Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-12-21 / 49. szám

Thursday, Dec. 21. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZG © FEKETE GYULA: •fl FALU SZÉPE REGENY 1. A negyvenes évek elején hires szépség volt a falu­ban Kőteles Margit. Tizenhat éves kora után kezdett megtelni, formásodni, s egy év múlva már messzire kivillogott a lánykoszoruból. Valamelyik ünnepen filmesek jártak arra; azok is ot szemeltek ki, és le­filmezték, ahogy a templomajtón kifelé jön. Sok széplány volt pedig abban az időben, mert sok lány volt: a háború miatt megritkultak a lagzik. (Egyik­másik végleg elmaradt. Huszonkét falubeli katona tűntél a Don-kanyarban — javarészt legenyemberek —, kilencről meg értesitést küldtek, hogy meghalt. Közülük három utólag érmét is kapott; a főjegyző a szülőknek adta át az érmet, az e'rtesitólappal együtt.) A Tisza és a Bükk között húzódó síkságon van ez a falu; határos a borsodi matyóvidékkel. Kötele­sek az alvégén laktak, a vályoggödörnel. A szeszé­lyes alakú gödrökben felgyűlt az esoviz, es szaka­dozott vízfelületet alkotott, akkora területen, mint egy nagyobbacska vásártér. Meg az aszályos nyara­kon se száradt ki, mert az alvégesi két artézikut vi­zét idevezették az utmenti árokban. A laposon zsombékok halmocskai sötétlettek, boglárka és szek- fú virult, a partnál sűrűn nőtt a sas, beljebb pedig kis szigeteket kepeztek a gyékény tömött telepei. A viz, ahol nem borította a békalencse fátyla, át­látszó volt, s feneken, a nyálkas, zöld moszattal be­vont fuzgyokerek es gyékénytorzsak közt lusta ebi­halak sütkéreztek. Tavaszi estéken megszólalt a sas zizegő csendje: százezer béka kvákogott, űmmö- gött, vartyogott, s napról napra ez az egyhangú kó­rus kiserte a falu sokféle álmait. Kötelesek kertje végénél egy kocsiút vezetett a határba, az also-nyomási földekre, s azon túl volt a valyoggödör. Az udvari kapu nem innen nyílt, hanem egy kis közből — az Afra közből —, mely a valyoggödör felé elkanyarodó, szeles utcába torkollott. Friss-fehéren világított meg a sarkokon a névtábla: “Báró Gyó- morey Pál utca”, Országgyűlési képviselő volt báró Gyömórey Pál, s nemrégiben, amikor meghalt, a községi kepviselőtestület úgy határozott, hogy a nevét megörökíti. Alkalmasint az ellenzékiek bosz- szantásara választották ki éppen ezt az utcát, mint­hogy itt volt az ellenzék föfészke, s annak idejen innen kapta Gyömórey a legkevesebb szavazatot. Ez a haláleset meg a harmincas évek végen történt, meg az utca-keresztelő is; a névtáblák csupán azért voltak "frissek, mert valahányszor leszaggattak őket, mindig újakat szögeitek a helyükbe. Máskülönben Babonának hívtak ezt az elnyúló utcarészt a belső falusiak, nem gúnyképpen, de nem is minden fitymálódzas .nélkül. “TŰI van Babonán is” — mondták, ha azt akartak kifejezni, hogy vala­mi nagyon messze van. Vagy a nagyon sokra: “Any- nyi, mint Babonában a búcsú”. Mert laktak itt né- hányan nagycsaládosok. Köteles Imre a felvégről, a Temetőszélről került ide. Az első háború után építkezett, es egy bükkal- jai faluból hozott asszonyt. Világos ború, dús, feke­te szemöldökű asszony volt a felesége, azt mond­ják, az ivóvíz miatt mind ilyen sűrű szemóldoküek arrafelé a nök,s idősebb korukra meggolyvásodnak. Nagytestű, erős menyecske volt, Köteles meg szijas, sovány férfi, es alacsonyabb is valamivel nála. Azért mindenben jól megértették egymást; egészségesek voltak, sokat dolgoztak, jól bírta a munkát mind a kettő. " Köteles Lajos - Imre apja - a szerb harctéren maradt, s igy a gyerekek kikapták az örökrészükét, csak az anyjuknak kellett valamennyi terményt ad­niuk, haszonélvezetül. Imrének három hold jutott, de a felesége részéről is kapott negyet, igaz, hogy hélyben csak feleannyit vehettek az árából, meg háromszáz négyszögöl homoki szőlőt. Mire ezt a kevés földet sikerült maguk ala kapar­ni, az udvar is rendbejött apránként. Kutat ástak, malacólat építettek tyukpadlással, kocsiszint, majd a következő tavaszon egy kamrát és mellé tenyérnyi fözöházat. Az öreg Köteles jó előre gondolt rá, hogy a három közül valamelyik gyerekének építkeznie kell, s gyűjtögette a szarufákat, az ajtó-és ablakto­kokat, amit bontásból összeszedhetett. A házépítés gondjain bíbelődött még utolsó leveleben is, melyet halála ^lőtt néhány nappal irt a frontról. Köteles Imre az utolsó deszkadarabig beépítette az apjáról örökölt faanyagot az uj fészekbe, s azonfelül egy tehén és egy anyadisznó árát. így is maradt elég foltozni való a kis portan. Pedig nem akart többet a lehetségesnél, szerényre méretezte a kis hazat: két szoba, pitvar s a végében külön az istálló. Vert fallal épitette aházat, és döngölt föld-padlóval, mert a maradék deszka kellett az istállóba, hidlásnak. FEKETE GYULA (1922) — iró, publicista. Három­szoros József Attila - díjas. Müvei: A kék sziget, A fiatalasszony, A falu szépe, Az orvos halála, A hű asszony meg a rossz nő, Lanyszoktetés, Egy korty tenger, Mézeshetek, stb. 4 Náddal fedték be, csak a gerincre jutott néhány sor cserep. Két gyerekük meghalt, kettő megmaradt. Lajcsi volt az idősebb, s Margit két évvel fiatalabb nála. Dologidőben sokszor magukra hagytak a gyere­keket. Az anyjuk jobban szerette, ha inkább az ut­cán játszanak, mint az udvaron, mert az udvaron cárt tehetnek. De még egymásban is hamarabb tesz­nek ott kárt, mint az utcán, ahol mégis szem előtt vannak a többi gyerek közt. Csak a valyoggodÖrtol tiltották el őket. Ha a kislány elárulta, hogy fürod- tek, vagy a gödörnél játszották, az apja leakasztot­ta az ajtó sarkáról a borotvafenő szíjat, és megverte Lajcsit (ő a nagyobb, neki kellene okosabbnak len­ni). Két gyerek fűlt mar bele — igaz, regebben — a vályoggódörbe; az egyik fakutyával beszakadt, es a ;eg alá "került, a másik — ez kora tavasszal történt <- fürdótt, s görcsöt kapott a hideg, mely vízben, agy a hinar húzta le. Lajcsi félt a fenőszijtól, de a pajtások csábításá­nak sem állhatott ellen. “Bemegyek a faluba, hozok neked cukrot” — mondta, s a kertek alatt egy kerü­lővel visszaszokott a valyoggődörhöz. Egész nap a gödör túlsó partjain játszott, a bozotban, ahova .Cxulkodó kishuga a töltésről se láthatott el, később megtért egy szem kockacukorral, melyet előzőleg otthon, a főzóházban csent, a stelázsi tetejéről. Margit is legszívesebben a vályoggödörnél játszott ezalatt; a töltés mentén, a zsombékoson vagy a fü­zesben. A nagyobb fiuk meg lányok putyókáztak az agyagos sárral, vagy békát akasztottak igazi akasz­tóiéra, melyet rossz lécdarabokból tákoltak össze, és még karika is volt rajta, ahova a zsineget befűzték. Eleven békát nyúztak, vagy gumipuskával lövöldöz­tek, vagy ebihalat fogtak tyukultetö kosárral — es ez mind nagyon erde kés volt. (folytatjuk) |SZÉE?rR00fili0/4 MWÉSZE5P? ? A MAGYAR SZÓ IRODALMI MELLÉKLETE C SOBEL : OVERSEAS í CORP. • IKKA ORSZÁGOS 3 FÖU6YN0KSÉG • *H> CAST t(Mi STRUT, MW YOM. N. V. MCtt ’T - tCUFON: 01» 59544*0 - •- ^ - • ÖRÖKLAKÁS « * ÉPÍTŐANYAG i ismét kapható az IKRÁNÁL J GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES • KÜLDEMÉNYEK , # BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁSÉRT • FORDULJON IRODÁNKHOZ • UTAZÁS RSDA ! ' BUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE • ; :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom