Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-08-17 / 31. szám

Thursday, Aug. 17. 1978. A kínai-albán szakításról--------------------------------------AMERIKAI MAGYAR SZÓ Bar éveken át sem Pekingben sem Tiranában nem beszéltek nyilvánosán a két ország, a két part közötti politikai és ideológiai ellentétekről, a mind súlyosabb szakadás tényei nem voltak ismeretlenek a világ előtt. A vitatkozó felek szinte az utolsó pil­lanatig óvakodtak attól, hogy névén nevezzek a ve­lük szemben állót — Pekingben úgy cáfolták a tira­nai megállapításokat, hogy ki sem mondták Albania nevet és az albán szónokok, cikkirok is tartózkod­tak Kina emlegetésétől. Sőt néha vissza is utasítot­tak minden külföldi célzást a vitára. Enver Hodzsa, az Alban Munkapárt első titkára például 1976. ápri­lis 30.-an, amikor látogatást tett a kínai segitséggel felépített uj acélműben, Elbasaniban, azt mondotta, hogy a kínai-albán viszony elhidegüléserol szóló találgatásoknál nincs alaptalanabb hazugság. A “HÁROM VILÁG”-ELMELET Pedig akkor mar javaban tartott a vita, s az albán pártkongresszuson 1976. novembereben fel is leptek — de még Kina megnevezése nélkül — az ellen az el­mélet ellen, amelyet a maoisták néhány esztendeje külpolitikájuk alapjaként tekintenek. A “három világ”-elméletről van szó. Ennek az a lényege, hogy az államoknak három csoportja van. Az első a “szu­perhatalmak” csoportja, két taggal, az Egyesült Álla­mokkal es a Szovjetunióval. A második világ: az összes iparilag fejlett ország, az előző kettő kivéte­levei. A harmadik világhoz tartoznak az összes fej­lődő országok. Az elmélet szerint a “harmadik” és a “második világ” harcol a “szuperhatalmak hegemo- nizmusa”, azaz az “elsó világ” ellen. Az osztály­szempontokat könnyedén sutba vető maoista elmé­let szerint azonban, mivel az amerikai imperializ­mus hanyatlóban van, a “második és harmadik vi­lágnak” elsősorban a Szovjetunió ellen kell harcolnia. Ma már szinte pontosan megállapítható, mikor kezdődtek a nézeteltérések Peking és Tirana között. A szovjetellenes kínai politika 1971-ben kezdett hozzá az amerikaiakkal folytatandó tárgyalások előkészítéséhez, akkor kezdték meg az amerikai el­nök pekingi utjának előkészítését. Tiranában ezzel nem ertettek egyet. Egy ideig voltak szövetségeseik Pekingben is — sem Lin Piao, a menekülés közben repülőgépével lelőtt Mao»trónörökös, sem a későbbi “negyek bandája” nem helyeselte a nyitást Washing­ton fele. Közben azonban Tiranában nem vonták le a szükséges következtetéseket. A Varsói Szerződés szervezetéből, a KGST-ből kilepett Albánia hosszú időn at minden hivatalos megnyilvánulásban ugyan­azzal a Idegzettel szidta az imperialista Egyesült Államokat és a szocialista Szovjetuniót, a Közös Piacot es a KGST-t, a NATO-t es a Varsói Szerző­dést. (A kép teljességéhez hozzá tartozik: az albán vezetést irritálta az a tény, hogy Peking nyitott Ju­goszlávia fele is,1 Tito elnök látványos Idnai útja után, nyugati hírforrások szerint, most kelet-európai útra készül Hua Kuo-feng.) Tavaly, 1977. julius 7.-én az albán párt lapja, a Zeri i Popullit megtörte az evekig tartó hallgatást. Kínát ugyan még most sem említették, de határo­zott, eles bírálatot mondtak a “három világ” maoista elméletéről. Meg ebben a cikkben is ott szerepelnek a szocialista országok es a KGST, a Varsói Szerző­dés elleni koholmányok. Dátumszerűen is pontosan kerek egy esztendővel később felelt Peking: a szakítás tényét, a szövetség felbontását 1978. julius 7.-én jegyzékben közöltek Tiranával. A jegyzékben a többi között az áll, hogy beszüntetik a kínai gazdasági, pénzügyi és katonai segélyt, és visszavonjak Albániában lévő szakértőiket. A jegyzékből kiderül, hogy az tulajdonképpen vá­lasz — előzőleg Tirana egy diplomáciai okmányban ugyanis, igy szól a pekingi vád, “saját bel- és kül­politikai igényeiből fakadóan bepiszkolta az Albáni­ának nyújtott kínai segélyt, és megkísérelte a két fél gazdasági és katonai együttműködésének szabotálá- sát”. Kiderül a szövegből, hogy amikor Peking jegy­zékben akart felelni azokra a vádakra, amelyekben az albánok azt állították, hogy “a kínai szakértők­nek feltett szándéka Albánia gazdaságának megká­rosítása” — Albánia kínai nagykövete nem volt haj­landó a jegyzéket átvenni, “illetve a problémákat konzultáció révén rendezni”. BÚZA, HARCKOCSI, / A kínai jegyzek felsorolja, mit is kapott az esz­tendők során a messzi ázsiai országból a mintegy két es fel millió lakosú Albánia. A hosszú évek óta nyújtott gazdasági es katonai segély összegét mint­egy tizmilliárd jüanra teszik. “Kina 1.8 millió tonna elelmiszergabonat szállított Albániának, noha saját élelmiszer-szükségletet nem tudta kellőképpen ki­elégíteni. Kina több mint egymillió tonna acélter­méket küldött Albániába, noha nem volt elég acélja ahhoz, hogy sajat szükséglétéit fedezze. Albánia több, mint 10.000 traktort kapott Kínától, noha a kínai mezőgazdaság gepesitettségének szintje még mindig meglehetősen alacsony... Kina uj, kínai gyárt­mányú harckocsikkal es elfogó vadászgépekkel látta el az albán fegyveres erőket, még mielőtt sajat had­erejének juttatott volna az uj fegyverzetből” — olvas­ható a jegyzékben, amelyben közel 300.000 tonna gazdasági es katonai segélyszállítmányt emlegetnek. Az albán válaszjegyzekben igen erőteljes megfo­galmazásban minősítik a kínai lépést, “...a kínai kormány egy nagyhatalom arroganciájával sértve meg a két fél hivatalos megállapodásait, felrúgva a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionaliz­mus minden elvét. Vezetőivel együtt tudatosan meg akarja tómi es le akarja rombolni e barátságot. A segélyek teljes leállítása, az Albániában dolgozó szakértők hazahívása felfedi, mennyire kétszinűek voltak a kínai vezetőknek a szocialista Albániával kapcsolatos korábbi állásfoglalásai, és leleplezi a a segélynyújtás valódi jellegét...” — mondja a jegy­zek, es később leszögezi: “A gazdasági, polgári es katonai segelyek leállítása és a kínai szakemberek Albániából való visszahívása, abból a tényből fakad, hogy a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi politiká­ra vett irányt, eltávolodott a marxizmus—leniniz- mus tudományos elméletétől, közeledett és együtt­működött a világ imperialista és reakciós köreivel, felszámolta a forradalmi es felszabadító erőknek nyújtott segélyt és támogatást”. A minap, egy albán nemzeti ünnep alkalmából mondott beszédében Ramiz Alia, a tiranai propa­ganda egyik vezető alakja, még mindig Kina emlitese nélkül, de nagyon is érthetően fogalmazott: “Egy olyan egységfront megalakitasara szoló felhívás, amelybe beletartozik a Pentagon, a NATO, a Wall Street, az öreg sejkek a Wehrmacht tábornokai, a japán szamurájok, Franz-Josef Strauss és Mobutu — ez mindenki előtt világossá teszi, hogy itt antikom- munista es gyarmatosító frontról van szó, olyan frontról, amely ellen a világ minden országa forra­dalmárainak és hazafiainak egesz nemzedéke küz­dött”. Nem lehetséges semmi félreértés: az a Kina, amely a japan-kinai szerződést egy szovjetellenes “hegemoniazaradekkal” kivanja megfelelni, az a Peking, amely díszvendégként fogadja Franz-Josef Strausst és külügyminiszterevei üzen támogatást Mobutunak, a meg nem nevezett egysegfront-javas- loban pontosan felismerhető. UJ ÜZLETTÁRSAK? A julius 13.-án nyilvánosságra hozott teljes szakí­tás időpontjában nyilván már csak emlékként éltek Tiranában a kínai—albán kapcsolatok fénykorának megnyilvánulásai. Volt ugyanis egy idő, amikor Kina ötven százalékban szerepelt az albán külkeres­kedelem adataiban. Nemreg irta a bécsi Die Presse: “Ha most a Pekinggel való üzlet Összezsugorodik, akkor uj üzlettársak után kell nezni. így Albánia az idén részt vesz a franciaországi, olaszországi, görög­országi és svédországi vásárokon. Olaszország még mindig a legnagyobb nyugati kereskedelmi partner.’' Érdekes a Die Presse megállapitasa az ország gazda­ságáról: “Az atban gazdaság helyzetéről csak kevés adat áll rendelkezésre. Az előirányzatokat nyilván nem tudtak elérni, különben nem burkolóztak volna hallgatásba." WASHINGTON, D.C. Egyezmény jött létre az USA és Iran kozott, melynek értelmében Iran vásárolhat atomreaktort. Iran több milliard dollárt óhajt köl­teni nyolc reaktor vásárlásara. MOSZKVA, Egy újabb teherszállító űrhajó csatla­kozott a már harmadik hónapja űrben keringő Salyut—6 űrlaboratóriumhoz, mely oxigént, élel­met és leveleket hozott az űrhajósok részére. WASHINGTON, D.C. A Dresser Industries, Inc. .— Carter elnök jóváhagyásával — olajfúró készülékét szállít a Szovjetunió részére, több millió dolláros rendelésre. ISFAHAN, Iránban a sah elleni tüntetések tovább folvnak. A kormány rendkívüli állapotot rendelt el az ország három varosában. 4 _

Next

/
Oldalképek
Tartalom