Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)

1978-07-13 / 28. szám

Bajkoné, Révész Zsuzsa ; ELTÖRÖTT A HEGEDŰM... 150 Été SZÜLETETT BANKÓ PISTA NÓTASZERZŐ Dankó Pista, a legendás hírű, regényes életű nó­takirály a századforduló legnépszerűbb dalszerzője volt. Közel 500 szívhez szóló,vagy a magyar tüzes temperamentumot felgyújtó es kifejező országszer­te játszott és énekelt dal szerzője. 15 eves korában már saját bandáját vezette Szatymázon, Szegedről 1890-ben Budapestre került; 1895-ben az Uj Idők folyóiratnak (Posa Lajos balatoni nótáinak megze­nésítésére hirdetett) népdalpályázatán elnyerte a 300 koronás első dijat “Zug a szélvész, háborog a Balaton” kezdetű dalával; 3 másik dalával ugyanott dicséretet kapott. Életrajza tekintetében vázlatos önéletrajza érdekes. Ezt a levél formájában irt négy oldalas életirást a jövendő 1903. ápr. 2 ,-iki számá­ban, közel Dankó Pista halála után,közöltette Gár­donyi Géza, akihez az önéletírást tartalmazó level szólt, és akinek szinten sok versére irt a hamar el­távozott nótakirály muzsikát. A levél igy kezdődik: Kedves Barátom! Kívánsá­god szerint idemellékelem az egesz életem szurkos fonalat. 1858. junius 13.-án születtem, (már az ele­je sem jo a 13-as számmal ).Apám a szegedi első ze­nekar segedprimása volt. A szegedi “kényős város­ban” a cigánysoron, a Hangász utcában állott a rozzant, de tiszta viskó, a szülőház, melynek képe a ház előtt elterülő Cigánytó nádassal szegélyezett vizében tükröződött. Nem örököltem apámtól mást, mint hegedűjét, mely igen jó volt (világhírű olasz mesterhegedü) és néhány forintnyi készpénzt es talán a tüdöbaját. Azt a kevés pénzt, amit hagyott, édesanyám elköltötte, mire felcseperedtem, a hege­dűt pedig, mint fiatal,könnyelmű gyerek elzálogosí­tottam egy kocsmában nagyon kevés pénzért, alig • f ... .. í ' ■ í»i .^Aiwíiv IfOYSRn If Jt Iff*® egy par forintért, miután nem ismertem annak erte- két. (Előre megsúgom azoknak, kiknek velem együtt elállt a lélegzete, hogy ezt sokára ugyan, de egy kedvező sorsfordulatát an regényes módon vissza tudta váltani.) Anyja nem volt megelegedve fia keresetevei, mert az a primáskodás helyett inkább álmodozott es buszke volt ahhoz, hogy az urak mulatságai a meg­szokott módón szolgálja. A Hungáriába jár nezni az urakat, pöngeti a hegedűjét, nótákat pöcögtet ki rajta, mert hat ö “nótaszerzó” ahogy mondja és “hires” ember akar lenni. Az ő leveléből idézek újra: ’’Gyerekkorom hányt- vetett volt, mint minden árváé. Hegedülni Erdélyi Náci tanított két hónapig.” Ez Szeged első' prímása, apjának baratja volt. “Iskolába csak addig jartam, amig apam élt, aztán nyűgje lettem az életnek. Három elemit es egy református) meg egy lutheránus iskolát végeztem. Emlékszem reá; májd mindegyik­ben első eminens voltam”. A szükség arra kény szeritette, hogy mar gyerek­korában bandát szervezzen cigánygyerek pajtásai­ból és együtt járták a falusi múlatsagokat, szürete­ket, ahol szerettek a gyerekmuzsiküsokat. E köz­ben elvetödtek Joó Ferenc akadémiái festő szüreti mulatsagara, ahol ott tartotta a jókedvű házigazda a gyerekmuzsikusokat 1877. szeptember 29.-en. Fontos dátum, életére kiható esemény volt. Joó Ferenc uram legapróbb lánya akkor 14-ik évet virította, Pista 17.-iket bámulta. A zenebandan ki­ütközött a már két évi gyakorlat, nagyon, de na­gyon értette, hogyan sikkantgassa a lelekcsiklando- zót. Valami olyanféle érzés lepte meg Danko Pista szivét, hogy ő most szebben játszik, mint Banda Marci Pesten, Rácz Pali Parisban, vagy Balogh Ka­roly Londonban. Érzésében nem csalódott, mert a 14 éves lány elől egyszercsak eltűnt a tánc, a víg­kedvű apa, a mézcsorgató szőlőhegy, a hordókat nyelő borospince és nem látott mást, mint Dankó Pista két fekete szemét, ahogy a viglelkü hegedű mellől fele-felé csillogott. Bizsergető meleget le­helt a zene a szivek föle — és látják-e vagy se, nem törődött vele, a bóditó kavarodásból egyszercsak előbomlott Joó Ferenc uram Ilonka lánya, laígy karjaival odafonódott Dankó Pista nyaka köré és a kis prímásnak hirtelen olyan forró csók cuppant az ajkára, aminél forróbb soha se perzselte száját. Női szívtől az első honorárium. Női szívből, csitri szere­lemből. Daroczi Pál pusztai kapitány, a betyárvilág hires csendbiztosanak a fia kérte meg számara a festőmű­vész leanya kezet, de az bizony a tekintélyes embert is kizavarta. Danko Pista, hogy emelkedjék a festőművész előtt, elhatározta: “Felcsapok Írónak, mégpedig színműírónak. Lássa be az apa, hogy tehetséges ember vagyok, művésziélek, senkiből előtoppant zseni!’ A téma is megvolt, saját élete története. Két felvonás kész is gondolatban; A cigányprimás udva­rol a festőművész lányának, kikosarazzák. Ez az el­ső felvonás. A cigányprimás belefojtja bánatát a hegedűbe — ez a második. Es a leány egy holdvilág­tól ragyogó nyári éjszakán megszökik vele — ez a harmadik felvonás. Egy éven belül ez be is követke­zett. 1878. augusztus 20.-án, megszöktek és templo­mi esküvővel feleségül vette az egész életen át hűsé­gesen kitartó szerelmes kislányt. Dankó Pista élete folyt,hol fényesen, hol ború­san. 1883. október 15.-én a dicsőség sugarába került. Szeged varta Ferenc Józsefet az árviz után, mikor már szebb lett, mint volt, mikor beteljesítettek a fogadalmat, hogy Szeged nem volt, hanem lesz. A protokoláris program keretében a városháza dísz­termében a díszvacsorán Ferenc József már kicsit unottan hallgatta az ünnepi szónokokat, mikor Er­délyi Náci cigányprimás belekezdett műsoron kívül a Hej menyecske, szép szegedi menyecske című Danko nótába. A főispán megrémült es szigorúan ránézett a primasra. Ferenc Tózsef felragyogó pil­lantással felismerte a helyzetet és a főispánhoz for­dulva megkérdezte, hogy mit játszott a prímás. Egy idevaló rongyos cigány szerzeményét — felelte a főispán. Szép volt! Nagyon szép volt .'-felelte a király. Hogy hívják a cigányt,kérdezte Ferenc József. Dankó Pista — felség — felelte a főispán. A főispán is megnyugodott, a primas pedig eljátszott a király­nak még két Dankó nótát. Ennek a kis lelkes epizód­nak az lett a folytatása, hogy csakhamar .királyi levelet kapott Ferenc József udvarából, ajándékkal, melyben közli: “Ofelsege legkegyelmesebben meg­engedni méltoztatott, hogy Danko Pista zeneszer­zőnek legmagasabb elismerése tudtul jadassék és a főispán űr ómeltősága által a csatolt küldemény át­adását elrendelni kegyeskedett.1' A küldemény egy brilliánsokkal kirakott arany hegedűt ábrázoló tű volt. Dankó Pista is,a családja is nagyon örült a kitüntetésnek, de szűkös viszonya­ik miatt jobban kellett volna a pénz. Ezért Pista elin - dúlt, hogy elzálogosítsa a király ajándékát. A család masnap délig várta izgatottan vissza Pistát. Mikor megérkezett, megrohanták: no mit adtak érte? Ezt ni! húzott elő Dankó Pista a hóna alól egy z’óld to­kot és kiemelte belőle a király ajándékából vissza­váltott apai örökségét,az olasz mesterhegedut. Ferenc József ajandéka ugyancsak meglepte a várost is. A három nótáért és Dankó csárdásáért rohantak a kiadok. A szegedi Burger nyomda érte el leghamarabb a cigányprímást és igy Burger és Társa nyomtatásában jelent meg Dankó Pista első dalos- füzete. A cim: A királyi terített asztal fényeinek megörökítéséül. — A kiadó nem nagyon sokat fize­tett a nagy rajongás mellett a dalokért, de adott 250 példányt a zeneköltónek eladasra. Ezt vettek tőle rajongói es az árán jóval többet adott mindenki erte szive és erszenye szerint, úgy hogy anyagilag fellendítette a Dankó-csaladot. Érdekes színfoltja lett és erdekes fordulatot ho­zott Dankó Pista életeben az 1895-ös esztendő. Nikolajevics Miklós orosz nagyherceg vendege volt ebben az evben Pallavichini Sándor orgrófnak Pusz­taszeren, birtokán. A ház asszonya magyaros étele­ken túl magyar nötakra is gondolt, hazája bemuta­tására; ő maga zongorázott a nagyhercegnek magyar nótákat.Csupa Dankó nótát, az akkor divatos Dankó nótákat. A zenekedvelő háziasszony, látva a nóták hatását a nagyhercegen,azt mondta, hogy zongorán ez még nem is az igazi, — és elküldték egy cigány- bandáért. A nagyhercegnek nagyon tetszettek a ci­gányok által játszott Dankó nóták es ejfél után egy 500 rubelest nyújtott át a prímásnak: tessék. Palla­vichini órgrófné elnevette magát és azt mondta, ezt itt nem igy kell. Finom ujjaival megnyálazta a ban­kót és úgy ragasztotta a prímás homlokára, most már a nagyherceg derültségétől kisérve. A dalok ha- tasara meghivatta a nótaszerzó Dankó Pistát tavasz­ra Moszkvába. Nikolajevics Miklós nagyherceg tavaszi vigalma Miklós cár megkoronázását ünnepelte. Az est folya­mán a nagyherceg vendégeinek még valami nagyon erde kését, “ocseny intyereszna!” igér. Frakkban be­vonult a dobogóra Dankó Pista bandája. Dankó a dobogó közepén a két cimbalom közt megállt, mö­götte elrendeződtek a bandá tajgjái. Ekkor odalépett hozza a nagyherceg, barátságosan megszorította a kezét: Isten hozott! Isten adjon neked sok szeren­csét és jó egészséget! — köszöntötte fennhangon. A vendégsereg felé fordulva,fellobogtatja a kottatarto- ról felragadott hangjegy füzetet: a pacsirták kottája! Magyar cigányok! — konferálja be okét. Dankó Pis­ta zenekara élén magával ragadja a társaságot es tap­saikkal, újrázásaikkal reggel 5-ig nem engedik le a dobogóról. Ekkor a nagyherceg még egy kívánsággal visszafordulásra készteti az induló zenekart: eldu- dolja Dankó Pistának nótái közül a neki legkedve­sebbet és megkéri, hogy játsszák el. Dankó Pista játékától^ a daltól elragadtatva,melyet állva, feszült gyönyörűséggel hallgatott, elerzekenyűlten nezett Dankóra, — brilliánsgyürüjét lehúzta es lelkes kéz­fogassal Tjianko Pista ujjara húzta. Dankó! Pista egészsége romlik. San Remoba fele­ségével Top Ilonkával együtt utazik el. Onnan 12 dalt küldött haza: “Pálmák alul” címmel. - Adyval is jó barátságban volt, Ady verset is irt hozza. San Remoból:hazaterve egy búcsú hangversenykörutat rendez, m|ndenhol lelkes sikerei voltak. 1903. marc- 29.-én Budapesten a Pauler utca 2. sz. alatt, sogora lakásán, egy négy ed 10 orakor elhallgatott a pacsir­tadal. Budapesten ezrek és ezrek jelentek meg rava­talánál és1 kisérték a 8 fekete ló által vont halottas­kocsit, végig a városon a Nyugati pályaudvarig, ahonnan kívánsága szerint Szegedre vitték a kopor­sóját, melyen aranybetúk sugározzák: Élt 45 evet. 1903 április 1.-én Szeged részvéte kiserte a temető­be a muzeum előtt felállított ravatalától sűrűn vo­nuló híveitől követve. Bölcsödben koldus cigany- (folvtatás a 7. oldalon) i í e______________óhaza_____________________________ Thursday, July 13. 1978.

Next

/
Oldalképek
Tartalom