a szó szoros értelmében népművelés. Ezért kell arra törekednünk, hogy ne csak érdeklődés legyen iranta — ez persze nagyon becses —, hanem az említett népszerű műsoroknak, cikkeknek, előadásoknak mind érezhetőbb foganatjuk is legyen családi és baráti körünkben, munkahelyünkön. A nyelvészek e cél eléréséért lehetőségükhöz mérten mindent megtesznek. Látnivaló, hogy az anyanyelv hete azért kelt évről evre nagyobb érdeklődést, mert a nyelv egész evben téma, közügy. Valamennyiünk közös kincse, amelyet nemzedékről nemzedékre örököltünk, tavunk, fejlesztünk és továbbadunk. Összes gondjaival együtt ez a legszebb benne. Grétsy László Március 31-én bocsátotta forgalomba a posta a közművelődési témájú IFJÚSÁG elnevezésű emlek- bélyeget (3 Ft.-s és 1.50 felár). A felarat a Békéscsabán megtartott Ifjúsági Bélyegkiallitás javára forditiák. A tervező Vágvóczky Károly, aki Kovács Ferenc Munkácsi-dijat nyerő szobrász “Olvasó Leánv” című művét használta fel motívumul. Ez utóbbi a Nemzeti Galériában van kiállítva. A bélyeg felirata: “Művelt Ifjúságért Korszerű Műveltségért” A Pénzjegynyomda 314.300 fogazott és 5.400 vágott példányt készített belőle, melyeket a kiadás napjától 1979 december 31-ig lehet felhasználni. Nemzetközi gyermekév, 1979 KSH-kiadvány A nemzetközi gyermekév alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal Nemzetközi gyermekév 1979 cimmel reprezentativ kiadványt jelentetett meg, a- mely szöveggel [táblázatokkal, szines grafikonokkal illusztrálja a gyermekek életének, életkörülményeinek alakulását. A kiadvány megbízható tájékoztatást ad arról, hogy hány gyermek él világszerte jelenleg, s ezen belül Magyarországon: mennyi gyermek születik évente, hogyan alakult a születések száma Magyarországon az 1800-as évektől napjainkig, melyek a szüle- tesszamot leginkább befolyásoló tényezők,hogyan alakul a gyermek- es a csecsemőhalandóság, a kisdedek egészségügyi ellátása stb. Duna Múzeumot rendeznek be Esztergom ban Esztergomban van már az a gazdag anyag, amelyből Duna Múzeumot rendeznek be egy restaurálás alatt álló müemlek épületben. Az uj állandó kiállítás a Duna kialakulásának ismertetése, valamint a folyó mentén űzött foglalkozások bemutatása mellett nagy helyet szentel a magyar vízügyi mérnökök világhírű munkásságának. Képzőművészeti alkotásokkal, korabeli térképekkel, hajók és szerszámok modelljeivel,régészeti emlékekkel érzékeltetik, hogy a Duna es vízrendszere évezredeken át nemcsak fontos viziutja, védővonala, hanem bő táplálkozási forrása is volt az embereknek. Újítsa meg előfizetését! Az 1979-es strandidényben egymillió-hatszázezer vendégre számítanak a hajduszoboszloi gyógyfürdőben. A karbantartó és felújító munkát a fürdő műszaki személyzete végezte el, mintegy kétmillió forint értékben. Az öltözőhelyek száma 240 uj kabinnal bővült. 100 éve avatlak az első hazai orvosnőt 18 évei késett az elismerés Hugonnai Vilma lett az első magyar orvosnő, amikor 1879-ben a zürichi egyetemi tanulmányai után dóktorrá avatták. Hazajövetele után engedélyt kért oklevelének “honosítására” es gyógyító gyakorlat folytatasara. Trefort Ágoston, az akkori vallás-és közoktatásügyi miniszter azonban “rendellenes” kívánságát elutasította, nehogy más nőket is utánzásra csábítson. Másfél évtizeddel később már királyi rendelet intézkedett arról, hogy a “gyengébb” nem képviselői is bekerülhesenek a magyar egyetemek bölcsészeti, orvosi es gyógyszerészeti fakultásaira. Hugonnai Vilma az elsők között jelentkezett, s hazai tanulmányai után 1897-ben megkapta diplomáját. Napjainkban már kuriózumként hat a százéwel ezelőtti történelmi avatási esemeny, hiszen a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen az idén avatásra került 660 orvos kétharmada nő volt és ily módon a férfiak kerültek kisebbségbe. ,
