Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-05 / 14. szám

Thursday, April 5. 1979. 6 SZÜLŐFÖLDÜNK Sereglenek a parasztok táborba AMIKOR MAGYAR LEHETETT VOLNA A PAPA MAGYAR, OLASZ, NEMET, ANGOL TÖRTÉNÉSZEK MÜVEI ALAPJÁN KÖZLI: DEÁK ZOLTÁN XIV. Hazatérve Bakócz felolvasta a papai bullát a királynak s hosszasan magyarázta annak remélhető nagyszerű eredményeit. Ulászló király, aki csak az imént lépett három évi békere a törőkkel, csügged­ten, szemlesütve hallgatta a beszédet, de az ország- nagyok, akik őrültek a kilátásnak, hogy a háborút az ő hozzájárulásuk nélkül fogják viselni, teljesen alaposnak tartották a bíboros bizonyitgatásait s amellett voltak, hogy a harcot a béke ellenere is meg kell kezdeni. Nem mondhatjuk ugyan, hogy az orszagtanacsban senki sem fogta volna fel a hely­zetet, de Telegdi István kincstartó, aki szót emelt, nem volt képes a többséget javaslatának elfogadá­sára bírni. Azt javasolta ugyanis, hogy hirdessenek ugyan búcsút, de csak azok részére, akik a törökök ellen való háború ügyet pénzzel mozdítják elő, amelyből zsoldosokat lehessen fogadni. A többség­nek azonban nem tetszett ez az indítvány s Bakocz melle sorakozott. A kocka el volt vetve: április 16-án, husvét vasárnapján, kihirdették a keresztes háborút. Azt hittek-e, hogy csak kevesen fognak a válla­latban reszt venni? nem tudni, de tény, hogy Bakocz megbízottai bejárták az országot, a bulla tartalmat magyarázva. S hogy minden akadaly eleve is el le­gyen hárítva, az érsek kimonda, hogy aki a szent ha­bom ügyét hatraltatja, azt az egyházból kiatkozott- nak tekintik. De nem volt szükség a nagy biztatásra: barátok, tanulok, csavargók seregesen varrattak ru­haikra a keresztet s meg a földmivelő nép is töme­gesen hagyta el házát, családját, gazdaságát, hogy a keresztet fölvegye. Különösen Pest, Fehérvár, továb­bá Kalocsa, Nagy-Varad, Csanád és más püspöki va­rosok közelében gyülekeztek a keresztesek óriási számban. Keresztes hadat gyűjteni sohasem volt csekélység, különösen úgy, hogy valósággal hasznavehető legyen. E tekintetben Bakóczék tanulhattak volna Hunya­ditól és Kapisztrántól, de mintha nem is számítot­tak volna arra, hogy egy-két ezernél több ember fölvegye a keresztet, mondhatni semmi intézke­dést sem tettek. Az érsek azt hitte, hogy Esztergom­ból személyesen intézheti az ügyet minden részle­teiben, tehát nem küldött a gyülekező helyekre kellő hatalommal felruházott biztosokat, akik eldön­tötték volna, hogy ki vehet részt a harcban, ki nem; akik gondoskodtak volna a népnek begyakorlásáról, Telegdi István. fegyelmezéséről, természetesen egy-egy jól begyakor­lott rendes katonai csapatot véve alapul. De mind­ebből semmi sem történt. A városok körül össze­gyűlt minden válogatás nélkül boldog, boldogtalan, akik hadi előkészületeiket legfeljebb tudatlan kol­duló barátok vezetése alatt tették meg. Arról sem történt gondoskodás, hogy a nepnek élelme legyen. Pedig ily tömegeket az illető vidék rendes piaca nem képes ellátni. Arra sem gondoltak, hogy mihelyt a gyülekező helyen egy-egy nagyobb számú csapat összejött, a hatarra vitessék. E helyett belathatatlan tömegekben gyülekezett a nép, minden gyülekező­helyül szolgaló város körül nagy tabor alakult, melynek nem volt rendes eledele s nem volt foglal­kozása. Indulásra késs a balatoni flotta Hatalmas forgalmat bonyolítottak le tavaly a balatoni hajok, vitorlások, kompok; a 25 személy- hajó 2 millió 330 ezer utast, a három vitorlás pedig több, mint 5-500-at szállított. A Szántód és Tihany között járó négy komp 1978-ban 21 ezer fordulót tett meg és a több mint kétmillió utason kivül 545 ezer gépkocsit szállított,közöttük 185 ezer külföldit. Vizre szállt 400 személyes katamarán légkondi­cionált, fenynyelő ablakokkal ellátott kéttorzsu hajó Fonyód es Badacsony között 280 ezer utast szállított. A MAHART már epiti a következő katamarant, amely junius végétől a Siófok—Füred—Tihany út­vonalon közlekedik majd. Megérkezett Siófokra a legújabb hajó is, a 200 személyes Lelle. A rendkívül dinamikus fejlődést jól mutatja, hogy 1956-ban még csak egymillió utast szállított a balatoni hajópark, 1968-ban már kétmilliót, ta­valy pedig csaknem négy és fel milliót. A tervek szerint az idén ez a forgalom 10—12 százalékkal ismét növekedik. A tópart legforgalmasabb kikötő­je Balatonfüred, ahol naponta 60—70 hajó köt ki. Szakkifejezessel elve Füred mar nem hajóállomás, hanem hajópályaudvar. E. Gy. TERJESSZE LAPUNKAT! Állócsillag reményeink egén Április 4-e mérföldkő a magyar nép történetében. Érdemileg azon a napon ért véget számára 1945- ben történelmének egyik legnagyobb tragédiája, a második világhaboru,bár a Hitler-ellenes koalíció ka­tonáinak, élükön a Szovjetunióval, még százezer­számra kellett életüket áldozni a náci hadigépezet összetöréseert. Nemcsak a nácizmus borzalmaitól, a múlt átkai­tól is megszabadult azon a napon a magyar nép! A “bűnös századoké ”-tól, amelyért annyit lakolt már a magyar nép. Attól a naptol kezdve nem kellett es nem kell magyar embereknek milliószámra kivándorolni, ha földet akarnak művelni. Attól kezdve nem kell magyar munkásoknak milliószámra kivándorolni, ha dolgozni akarnak a maguk es magyar munkástestvéreik jólétéért. Attól kezdve nem kell e'rtelmes magyar fiatalok­nak tizezerszamra elhagyni hazájukat, ha egyetem­re akarnak járni. Attól kezdve még a Szózat szavai is módosultak. A “sors keze” mar csak áldani fogja a hazáját iga­zan szerető, erte dolgozni kész magyarokat, nem verni, soha többé nem verni. Attól kezdve, ha a “nagyvilágon e kivül” lesz is számara hely — hiszen nagy a világ — nem lesz szük­ségé magyar embernek más helyre gondolni. Es ma a magyar nép megint szép, “méltó régi nagy híréhez”, sőt túlszárnyalja azt békepolitikájá­val, épito, teremtő munkájával. Eljön az idő, tálán még a mi időnkben, tálán mar csak gyermekeink, unokáink, idejében, amikor az amerikai magyarság együtt, egységesen, örömmel, büszkeséggel fogja ünnepelni április 4-ét. E nap siettetése valtoztathatatlan allo csillag re­ményeink égboltozatán. VASARELY FRANCIA KITÜNTETÉSE Victor Vasarelyt, a Franciaorszagban élő kiváló magyar festőművészt Giscard elnök a Nemzeti Ér­demrenddel tüntette lei. A kitüntetést D'Ormano miniszter adta át, kiemelve a művész munkásságá­nak, valamint a népek közötti barátság javára foly­tatott tevekenysegenek jelentőségét. A kitüntetés alkalmából rendezett fogadáson megjelent a francia politikai es kulturális élet sok kiváló képviselője. A kitüntetés átadásánál ott volt Veress Péter, Magyar- ország párizsi nagykövete is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom