Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-11-02 / 42. szám
Thursday, Nov. 2. 1978.-ÓhUJL Milyen ko repült ki Toldi Miklós kezéből? Ezeket az őt es fél mázsásokat, amelyek a fal mellett sorakoznak, mégsem vehetjük számításba. Négy ember kell ahhoz, hogy egyáltalán talpra állítsák őket a műhelyben, ahol rájuk húzzák a vaspántot. — Ilyesféle lehetett. — A fekete, halkszavu ember, a gyarigazgato, lehajol, és a sarokból kiemel egy vásott-kopott követ. Tizenöt - húsz kilót nyomhat. — —Kézi őrlőbe való. Aztán hozzáteszi: — Azért férfi kell hozzá, hogy 7—8 méterre elvesse ! — Faragják még ezt a követ? Megrázza a fejét. Erre sincs már megrendelés. Mint ahogy a gabonaórléshez való malomkövet sem kérik immár tizenöt esztendeje. Az utolsót éppen helybe, a sárospataki malomba vitték el. Fel-feltamad a hir: bezárják a pataki malomkőgyárat. Tott a kalapácsos daráló, győzedelmeskedett a malmokban. Mi szükség akkor a Zempléni-hegyek toveben, a kis varosszeli ház udvarán anyolc kőfaragóra? Akkora szükség van rájuk, hogy időnként éppen azért kerül veszélybe a gyár léte, mert ez a nyolc ember (no, meg a kezük alá termelő négy ^bányász) alig-alig bir a megrendelésekkel. Nem búzát őröl most a malomkő, hanem paprikát! És nemcsak malomkövet faragnak itt, hanem festékőrleshez szükséges dobbélés követ is. Egyetlen garnitúrához ezer tégla tartozik. .. Egyelőre dolgoznak hát a pataki mesterek. így én is leülhetek az irodában, hogy meghallgassam Pásztor Gyula igazgató szavait. Ezen tisztséget mindössze néhány hónapja tölti be, de hivebb tanút aligha találhatnék az országban. Mert annak most mar lassan három evtizede, hogy a szomszédos Makkos- hotykárol átkerekpározott Europa egyetlen malomkőgyárának udvarára. Es azóta nap-nap után megteszi ezt az utat. Három évtized alatt volt érdeklődése hozza, hogy belekukkantson a krónikákba is. — Egyet mást illendő megtudni az elődökről... — mondja. A pataki malomkőgyártast elelmes franciak indították meg a múlt század elejen. Valahogy itt rekedtek a napóleoni háborúk után. A köbanya — Botkőnek nevezik — itt található a közelben. Szolgál becsülettel ma is. Pásztor Gyula az íróasztal sarkán pihenő szikladarab után nyúl. “Vizsgálja meg nyugodtan!” Csak velem, hogy közönséges kő. Hivatalos besorolása igy hangzik: 7-es keménységű. Vagyis csupán a vidia es a gyémánt keményebb nála. Néha meg a véső vidiafeje is kicsorbul tőle. Persze, hogy versengenek erte a paprikaőrlő malmok. A műhelyben a kezembe veszem az egyik kőfaragó kalapacsat. Napi hat órát emlegetni, de úgy, hogy hozza is kell sújtani a 7-es keménységű kőhöz, — negyederejű Toldi Miklós ehhez is szükségeltetik. Mintha márvány lenne a szerszám nyele, esnem véletlenül simul a tenyérbe. A mélyedések az emberi ujjak nyomai... Lejárt a műszak, mar csak a kovacsmester, Együd András vizsgálgatja a vaspántok hegesztését. Afféle mindenes ö, aki nem elégedhet meg a kövek vasalásának tudományával. Pedig ahhoz sem igen értenek másutt Európában. Ha vaspánt elpattan az őrlés közben, a malomkő szétrobban és gyilkol. így aztán, ha az igazgató egyben robbantómester is, Együd András egyszemélyes hegesztő es kompresszorkezelő. “No, meg sülyemelő...” — hunyorit a szemével. Azzal megragadja két marokkal a 80 kilós üllő szarvát, es felnyomja a feje föle. Kosa Csaba NAPKUTATÁS DEBRECENBEN íícbrciinben. a Magyar Tudományos Akadémia nap- li/ikai obszervatóriumában alapkutatásokat végeznek. Mivel a napkitörések igen sok észlelési lehetőségre altnak alkalmat az ott dolgozó tizenkét kutató felkészülten várja az újabb jelentéseket. A képen: Az óriástáv- tső amellyel a Napot vizsgáljakSI Úísidoktorrá avatták Pécsett Kelemen György Los Angeles-i profession A Pécsi Orvostudományi Egyetem tanácsa disz- doktorrá fogadta az Amerikai Egyesült Államokban élő dr. Kelemen György fül-orr-gégesz orvost, a Los Angeles-i egyetem professzorát. A magyar származású tudós a hagyományos egyetemi napok alkalmából vette át a “honoris causa” doktori címről szóló oklevelet dr. Tigyi József akadémikustól, az egyetem rektorától. Öreg halász emlékezik Jóllakott hal nem kap horogra Ráfás Karoly 7 6 évéből hatvanat a Dunán töltött, de három esztendeje már nem száll vízre. Négy csónakja, száz varsája, hatalmas hálói békeben pihennek a sz'ólőlugasos ráckevei portán. Itt született az öreg halász, s később haj- nalonta innen indult munkába. Nagyapja, apja is halasz volt, tőlük tanulta a mesterségét, amiből a hálókö- téstöl a csónaképítésig, a halak járásának és természetének ismeretéig minden benne foglaltatik. Most fenyöillatu műhelyében, a gyalupad mellett találjuk: idén is megépített már vagy tizenkét 4— 6 meteres ladikot. Meséli az idős mester, hogy húsz-harminc eve még nyolcvan halász is megelt Ráckevén, de mára már elfogytak, nincs, aki nagyhálóval megkavarja a Duna vizét, s a halakat a nád alól, a csöndes, lusta bandá- zasból a nyílt vízre zavarja. A soroksári Duna-ág a horgászoké lett, csupán Ráckevén 3000 horgászengedélyt adott ki a tanács. Ráfás Károly valamikor úgy ismerte a Dunát, a Kvassay-zsiliptől Tassig, akár a tenyerét. Nap mint nap harminc varsát helyezett ki és szedett fel es négy ot halásztársával összeállva 300 méteres hálókkal 12—13 mázsa halat fogtak egyszerre. Akkoriban este indultak ki a vízre, éjjel kettőig halásztak, s hajnalra mar piacon volt az áru. KESERGŐ PECASOK Persze, azok sem voltak könnyű idők: “ha hal volt, ára nem volt - ha ára volttal nem volt” — mondja ki hatvan év summázatat az öreg halász. Aztán a horgászokra fordítja a szót“Panaszkodnak a pecázók, hogy nincs kapás. Maguk tehetnek róla — nem jól teszik a dolgukat! Most a parton végig 10—15 méterenként ott ül a saját stégjén egy-egy horgász,éjjel kilopakodik, s be- etep a halakat. A mederben vastagon áll a sokféle receptre' készült étek, s azután csodálkoznak, hogy Japán zenetudós magyar kitüntetése A magyar zene japáni népszerűsítésében szerzett kimagasló érdemeinek elismeréseképpen a Kulturális Kapcsolatok Intézete emlékeremmel es a vele járó díszoklevéllel tüntette ki Fukui Naohiro profesz- szort, a világhírű tokiói Muszasino zeneakademia igazgatóját, a Japan—Magyar Baráti Társaság elnökségi tagját. A kitüntetést a japan fővárosban dr. Kos Péter nagykövet nyújtotta át a tokiói magyar nagykövetségen. Fukui professzor elsősorban Liszt, Bartók es Kodály müveinek megismertetéseben fejtett ki sokoldalú tevékenységet. Intézetében tavaly állítottak fel Bartók Béla mellszobrát. Ez év tavaszan a kétoldalú kulturális kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvés jelképeként értékes ősi japán hangszerekkel ajándékozta meg a budapesti Néprajzi Múzeumot. nincs kapás. Hogy lenne! Hiszen ha az ember álló hétig lakodalomban vendég, utána látni sem bírja az ételt... A regi halászok dehogy etettek, inkább eheztettek a pontyokat, harcsákat, devéreket, kárászokat. S főleg nem hagytuk kifürdeni — vagyis csendben elpihenni őket. Mentünk utánuk a ladikkal a súrünádasokba, s a kétméteres vizekben méternyi halakat zargattunk kifele...” — Hiány zik-e a Duna, a halászat. Az ágyamat ügy állítottam, hogy fekve is rálássak a vízre... < ____. .. .... Kocsis Éva Pataki Toldik íi
