Amerikai Magyar Szó, 1979. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-15 / 11. szám
Thursday, March 15. 1979. . CSINÁLJUNK PAPÍRT AMERIKAI MAGYAR SZQBÖNGÉSZŐ APRÓSÁGOK AZ AMERIKAI MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉBŐL Irta: Kovács József Hugo Peiler, svájci nyomdász és könyvkötő fejébe vette, hogy a rohamosan fejlődő technika es a vészesen terjedő elidegenedes korában meg kene tanulnunk újra, mi — miből lesz. Könyves letere úgy határozott, hogy a szép könyv, a szép papír készítésének titkait teszi közzé, felujtiva a mar-mar elfelejtett egykori manifakturát, a “puttony-papir- tól” Crolier tizenhatodik századi ornamentikus kötéséig, s újra kitalálja a huncut szerzetesek “trükkjét”, a szent könyvek aranyozott belső szelere csempészett aktokat, melyeket csak egy bizonyos mozdulattal — mintha kártyát fedne fel lassan — pillanthat meg a beavatott.. Peller műhelye, boltja, nyomdája ma Ascona egyik nevezetessége, a Centro del bel libro — A szép könyv központja — címet viseli. Harman, magyarok, léptünk be frissen szerzett tessini jóbarátok kíséretében a boltba. Peller mester unszolására megyünk a pincebe. Itt all a nevezetes “puttony”, benne a papíralapanyag: viz, gyapot, allati csont és fenyőfaorlemény keveréke. Mellette sorakoznak a fakeretű rezsziták, felette a vizjel- pecsetek. Tessék! — mondja Peller, és bemutatja a mozdulatokat: a szitát mélyen leeresztjük a kad- ba, hirtelen emeljük ki, aztan néhány másodpercig óvatosan rázzuk, majd fürgén ráborítjuk tartalmat arra az asztalra, melyen egy kémény alap varja. Gondosan rányomjuk a vizjelet, beborítjuk es máris tesszük a présbe. Az egyetlen modem munkaeszköz: a szárító, mely felhengerli magába szívja a préséit papirt es tíz perc alatt szárazon, készen kiveti magából. Mi lenne, ha nemcsak azt tapasztalnánk, tanulnánk meg, hogyan kell papirt csinálni, könyvet kötni, lecsippenteni a teacserje friss hajtasat, rokkahoz ülni, agyagot formálni, cserepet egetni, kislampat szerelni, polcot építeni, sapkát kötni, hanem ezzel a pelleri megszállottsággal mélyebbre ásnánk a társadalom készítésének, az emberi együttélés legjobb minőségű gyartasanak titkaiba is? Jevtusenko mondta bölcsen, hogy a béke nem egészen beke annak, akinek lakásért, egzisztenciáért kell háborúskodnia. Mi lenne, ha a békét es a népek közti egyetértést hirdetve (épp oly szép, köny- nyen szerethető fogalmak ezek, akar a szép tárgy, - például a könyv ornamentikus kötése) — megkísérelnénk házilag békét csinálni, vitákból egyetertest csiholni közvetlen környezetünkben, gyakorlatiasan kifundálni az intrikák és manupulaciok leszerelései, csökkenteni a nemzedéki ellentétek fegyverzetet, kiharcolni a gyerek jogát, hogy ne üthessek az öregember jogát, hogy teljes életet élhessen,a fiatalok jogát a szerelem lakhatására, s főként kikisérle- tezni végre annak a forradalomnak fortélyait, melynek az emberi tudatban kell lezajlania, az egyenlő, szabad és testvéries műveltségért, az ertelemert, a közösségi gondolkodásért. Mindez nehezebb, mint a Lago Maggiore pártján, a gazdagok Asconájában, a megszállott Hugo Peller műhelyében papirt csinálni. De ha sikerülne, ha végre precízen és a ruhánk ujjat nem kiméivé megtanulnánk, miből lesz es miként készül az ötágú csillag vízjelével a szocializmus, es a Picasso-galamb jelevei a világ, s ha azt ki-ki a maga papírjaként merítené, valószínűleg teljesebb örömmel es meg több önbizalommal nézhetnénk tükörbe, mint a szép könyv központjában a legügyesebb tanonc. Máriássy Judit Történt vagy hetven esztendeje, — lehet, hogy néhány évvel korábban, vagv ugyanannyival később, ami történetünk szempontjából teljesen közömbös, maradjunk ezért a kerek szám mellett, — amikor egy amerikai magyar lap szerkesztője kérdéssel fordult olvasóihoz, imák meg, miért jöttek Amerikába? S hogy szavainak nyomatékot adjon, tiz igazi, békebeli dollárt kínált a legszebben megirt és legigazabb történet beküldőjének, természetesen azon a világhírhez vezető nyilvánosságon felül, hogy mindenki viszontláthatja nevet és levelenek szövegét az újságban. Ki tudott volna ellenállni ilyen csábításnak? Nosza, tollat ragadtak a bodik, akarom mondani az atyafiak, és a megjelölt határidőre mar ezer levél halmozódott a szerkesztő ur asz tálán. Amiből természetesen nem az következik, hogy akkor csak ilyen kevesen tudtak írni Magyar-Amerikában. Ellenkezőleg. Ilyen sokan erezték, hogy ók nem akármilyen hétköznapi, megszokott ok miatt választották a kivándorlást, mint a többi százezrek, hanem rendkívüli / senki máséhoz nem hasonlítható esemény történt az életükben. Olyan,, amiről érdemes beszelni a nyilvánosság előtt. Ugyancsak ebből következik, hogy világhír ide vagy oda, ugyancsak szép pénz lehetett az a tiz dollár, ha annyian szerették volna levelükkel kiérdemelni. A pályázat, ahogyan ma neveznénk, sikeres volt. A szerkesztő elégedetten dörzsölhette a kezet. Ennyi levél,a sógorokat, komákat számolva — es mi magvarok rendkívül kiterjedt rokonsággal rendelkezünk — tÖbbezer uj olvasót is jelentett, akik nap, mint nap izgatottan várták egy bizonyos levél megjelenését. És hogy véletlenül se mulasszák el az eseményt, még elő is fizettek az újságra. Volt miről beszelni orszag-vilag előtt, es ami szinten nem mellékes, az üzlet is fellendült. A szerkesztő pedig gondosan hozzálátott annak az egy levélnek a kiválasztásához, amelyik a legszebb és legigazabb beszámolót tartalmazza a kivándorlás indítékairól. A csendőrt, szolgabirót, a munkanélküliségét, az évenkénti -hadgyakorlatra szóló behívót, a falusi nincstelenséget emlegető leveleket gondosan félretette. Lehetnek szépek is, igazak is, ám bántják a szülőföld emlékét. Gondosan félretette azokat is, amelyeknek irói elmondják, mennvi mindent ígértek nekik, csakhogy Amerikába jöjjenek, de becsapták őket, nem kaptak semmit. Ezek sértik az uj haza nagylelkű gondoskodását. S miközben a szerkesztő ur ilyen nehez problémákkal viaskodott, Magyarországon is megszületett egy levél, amelynek hire nem jutott el Amerikába, sőt az újságok sem közöltek. A— L— (a nevet nem irom ki) református lelkész tiszteletteljesen kerte egyházi elöljáróit, engednék kivándorolni Amerikába, mert úgy érzi, csak ott tudna maradéktalanul eleget tenni lelkipásztori hivatásának. Ennyi volt a levél tartalma, amely önmagában figyelmet sem erdemeine. Annál jobban beszél azonban a válasz, amelyben az illetékes hatóság engedélyezi az egyház vezetőségének A— L— kivándorlását. Ez a bizonvos levél igy szól: “Folyó évi november hó 12-en 7104 sz. a. kelt becses iratanak mellékleteit visszazarva, van szerencsém a Méltóságos es Fotiszteletu Elnökséggel közölni, hogy a beszerzett ertesúlesek szerint A— L— k...i református segédlelkész kifogastalanhazafisága, megbizhatosaga es általában egész egyénisége kellő biztosítékot látszik nyújtani Amerikában teljesítendő sikeres lelkészi működéséhez. Kivándorlási szándékának oka állítólag az, hogy egv alkalommal p...i segédlelkészi minőségben saját hibáján kivűl, s minden ok nélkül, egv csendörör- mester — kiről a vizsgálat folyamán megállapittatott, hogy elmezavart — tettleg bántalmazta. Ezen önhibáján kívül történt bántalmaztatasa egyéni önérzetében és papi tisztességében annyira sértette, hogy azonnal elhagyta akkori állomáshelyet, s minden valószínűség szerint ez a körülménv indítja most az ország elhagyására”. A történet itt vegeter. A— L— kiutazott Amerikába, ahol az évek múltával talán elfelejtette a rajta esett sereimet. Ami a verekedő őrmester felelősségre vonását illeti? Nos, az elmaradt. Azért nvilvánitot- tak “elmezavartnak”, hogy felmentsék a büntetés alól. Mert az urak akkor azt gondolták, hogy aki a papot megveri, az bolond. Ha csak a munkást és parasztot üti, az teljesen más dolog. Azokat ilyen módon “neveli” a hatalom tiszteletére. íme, egy amerikas magyar, akit a szó szoros értelmében “világgá vertek”. Verni azonban nem csak csendorkézzel lehetett. Különösen történetünk idején, a k.u.k. (császári és királyi) “boldog békeidőkben”. I Olvasóink írják Ének a zászlóról Háromszinű a magyar nép zaszlaja Piros, feher, zöld, nemzeti Bárhol legyen szerte a világon A magyart e három szin vezérli. Mert e zászló sokat jelent Hitet, szeretetet, reményt, Összetartást, becsületet Testvériséget, erenyt. Megdobban a honfi szive, ha 1(1 , Maga előtt latja templom ormán, Olimpián, amint a szél Lengeti, vibrálja. I Áldd meg Isten e szent zászlót, Sok könny hullott rája Adj erőt e szorgos nepnek Tartós boldogságra. Márky Aranka MOST KAPHATÓ ! Czobor-Horlai: Angol nyelvkönyv 640 oldalon ( angol- magyar es magyar-angol szojegvzekkel Ara $ 7.20 és 50 cent postaköltség Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E I6th Street New York, N.Y. 10003 • _,5
