Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-26 / 17. szám
Thursday, April 26. 1979. AMERIKAI MAGYAR SZÓ___________________________.5 MESTERHÁZI LAJOS (1916-1979) Kossuth dijos és József Attiladija s iró életének64.évében elhunyt Azok kézé tartozott, akiknek a világról es a bazáréi való véleményére mindig oda kellett figyelni írásaiból idézünk: PKC VITA SPA MEGVESZTEGETÉS Valamikor régen, a “régi jó időkben”, a meg- | vesztegetés nem tartozott a “tisztességes” eljárások köze; a közvélemény azt becstelennek tekintette, mindkét fél részéről. Nem mondom, hogy nem történt meg, de a mennyiségi változás minőségi változást is eredményez. Voltak országok, amelyeket megvető hangsúllyal “baksis”-országoknak neveztünk; a baksis csak egy alacsonyabbrendú megvesztegetés, amint a “borravaló” is az. A borravaló nem a megtett szolgálatért adott jutalom, hiszen tálán azt a személyt soha többé nem látjuk, hanem, ha ismét ugyanahhoz visszatérünk, megvesztegetés, hogy ahhoz mérten megkülönböztetett, figyelmes kiszolga- j last kapjunk.,De azóta sok idő múlt el,sok minden történt és sajnos erkölcsi érzékeink is eltompultak kissé (!). Manapság az USA-ban, de még másutt is,, a meg- vesztegetes életformánk részévé vált, meg vallvono- gatásra se méltatjuk, ha ilyenről olvasunk, a megítélés csak azt veszi szamba, milyen magas állású személy követi el, és milyen összegről, értékről van szó. Meg 25 évvel ezelőtt, Eisenhower egyik közelálló tisztviselője botrányba fulladt egy vicuna kabatért! Dél-Korea kormánya^elnóksége, a tőlünk kapott billióknak egy részét Washington-i politikusok, szenátorok, képviselők megvásárlására költötte; nevek nem kerültek nyilvánosságra, Tongsun Park, a koreai közbenjáró, szemérmesen nem közöl neveket, es senki sem ment börtönbe. Amikor ezeket irom, olvasom, hogy ezek egyikét, aki valahogy megbotlott, Passman volt képviselőt, az esküdtszék felmentette. Nixon vagyonhoz jutott, zsiros nyugdijat es veg- kielégitést kapott, és minden kiderítendő vétkéért előzetes elnöki kegyelmet nyert, mig bandájának egyes tagjai körömkoppintás jellegű büntetés után, most ezreket keresnek memoárok Írásával és egyetemi előadásokkal. Az elmúlt hetek során kirobbant Del-Afrika-i botrány felderítette,hogy a Dél-Afrika-i kormány megvásárolta szenátorok es képviselők (mind reakciósok) jóindulatát az “apartheid” megítélésében. Nevek azonban nem derültek ki! Nevezzük megvásárlásnak, megvesztegetésnek, vagy le- pénzelésnek, mindegy, a lényeg ugyanaz. USA-pen- zek simították ki az utat Chilében Pinochet veres fasiszta puccsa részére. USA-pénzek és fegyverek helyezték hatalomba, es tartották ott a véreskezü Riza Pahlevi sah zsarnoki uralmát. Carter elnöknek nagy szüksége volt a “bekecsinalö” dicsőségre, esetleg egy Nobel-bekedijra, a jövő évi elnökválasztásra gondolva, es a sah csendörségének eltávolítása után, az Izrael-Egyiptom Közel-Kelet-i csendőrseg fenntartására. Ennek 10-15 milliárdnyi költségét az USA adófizetők zsebéből fogja kipréselni. De hogy is lehetne ez másképpen egy társadalomban, amelyben a pénz az egyetlen érték-merce, nem az erkólesősseg! Berzsenyi Daniel 1810-ben, “A Magyarokhoz” cimü költeményében igy szol: így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvesz Roma ledül, s rabigaba görbéd. V. O. Szaud Arábia megszakította a diplomáciai és politikai kapcsolatot Egyiptommal, de a gazdasági kapcsolatot továbbra is fenntartja. Az én nemzedékemet olyan erkölcsi ideálok szerint nevelték az iskolában, amelyeknek az eletben már csak vajmi kévés maradványát láthattuk érvény* i «» | «» ben. Azok az erkölcsi ideálok reg múlt idők elteto eszméinek üres lárvájaként maradtak miránk. A mi erkölcsi ideáljaink viszont (ugyanakkor, amikor a múltból is őrzik az örök emberi értékeket) reálisan kapcsolódnak a jövőhöz, megvan a megvalósulásuknak, legalábbis megközelitésüknek a lehetősége a fejlődésben. Olyan időkön lábaltunk át, amikor néha fanatizmus kellett hozzá, hogy egyáltalán valamiféle hitünk legyen a világban és önmagunkban. Amikor Darvas, Cseres vagy én születtünk, még I. Ferenc József uralkodott, és még az sem látszott képtelenségnek, hogy lesz belőle II. Nekünk a horthysta népelnyomás, az 1930-as tüntetés, a gŐdörlaka- sok a város peremén, a hárommillió koldus, az utcán haló emberek, a Sipöcz-konyha — nem mese. Ott voltunka második világháborúban, es elszenvedtük a nemzeti ellenállás kísérleteinek keserves kudarcát, így amint vagyunk, talán nincs közöttünk egy sem, • r m f f aki ne lett volna ideig-oraig letartoztatasban.Esaki ne lett volna halálra Ítélve. Mert hónapokat éltünk végig úgy, hogy az akkori plakat-igazsagszolgaltatas diszes választéka szerint bármely pillanatban készen várt az akasztofa, a gólyo, a felkoncoltatas, családtagjainkkal együtt, a helyszínen vagy nem a helyszínen. Ezek között válogathattunk, asszerint, hogy SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 210 EAST 86th STREET. NEW YORK. N. Y. 1002« — TELEFON: (212) 535-6490 — MŰSZAKI CIKKEK ÉPÍTŐANYAG ismét .kapható az IKKANÁL GYÓGYSZEREK ES VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁSÉRT FORDULJON IRODÁNKHOZ jj UTAZÁSI IRODA IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE min vesztettünk éppen rajta, röpcédulán, szökésen, szökevények es zsidók bújtatásán vagy titkos összejövetelen. 1945 augusztusától tagja vagyoK a Magyar Újságírók Országos Szövetségének,a munkakönyvemben és a személyi igazolványomban — imitt-amott kényszerű megszakításokkal — újságírói alkalmaztatasok szerepelnek újságíróként mentem nyugdíjba. Sok újságcikket írtam, magam sem tudom számon tartani, soha nem vágtam ki, nem tettem félre, a kéziratokat sem őriztem meg. A harminc év alatt tulajdonképpen mindvégig ugyanazt mondtam: csak sokszor és sokáig gyatrán. ügyetlenül mondtam. így cseperedtem föl a kereszténység és a XIX. századi szépirodalom magasztos, humánus eszméiben. Tizenhét éves koromban egy családi megrázkódtatás ébresztett rá először, hogy talán az egész rendszer, úgy amint van, hibás. És végzetesen. Az országot korrupt hazaárulók vezetik, egyenest Hitler utcájába. Egy németországi tanulmányutamon közvetlenül is meggyőződhettem a nácik kelet-európai terveiről. Sokáig csak egyes személyeket, politikai vezetőket hibáztattam: ám egyre inkább megvilágo- sult, hogy a félfeduális Magyarország forradalomtol rettegő urai törvényszerűen keresik a külpolitikai támaszt a legreakciósabb nagyhatalomnak Husz- huszonket éves koromra csöpp illúzióm sem maradt a rendszer megjobbitását illetően: láttam, hogy forradalmi változásoknak kell jönniük. Hogyan? — még nem volt világos. Sem az, hogy en mit tehetek azon tül, hogy uton-utfelen vitatkozom, agitálok. A szocializmust már ismertem, hittem, hogy nálunk is, mint mindenütt be fog következni. De mikor? Megmarad-e egyáltalaban ott is, ahol már megvalósult?! Ne feledjük, ez volt az az idő, amikor a fasizmuselőretörése megállíthatatlannak látszott: a japánok a Távol—Keleten, Mussolini Afrikaban, Franco Spanyolországban; az Anschluss, Csehszlovákia fel- darabolása, a lengyelek, franciák lerohanása; a szörnyű 1942-es nyár, amikor a Kaukázustól és a Volgától az Atlanti-óceánig, Észak-Afrikától föl Európa legészakibb csúcsáig Hitler volt az úr. Nem jön-e hosszú tél ránk, tavaszvárókra, és megérjük-e egyáltalán azt a tavaszt?! Nagyon megértettem és átéltem akkoriban Vajda Jánosnak, Madách Imrének, a sza- badsagharc bukását követő kétségbeesését, amikor az ember kételkedni kezd a józan észben és nem tudja, merjen-e valami esélyt adni a jobb jövőnek. Annyi sok bukás és csalódás után, bármiként nézem, Sztálingrád volt az első olyan esemény, amely meggyőzött róla, hogy 1917 októberében nem *1 egyszerűen egy rokonszenves, egy minden embert különb jövővel biztató, hatalmas kísérlet kezdődött, de olyan vilaghataiom jött letre, amely nemcsak halálra elszántan küzdeni, hanem győzni is tud. (1977)
