Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-08-31 / 33. szám
Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2. 1879. at the P.O. of N.Y. N.Y. Vol. XXXII. No. 33 Thursday, Aug. 31. 1978. AMERICAN HUNGARIAN WORD INC., 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: 254-0397 A postások vezetői elárulták a tagság érdekét’-Biller NEW YORK, N. Y. Moe Biller, a postai alkalmazottá!»' szakszervezete new yorki helyi csoportjának elnöke, TV-nyilatkozatban azzal vádolja a postások országos vezetőit, hogy elárulták a tagsag érdekét. Vádját azzal támasztja alá, hogy mind Emmet Andrews, az American Postal Workers Union, mind Joseph Vacca, a levélhordók szakszervezetének országos elnöke megszegte a két szervezet nemrég megtartott konvencióján hozott határozatot, mely ellenezte a dolgozók kielegitetlen követeléseinek döntobirósag elé terjesztését. Hétfőn, aug. 28.-án délután William F. Bolger, a Posta Hivatal vezetője ismételten kijelentette: “Nem vagyok hajlandó ismét leidni es tárgyalni a posta- alkalmazottakkal”. Ezt követően Andrews es Vacca beleegyeztek a tárgyalások folytatásába, annak ellenére, hogy a tárgyalások ujrafelvételének egyik előfeltétele, hogy a megoldatlan kérdéseket egy döntőbíró elé terjesztenék, akinek határozata kötelező mindkét félre. Andrews és Vacca e határozata teljes zűrzavart okozott az ország helyi csoportjai vezetősége és a tagsag köreben. Az American Postai Workers Union 94.400 tagja szavazott a hároméves szerződés ellen. E sorok írásakor senki sem tudja, hogyan fognak reagálni az országos vezetők ezen áruló ténykedésére. A postai alkalmazottak jelen átlag évi keresete $ 15.877.—. Az uj hároméves szerződés az első evben 3, a másodikban négy és a harmadik évben őt százale\ kos béremelést biztosit, amit a postai alkalmazottak teljesen elégtelennek tartanak. Az országos vezetők megsemmisítették a tagsag sztrájkhatarozatat. Andrews és Vacca sztrájktörő lépésé villámcsapásként hatott az ország postai alkalmazottainak többségere. A helyi csoportok minden bizonnyal különböző módokon adjak majd az országos vezetők tudomásara elegedet- lens’egüket. A magas fizetésű szak- szervezeti vezetők könnyen fedezik a létfenntartási költségek allando és rohamos emelkedeset. A tagság azonban egyre tarthatatlanabb helyzetbe került, ami megmagyarázza, hogy a nagy többség — ha szükséges — hajlandó sztrájkkal kiharcolni méltányos követeléseit. Hol van a New York Central Trade and Labor Council ? Azok, akik jartasak a munkások es munkáltatok közti helyzet megítélésében, tisztán látják, hogy a három new yorki napilap, a New York Times, a Daily News és a Post — 15.000 alkalmazottja elet-halál harcot folytat a munkáltatókkal. Ezt a harcot a munkáltátok provokálták ki, amikor ragaszkodtak a nyomdai gépmesterek szamanak 50 százalékos csökkentéséhez. Tudták, hogy ez a követelés méltánvtalan es elfogadhatatlan a gépmesterek részére és hogy e magatartásuk sztrájkot provokál, de azzal az elhatározással tették ezt, hogy kiéheztetik az alkalinazottakat;térdre kényszerítik őket, megbontják egysegüket, LEVERIK A SZTRÁJKOT es nyílt üzemben kéz» dik meg a lapok kiadását. A sztrájk első három hetében példás egységet tanúsítottak a Printing Trades Councilhoz tartozó szakszervezetek. Belátták, hogy itt nemcsak a nyomdai gépmesterek létérdeke forog kockán, hanem minden ujságalkalma- zott munkalehetősége es munkabiztonsaga is. Világos azonban, hogy a három napilap munkásainak egységes fellépese nem elegendő a sztrájk győzelemre viteléhez. A munkáltatok dollar - milliókkal rendelkeznek es hajlandók több milliót “befektetni” a sztrájk levere- sere. Ezzel szemben a munkások. két-három heti sztrájk után egyre nagyobb anyagi gondokkal küzdenek. A szakszervezet áltál adott sztrájksegély elegtelen a legszükségesebb kiadások fedezésere. A helyzet megköveteli a sztráj kólók támogatását a va- ros munkásai részéről. Ez a helyzet, ba nem is azonos, de hasonló ahhoz, amivel Memphis, Tennessee tűzoltói és rendőrei állták szemben, amikor sztrájkjukat a varos polgármestere le akar(folytatás a 3. oldalon) U LABOR DÄY 1978 j Úgy véljük, hogy Douglas A. Fraser, az automunkasok szakszervezete országos elnökének nyilatkozata, melyet a Munkás-Munkáltató Bizottság tagságáról való lemondásakor ' tett, visszatükrözi az USA dolgozóinak jelenlegi helyzetet. Fraser nyilatkozatában többek között ezt mondta: “Úgy vélem, hogy az ország nagyvallalatai osztalyhaborut folytatnak a nemzet dolgozói, a munkanélküliek, a nagyon idősek és a nagyon fiatalok, a nemzetiségi kisebbségek es meg a középosztálybeliek ellen is”. Ezzel egyidóben elitélte a kongresszus munkásellenes magatartását, valamint Carter elnök ingadozó, a reakciónak behódoló ténykedését. “Szeretném — mondta Fraser — ha szavamat megértenek. Ha a nagy vállalatok, mint a General Motors, konfrontáciot provokálnák, akkor ne várjanak együttműködést a munkások részér öl”. Fraser éles szavakkal bírálta a Carter kormányt, tehetetlennek minősítette azt, mert keptelen volt egyetlen egy munkásvédelmi törvényjavaslatot is törvényre emelni. ”A probléma, amivel szemben állunk — mondotta Fraser —, az, hogy a Carter kormány képtelen megoldani az amerikai nép problémait". “Az ország nagyvallalatai, mint a G.M. az üzemek egesz sorát építik fel a déli államokban, nyílt üzemeket, melyekkel veszélyeztetik az ország északi es közep-keleti államaiban dolgozók bérét és munkaviszonyait, melyekért évtizedeken at harcoltunk ”. “A General Motors Vallalat igazi arculatai abban is felismerjük, hogy több millió dollárt fektetett be Del-Afrikában, ahol nem hajlandó elismerni a fekete munkások szakszervezetet”. “A szegények elleni harc számos más térén is megnyilvánul. Az Egyesült Államok az egyetlen iparilag fejlett ország, ahol nincs egy országos betegbiztosítási törvény, annak ellenere, hogy ez az ország a leggazdagabb. Ebben a kérdésben is a nagy- vállalatok képviselői nem semleges álláspontot foglalnak el, hanem aktivan harcolnak egy ilyen törvény beiktatása ellen”. “A nagyvállalatok képviselői a munkasokat es a fogyasztókat vádolják az inflációért es szemet hunynak a hatalmas profit es az állandó áremelkedések előtt”. “Botrányszámba megy az ország adórendszere. De a nagy- vállalatok képviselői újabb és újabb adóengedmenyeket harcolnak ki. A Republikánus Partot a nagy-vállalatok kontrollálják és nagyban befolyásolják a Demokrata Partot is. Ez arra kényszerit bennünket, hogy uj koalíciót keressünk. Mi minden lehetőt elkövetünk, hogy ténykedésünk ez irányban sikerrel járjon". Fraser all ez uj mozgalom elen. Ha ezt komoly szándékkal követi, sok-sok millió dolgozo sorakozik fel az általa kibontott zászló alá. Reméljük, hogy 1978 Labor Day lesz a kezdete e nepmoz- galomnak. MANAGUA, Nicaragua nemzetgazdaságát megbénította az általános sztrájk. A sztrájkban resztvesznek a munkások, parasztok, intellektuellek, kereskedők es a katolikus egyház haladó elemei. Követelik Anastasio Somoza diktátor lemondását.
