Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-11-09 / 43. szám

Thursday, Nov. 9. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO-________________________________ 5 ^111 Az *bb«n • rovatban kifejtett nézetek nem szüktéqsieruert azonosak a szerkesztőség álláspontjával. ÍGY IRTOK TI... Nem véletlenül használom Karinthy Frigyes köz­ismert könyvének cimet. Tudvalevő, hogy Karinthy — a humorista — ezt a format használta az akkori politikai és társadalmi helyzet ostorozasára es ki- pellengérezésére. Tudta, hogy a nevetségesség öl. Karinthy bizonyára megtalálta volna a megfelelő formát, ha olvashatta volna a New York Times egyik cikket Magyarorszaggal kapcsolatban. A kel­tezés szerint Budapesten irta David A. Andelman, a New York Times speciális tudósítója a cikket áp­rilis 23.-án. A tudósitás már a cimmel is feltűnik: “HUNGARIAN ECONOMY TO UNDERGO CHAN­GES”. Az alcim: Phasing out of subsidies on most goods will raise prices. A cikk folytatása a lap 10. oldalán van, de a cim többetmondó: “HUNGARI­AN ECONOMY SET FOR MATOR CHANGE”. Az angol szöveg összefoglalva: a magyar közgazdaság változásokon megy át, az alcim szerint: a dotációk fokozatos megszüntetésével a legtöbb áru ara emel­kedni fog. A lap 10. oldalán a folytatás cime szerint a magyar közgazdaság nagy változásra van beállítva, Nincs szándékomban a cikket részleteiben anali­zálni, sem szavakon lovagolni. Mindössze arra aka­rok utalni, hogy mennyi ellentmondást tartalmaz a cikk es mennyire tendenciózus a beállítás, mennyire eltorzítva tálalja a tudósító az olvasó ele a magyar- országi eseményeket,. Dehát... így irtok ti! A tudósító személyes értesülése szerint a kommu­nista párt Központi Bizottsága elhatározta, hogy a következő két évben megszünteti a dotációkat, azaz az állami ráfizetéseket a legtöbb kó'zszűkségleti cikkre, ami valószínűleg komoly áremelkedéseket fog maga után vonni. Az iró szerint ezt a határozatot két napi zárt ülésen tárgyalták. Egy kiadott nyilat­kozat csak célzott az árak reformálására, amellyel a nyugati penzcsoportokat akarják megnyugtatni, hogy Magyarország lépéseket tesz a gazdasági ne­hézségeinek könnyítésére. A cikk írója röviden fog­lalkozik az utóbbi evek gazdasági reformjaival, de az csak természetes, hogy hivatkoznak arra, hogy a múltban Lengyel es Kelet-Nemetorszagban mily következményekkel járt a dotációk megszüntetese. Ezután következik a cikk legerdekesebb része. A párt és a kormány vezetői elismerik, hogy ilyen ará­nyú áremelés nehéz es bizonyos fokig veszélyes lesz, de ugyanakkor remélik, hogy bizonyos bér­emeléssel a közönség el fogja fogadni a közszükség­leti cikkek drágulását. Az állam megvonna a köz­szükségleti cikkeket gyártó vállalatoktól a dotációt, erre az árak emelkednének, de ugyanakkor felemel­né a dolgozók fizetését az árdrágulás arányában, hogy megmaradjon az egyensúly. Az ilyen gazdasági megoldást olybá veszem, hogy az állam a dotáció helyett, melyet esetleg a balzsebeból vett ki, egy hasonló összeget a jobb zsebéből fog kivenni, hogy az életnívót egyensúlyban tartsa. Különben is, ár­emelkedés plusz munkaberemelkedés egyenlő az infláció-index emelkedésével. Ez lenne a tervgazda­sági hivatal célja? A cikk alapján, igen. Az infláció­index említésével visszatérek a cikk előbbi megjegy­zésére, amely szerint kétli, hogy az infláció-index 3.5-4 % lenne. Ha tudnánk, hogy pl. az USA-ban az egészségügyi ellátás, a közszükségleti cikkek ál­landó áremelkedése mily részét teszi ki a jelenleg megállapított infláció-indexnek, akkor valószínűnek látszik a 3.5-4 % Magyarországon, tekintve az in­gyenes egészségügyi kezelést, és hogy eddig a köz­szükségleti cikkek ára, kiveve egy-két tételt, mint a kávét és kakaót, nem emelkedett. Ez utóbbiaknak az ára külföldön emelkedett, ezért volt a belföldi ár­emelkedés. A tudósitó hasonlóképpen felhozza, hogy áremelkedés volt a vas- és acélkeszitmenyek- ben és gépszerszámokban. Mindezeket külföldön valutával szerzi be az állam s igy azok inflációs ara­it a belföldi vásárló is megérzi. Ez utóbbiak viszont nem tartoznak a fogyasztási cikkek keretebe. Pesti tartózkodásom alkalmával személyesen be­szeltem erről a kérdésről a tervgazdasági hivatal egyik tanácsosával, akitől megtudtam, hogy nagy általánosságban az ilyen jelentős dotáciomegvonás- ról a hivatal nem tud. Hogy a közszükségleti cikke­ket előállító vállalattól megvonjanak dotációt, az a tervgazdaságban el sem képzelhető. Arról viszont szó van, hogy 1980-tolaz állam megvonja a dotációt oly vállalatoktól, melyek nem felelnek meg a gazda­sági követelményeknek, s következetessen ráfizetés­sel dolgoznak; a dotációt bevételkent kezelik és a bonusz kérdésében szamba veszik. Hasonlóan meg­szüntetik a dotációt oly vállalatoknál, melyek ex­portra dolgoznak, de az előállított áru nem üti meg azt a minőséget, mely versenyképes lenne külföldön. A fogyasztási árak akkor sem fognak változni, ha a világpiaci árak a belföldi áraknál magasabbak lenné­nek. A kormány, az eletszinvonal megtartását tartva szem előtt, a tervgazdálkodás alapjan kiszámítja az árak emelkedeset s annak arányában emeli a dolgo­zók fizetését; pl. az átlagos 3%-s béremelés melle egy pótló 3 %-t adott. A tervgazdaság alapja az, hogy az állami jövedelmet úgy osszák meg, hogy azzal a dolgozok életszínvonalát biztosítják. A szocialista államok gazdasági életere kétségte­lenül kihat az egész világot érintő es nyugodtan mondhatjuk, emelkedő infláció, de a jövedelem összpontosításával es a tervgazdasaggal,a körülmé­nyekhez képest, az inflációt a lehető legalacsonyabb fokon tudják tartani. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a szocialista gazdálkodás a tőkés gazdálkodás­sal szemben állandó fejlődésben van, ami a tapaszta­latok alapján állandó változásokat von maga után. Az iró szerint az élelmiszerek nagy része magán­termelők révén kerül forgalomba, árellenőrzés nél- kül, amit az inflációs —index, a már említett 3.5-4%, nem vesz figyelembe. Ily beállítás azt a benyomást keltheti az olvasóban, hogy ezek az élelmiszerárak igen magasak. Azt már nem említi, hogy honnan tud­ja, hogy ezt a tényt nem veszik figyelembe? Saját tapasztalatom szerint ennél a tételnél elsősorban a zöldség es gyümölcs felhozataláról van szó, es ezek az árak alig magasabbak, mint az állami üzle­tekben, mert az utóbbiak versenyt jelentenek. Nagy különbség az áru minőségében sincs, ami a vevők tömegét a jobb, de drágább áru vásárlására késztet­ne. Romlandó áruról lévén szó, ezekre,de általában minden más árura vonatkozik a vétel és kínálat szabály a. így semmi esetre sem lehet a nemzetgazda­ságra ennek olyan döntő befolyása, mint azt a tudó­sító erezteti az olvasóval. De tény az, hogy az ön- ' álló termelőknek lényeges bevételt jelent ez a keres- kedelmi-termelesi forma. Az infláció-index megálla­pításánál erről a bevételi forrásról az állam vonatko­zó szervének tudomása kell, hogy legyen, mert jöve­delmi adót fizet minden önálló egyén. Végül is, az újságcikk tárgyilagos részletekre bontásával arra az eredményre jutottam, hogy megint csak Karinthy Frigyes könyveimet kell felhasználnom, a “Görbe Tükör”-t, amely a magunk beállításával a soványt kövérnek, az alacsonyt magasnak veti vissza stb., de mindent torzítva. , , 0 1 orkán Géza AKRON, Ohio. Néhány sort írok olvasóink vélemé­nyéről lapunk tartalmával kapcsolatban. Egyik olva­sónk kedveli az utóbbi időben megjelenő angolul irt cikkeket, leginkább ha szülőhazánkban torteno haladásról szólnak, hogy meg tudja mutatni a déd­unokának. Különösen a gyermekek neveléséről és a dolgozó nép haladásáról szóló Írásokat szereti. Mások szeretik az egészségi tanácsadót es az elbe­széléseket. Sajnos az évek nagyon gyorsan haladnak és mindnyájunk reszere kijut a különböző fájdalmak­ból, artritisz stb. Olvasóink nevében jo egészséget kívánunk ked­ves lapunk szerkesztőségének, külmunkatarsainak és mindenkinek, aki lapunk megjelenését elősegíti. Mary Hegedűs NEW YORK, N.Y. 15 éves voltam, amikor szüleim­mel az U.S.-be erkeztem, de magyarságomra 55 ev után is büszke vagyok. A Magvar Szó hozzájárul ehhez az erzeshez. Kiegészíti csekély tudásomat a magyar nép, művészét, történelem es irodalmat ille­tőleg. Mohón olvasom a Heritage minden számat és beavattam amerikai .születésű férjemet is, aki szintén' érdekesnek talalja és méltányolja. Minden jót kívánok további sikeres munkájukhoz. Margaret Rosov HAROLD SHAW RENDEZESEBEN EGYETLEN ELŐADÁS NEW YORKBAN A MAGYAR ZONGORA VIRTUÓZ KOCSIS ZOLTÁN A LISZT FERENC DÍJ GYŐZTESÉNEK HANGVERSENYE az ALICE TULLY HALLBAN Lincoln Center) 1978 november 12-én (vasárnap) este 8 órakor Műsoron: LISZT; CHOPIN; BARTÓK Jegyek: $7.50; $6.50; $5.50 már kaphatók a pénztánál CSOPORTOK RÉSZÉRE JEGYEK: (212) 873-9546

Next

/
Oldalképek
Tartalom