Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-08-24 / 32. szám
Thursday, Aug. 24. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO Aladar Leitner ; 1600 PENNSYLVANIA AVENUE HOTEL' WASHINGTON. DC. __:___r ,_______ kezdett, hogy mar bizonyos voltam abban, hogy véletlenül a bolondok házába tevedtem! Vagyis sofőröm bosszúból ide küldött. Szóltam hozzájuk, vagy hat nyelven, csak éppen amerikaiul nem. Néztünk egymásra, mint mikor a Babel tornyát építették. Egyúttal még egy rendórféle is megjelent^ hogy lebilincseljen. De a többi bámuló is lincs-re készen állott velem szemben. Na, gondoltam, Amerika nem nekem való! De hát hová menjek? Melyik ország fog befogadni egy sóher emigráns proletárt? Egyben vérnyomásom legalább duplájára ugrott, érezve azt e percek lefolyása alatt. Megjelent előttem az egyik mundéros alak és zsargon pidgin angolul kérdezett: vus sichst di du? (Mi járatban vagyok itt?) Mi a fene magukkal — kérdeztem — aludni jöttem ide, egy new yorki barátom ajánlatára. Dear friend, — válaszolta — you cannot sleep here, because President is seeping now, with his Lady, this is the White House! Szent Nepomuk! Hat ez a Fehér Ház? Yes Sir, you are here at the White House, in the Capital City of Washington. Ereztem, hogy szívdobogásom felgyorsul, mivel tajtékoztam a dühtől. Persze elmagyaráztam neki a történteket és egyben kértem a t. gardiánokat, hogy ! készítsenek el egy riportot a gyilkos francia mérnök ellen. De a gyülekezet röhögésé meg hangosabb lett. Most már beláttam, hogy miért nézett bolondnak az az ártatlan sofőr. Hiszen ezek az elnókvedők valami terroristának is nézhettek volna és még szerencsésnek mondhattam magam, hogy nem eresztettek pár srapnelt a mar igy is beteges gyomromija. Ha mindez a Watergate-ügy után történt volna velem, akkor kérdezés nélkül bementem volna aludni a Fehér Házba, 5.- dollár befizetése nélkül is. Pedig nem ereztem ellenszenvet az akkori elnök iránt sem. Ezekután a gárda egyik mundérosa hivatott egy taxit, mely egy olyan elegáns hotelbe szállított, mely igazan csak 5.- dollárba került, viszont egész éjjel vakaróztam. Ami pedig szélhámos francia “barátomat” illette, eltökélt szándékom volt, hogy visszatérve, a kórház egy boncoló késével végzek vele. Viszont ahogy közeledtem New Yorkhoz, mar gondoltam, elég lesz, ha egy kis zsebbicskaval végzek vele a kiallott szégyen miatt. Mire pedig munkahelyemre érkeztem, már az egész korházi társaság mulatott rajtam, mivel ők a francia által tudatva lettek a velem történtekről. Mr. B. érezhette, hogy mi vár reá részemről, mivel úgy számítottá ki a szabadságát, hogy visszatértem előtt egy hónapra utazott Montrealba, azt is megtoldva még egy hettel. Amikor pedig találkoztunk, magához ölelt, bocsánatot kérve ezen “pici” incidensemért, egyben megígérve, hogy ezek után majd saját kocsijával visz kirándulni. Természetesen közben elment a kedvem lebicskaz- ni ot, mivel utazgatni inkább szeretek, mint szurkaim. A mérnök, becsületere legyen mondva, bizony tartja szavát és sok alkalommal visz, mindenfelé, Washingtonon kívül, mivel oda életemben többé nem utazom, mégha autóját nekem is ajándékozza. Csak az hiányzik nekem, hogy a volt elnök valamelyik kapuvedője ott észrevegyen! SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT HUMOR A vasúti kocsi egyik fülkéjében egy kisgyermek ül, mellette a mamája, szemben egy férfi. A gyerek megkérdi a férfitól:- Hány éves vagy, bácsi? A férfi megmondja. A gyerek tovább érdeklődik:- És már nős vagy? A válasz után a gyerek az anyja felé fordul:- Még mit akartál megtudni, mami? Két nyugdijas üldögél a parkban. Szemben egy épületet renoválnak. Megszólal az egyik:-Szerinted ott az állványon az a két alak szobor vagy kőműves? Jó fél óra múlva megszólal a társa :- Kőművesek. Az egyik megmozdult. — A reumát erre gyógyítják, fiacskám! Egy évi amerikai lakos voltam, amikor 1968 vége felé Forest Hillsról átköltöztem Far Rockaway-ra, ebbe a tengerparti üdulovarosba, rövid időn belüli nosülesem vegett. Dr. T. Sch. kedves család áltál munkaalkalomhoz jutottam egy ottani Convalescent Home-ban. A diétás osztályra Icaptam beosztást és a paciensek kiszolgálásánál működtem. Rövid időn belül — többek között — jo barátságba kerültem Mr. B.-vel, pocakos sofőrünkkel, aki francia származású ! montreali mérnök. 1969-ben egy szép késő májusi hétvégén kirándulást terveztem valahová, mivel még ismeretlen volt előttem ez a hatalmas, csodálatos USA. B. barátom jo tanácsot adott és olyan vehemenciával magyarázott, mintha élete függött volna tőle. Tanácsa ez volt: tekintsem meg Washington, D.C. varosat, mely csodalatosán szép, hasonlít Párizshoz, különösen a Cherry Blossom idejen. Mar regen kívántam a nemzet fővárosát meglátogatni, de soha sem jutottam hozzá. Majd — mivel tudta, hogy szűkösen állok anyagiakban — ajánlott reszemre egy eleg jo hotelt, kellemes környezetben, megadva a címet is: 1600 Pennsylvania Ave. Hotel, Washington, D.C. Nekem fogalmam sem volt róla, de ö, a gazember tudta, mi vár ram. A következő week-enden három szabad napom volt és munkám végeztevei subway-val felutaztam a 42. utcai Port Authority autőbuszallo- másra és onnét Greyhound-dal elindultam és este felé megérkeztem Washingtonba borondommel. Taxit hivtam és megmondtam a sófőrnek, vigyen a 1600 Pennsylvania Ave. Hotelhoz. A pasas csak bámult, mintha valami agybeteggel lenne dolga. En viszont rábámultam, hogy milyen hülye és szemtelen. Gondoltam, hogy esetleg előbb kifizetem, mivel lehetséges, hogy valami ingyenes utasnak vei! Mindenesetre a sofor maga elé tette bőröndömet, hogy biztosabb legyen a pénze. Egész utón figyelt, mintha valami Sing Sing-beli szökött fegyenccel lenne dolga. Mar megszoktam, hogy a szeretett New Yorkban bolondokkal legyenek dolgaim, viszont arra nem számitottanr, hogy itt, a fővárosban, ártatlanul, engem is bolondnak nézzenek. Mit tehettem egyebet, mint szidtam a sofőrt románul, hogy legalább ne ertse meg. 0 meg egész utón mondta, hogy shut up! Megérkeztem a hotelhez, mely egy csodaszép, nagy parkos területen volt, művészies rácsos kapu mögött, a bejáratnál egyenruhás inas. A savanyu pofáju sofőrnek átadtam a kert összeget, borravaló nélkül, mert ahogy letette bőröndömet, máris autójába ugrott és elszáguldott. Vártam, hogy az inas bevigye bőröndömet a hotelbe, egyben haragudtam a francia mérnökre, hogy egy ilyen exkluzív hotel címét adta meg, mely — gondoltam— több, mint $ 5.-be fog kerülni egy éjszakára. Ahogy vártam a kapu előtt, a mundéros éppen úgy bámult ram, mint a bolondos sofor. Egyben észrevettem, hogy több különös személy közeledik felem és ugyancsak bámulnák ram. Mi ez? — gondoltam — nemcsak New York, de mar Washington is megbolondult? Az egyik “vendég” hozzám lépett es kérdezte, nagy szigorral: Hay, Mister, what are you looking for? Pidgin- english-emmel csak annyit tudtam válaszolni, hara- gosan;''I do not understanding. I want to sleep here in Hotel l' Erre az egész banda olyan röhögésbe Az ápolónő benyit a szülészet egyik szobájába, és igy szól az újdonsült fiatal anyához:- Asszonyom, megérkezett a boldog apa, virágcsokorral. Szeretne gratulálni.- Szó sem lehet róla. Kérem, mondja meg neki, hogy rögtön tűnjön el, hiszen minden pillanatban megérkezhet a férjem. Mancika megkérdi pgyik ismerősétől :- Mit gondolsz, Jenő, hány éves vagyok?- Nem tudom, de az biztos, hogy a korodhoz képest nagyon jól nézel ki, Mancika.- Asszonyom, ön egy borral teli üveget vágott a férje fejéhez.Fel tud hozni valamilyen enyhito körülményt?- Igen, biró ur. Az üvegben köny- nyü homoki bor volt... • Az úszómester odamegy a napozó hölgyhöz.- Elnézést kérek, de nálunk tilos kétrészes fürdőruhában strandolni. Mire a hölgy megkérdi:- Rendben, de mondja meg melyik ruhadarabot vessem le? _ 9
