Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-08-31 / 33. szám

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2. 1879. at the P.O. of N.Y. N.Y. Vol. XXXII. No. 33 Thursday, Aug. 31. 1978. AMERICAN HUNGARIAN WORD INC., 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: 254-0397 A postások vezetői elárulták a tagság érdekét’-Biller NEW YORK, N. Y. Moe Biller, a postai alkalmazot­tá!»' szakszervezete new yorki helyi csoportjának elnöke, TV-nyilatkozatban azzal vá­dolja a postások országos vezetőit, hogy elárulták a tagsag érdekét. Vádját azzal támasztja alá, hogy mind Emmet Andrews, az Ameri­can Postal Workers Union, mind Joseph Vacca, a levél­hordók szakszervezetének országos elnöke megszegte a két szervezet nemrég meg­tartott konvencióján hozott határozatot, mely ellenezte a dolgozók kielegitetlen kö­veteléseinek döntobirósag elé terjesztését. Hétfőn, aug. 28.-án délután William F. Bolger, a Posta Hivatal veze­tője ismételten kijelentette: “Nem vagyok hajlandó ismét leidni es tárgyalni a posta- alkalmazottakkal”. Ezt követően Andrews es Vacca beleegyeztek a tár­gyalások folytatásába, an­nak ellenére, hogy a tárgya­lások ujrafelvételének egyik előfeltétele, hogy a megol­datlan kérdéseket egy döntő­bíró elé terjesztenék, akinek határozata kötelező mindkét félre. Andrews és Vacca e hatá­rozata teljes zűrzavart oko­zott az ország helyi csoport­jai vezetősége és a tagsag köreben. Az American Pos­tai Workers Union 94.400 tagja szavazott a hároméves szerződés ellen. E sorok írásakor senki sem tudja, hogyan fognak reagálni az országos vezetők ezen áruló ténykedésére. A postai alkalmazottak jelen átlag évi keresete $ 15.877.—. Az uj három­éves szerződés az első evben 3, a másodikban négy és a harmadik évben őt százale­\ kos béremelést biztosit, amit a postai alkalmazottak telje­sen elégtelennek tartanak. Az országos vezetők meg­semmisítették a tagsag sztrájkhatarozatat. Andrews és Vacca sztrájk­törő lépésé villámcsapásként hatott az ország postai alkal­mazottainak többségere. A helyi csoportok minden bi­zonnyal különböző módo­kon adjak majd az országos vezetők tudomásara elegedet- lens’egüket. A magas fizetésű szak- szervezeti vezetők könnyen fedezik a létfenntartási költ­ségek allando és rohamos emelkedeset. A tagság azon­ban egyre tarthatatlanabb helyzetbe került, ami meg­magyarázza, hogy a nagy többség — ha szükséges — hajlandó sztrájkkal kiharcol­ni méltányos követeléseit. Hol van a New York Central Trade and Labor Council ? Azok, akik jartasak a mun­kások es munkáltatok közti helyzet megítélésében, tisz­tán látják, hogy a három new yorki napilap, a New York Times, a Daily News és a Post — 15.000 alkalma­zottja elet-halál harcot foly­tat a munkáltatókkal. Ezt a harcot a munkáltá­tok provokálták ki, amikor ragaszkodtak a nyomdai gép­mesterek szamanak 50 száza­lékos csökkentéséhez. Tudták, hogy ez a követe­lés méltánvtalan es elfogad­hatatlan a gépmesterek ré­szére és hogy e magatartásuk sztrájkot provokál, de azzal az elhatározással tették ezt, hogy kiéheztetik az alkal­inazottakat;térdre kényszerí­tik őket, megbontják egyse­güket, LEVERIK A SZTRÁJ­KOT es nyílt üzemben kéz» dik meg a lapok kiadását. A sztrájk első három he­tében példás egységet tanúsí­tottak a Printing Trades Councilhoz tartozó szakszer­vezetek. Belátták, hogy itt nemcsak a nyomdai gépmes­terek létérdeke forog kockán, hanem minden ujságalkalma- zott munkalehetősége es munkabiztonsaga is. Világos azonban, hogy a három napilap munkásainak egységes fellépese nem ele­gendő a sztrájk győzelemre viteléhez. A munkáltatok dol­lar - milliókkal rendelkeznek es hajlandók több milliót “befektetni” a sztrájk levere- sere. Ezzel szemben a mun­kások. két-három heti sztrájk után egyre nagyobb anyagi gondokkal küzdenek. A szakszervezet áltál adott sztrájksegély elegtelen a leg­szükségesebb kiadások fede­zésere. A helyzet megköveteli a sztráj kólók támogatását a va- ros munkásai részéről. Ez a helyzet, ba nem is azonos, de hasonló ahhoz, amivel Memphis, Tennessee tűzol­tói és rendőrei állták szem­ben, amikor sztrájkjukat a varos polgármestere le akar­(folytatás a 3. oldalon) U LABOR DÄY 1978 j Úgy véljük, hogy Douglas A. Fraser, az automunkasok szakszervezete országos elnökének nyilatkozata, melyet a Munkás-Munkáltató Bizottság tagságáról való lemondásakor ' tett, visszatükrözi az USA dolgozóinak jelenlegi helyzetet. Fraser nyilatkozatában többek között ezt mondta: “Úgy vélem, hogy az ország nagyvallalatai osztalyhaborut folytatnak a nemzet dolgozói, a munkanélküliek, a nagyon idősek és a nagyon fiatalok, a nemzetiségi kisebbségek es meg a középosztálybeliek ellen is”. Ezzel egyidóben elitélte a kongresszus munkásellenes ma­gatartását, valamint Carter elnök ingadozó, a reakciónak be­hódoló ténykedését. “Szeretném — mondta Fraser — ha szavamat megértenek. Ha a nagy vállalatok, mint a General Motors, konfrontáciot provokálnák, akkor ne várjanak együttműködést a munkások részér öl”. Fraser éles szavakkal bírálta a Carter kormányt, tehetetlen­nek minősítette azt, mert keptelen volt egyetlen egy munkás­védelmi törvényjavaslatot is törvényre emelni. ”A probléma, amivel szemben állunk — mondotta Fraser —, az, hogy a Carter kormány képtelen megoldani az amerikai nép problémait". “Az ország nagyvallalatai, mint a G.M. az üzemek egesz sorát építik fel a déli államokban, nyílt üzeme­ket, melyekkel veszélyeztetik az ország északi es közep-keleti államaiban dolgozók bérét és munkaviszonyait, melyekért év­tizedeken at harcoltunk ”. “A General Motors Vallalat igazi arculatai abban is felismer­jük, hogy több millió dollárt fektetett be Del-Afrikában, ahol nem hajlandó elismerni a fekete munkások szakszervezetet”. “A szegények elleni harc számos más térén is megnyilvánul. Az Egyesült Államok az egyetlen iparilag fejlett ország, ahol nincs egy országos betegbiztosítási törvény, annak ellenere, hogy ez az ország a leggazdagabb. Ebben a kérdésben is a nagy- vállalatok képviselői nem semleges álláspontot foglalnak el, hanem aktivan harcolnak egy ilyen törvény beiktatása ellen”. “A nagyvállalatok képviselői a munkasokat es a fogyasztó­kat vádolják az inflációért es szemet hunynak a hatalmas pro­fit es az állandó áremelkedések előtt”. “Botrányszámba megy az ország adórendszere. De a nagy- vállalatok képviselői újabb és újabb adóengedmenyeket har­colnak ki. A Republikánus Partot a nagy-vállalatok kontrol­lálják és nagyban befolyásolják a Demokrata Partot is. Ez arra kényszerit bennünket, hogy uj koalíciót keressünk. Mi minden lehetőt elkövetünk, hogy ténykedésünk ez irányban sikerrel járjon". Fraser all ez uj mozgalom elen. Ha ezt komoly szándékkal követi, sok-sok millió dolgozo sorakozik fel az általa kibontott zászló alá. Reméljük, hogy 1978 Labor Day lesz a kezdete e nepmoz- galomnak. MANAGUA, Nicaragua nemzetgazdaságát megbénította az általános sztrájk. A sztrájkban resztvesznek a munkások, parasztok, intellektuellek, kereskedők es a katolikus egyház haladó elemei. Követelik Anastasio Somoza diktátor lemondá­sát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom