Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-09-07 / 34. szám
12_____________________________________________AMERIKAI MAGYAR S?Q_ Thursday, Sep 7. 1978. „Magyar település. Árpádhon néven ezen a környéken található a legnagyobb magyar mezőgazdasági település az Egyesült Államokban. A telepeseket 1896-ban vonzotta ide Charles Brakenridge fűrésztelepe. Az emberek erdőirtásokat vásároltak, hogy ott epret termesszenek." MAGYAROK LOUISIANÁBAN ............... ...... . . ■. ...... c . ........... A világ minden táján találkozunk magyar nevekkel. A búr felkelés legendás hirú Bottá tábornoka, vagy a valenciai cégtábla, “Julius Varga fényképész”, a “kivándorolt Amerikába másfél millió emberünk” keserű izere emlékeztet. De van a világon egy hely, ahol azt hittem, tálán meg Magyarország nevét sem ismerik. Az erekkel, lápokkal, mocsarakkal körülölelt Mississippi folyó szubtrópikus deltavidekén. Tevedtem! AZ UNITED STATESBEN FÖLDET OSZTOGATNAK Mintegy hatvan kilométerre New Orleanstól, a világ legnagyobb epertermeszto vidéke szivében, az országút szélen angol nyelvű tábla áll: “Magyar település. Arpadhon néven ezen a kornyékén található a legnagyobb magyar mezőgazdasági település az Egyesült Államokban. A telepeseket 1896-ban vonzotta ide Charles Brakenridge fűrésztelepe. Az emberek erdőirtásokat vásároltak, hogy ott epret termesszenek”. Kicsi, tipikusan amerikai épitésü varoska. Fahazak, az elmúlt idők elhasznált, poros kocsijai és egy feherre festett “drive-in” vendéglő. Az üzletek cégtábláin: Erdei, Huszár, Mocsáry. A vendéglővel szemben szürke faépület, falán felirat: “Magyar epertermelók egyesülete. Gyűjtőraktár” és egy sínpár, amely mellette fut el, de benőtte a gaz. Ma már csak szezonban használnak vonatot ebben az álmos deli városkában. — Mióta tetszik Amerikában élni? — kérdeztem egy hatvan körüli asszonytol az egyik üzletben. — En mar itt születtem. De a nagyapám magyar volt, valami Nyerségből. — Nyírségből. — Igen, onnan. Apám még kicsi volt, mikor eljöttek. Ha jól emlékszem, valami rokon irta a nagyapámnak, hogy jöjjön, mert a United Statesben földet osztogatnak. Az a rokon sokkal korábban jött ide, mert ha jól emlékszem, a polgárháborúban is reszt vett. A nagyapám soha nem is tanult meg angolul. Egy darabig Clevelandben élt a család, azután idejöttünk, és azóta itt élünk. En már itt születtem, meg a fiam is — mutatott egy negyven körüli férfira. -----Nagyon jól beszel magyarul — mondtam. — Eléggé, mert amig az apám élt, mindig magyarul beszéltünk. A fiam is tudott, csak hát az iskolában, meg aztán a munkájában mindig angolul kellett beszélni és elfelejtett. De mindent ért. A férfi részéről egy mosoly nyugtázta, hogy tényleg ertette. FATÖNKÖKET PUSZTA KEZZEL “Arpadhonnak hídja alatt ecettel fóz a betyár...” — kezdődik az ott született népdal. Ahol ma a magyar település van, egykor egy óriási erdőség szálegyenes fái álltak, melyeket a Charles Brakenridge fureszmalom dolgozott fel. Az első magyarok az 1870-es evekben érkeztek ide. Bruskay Gyula, Mocsary Ádam és Zboray Tibor ellátogatott az iparosodó északi városokba és az ott dolgozo magyaroknak munkát es földhöz jutási lehetőséget kínált. Minthogy a legtöbb kivándorló azért hagyta el Magyarországot, hogy végre saját földje legyen, az ötlet nagyon népszerű lett a kemény bányamunkát végző földművesek között. A családok többnyire északon maradtak, amig a családfő meg nem kereste az utazáshoz szükséges pénzt kétezer kilométerrel délebbre. Abban az időben a napi bér valamivel egy dollar felett volt a betanított, angolul nem tudó, idegen munkások szamara. A földet valóban olcson árulták. Ennek az volt az oka, hogy mielőtt a földet használni lehetett, a kitermelt fák tönkjeit el kellett távolítani, ami meg ma, gepekkel is nehez munka, akkor azonban lovak nélkül, puszta kézzel kellett csinálni. 1895-ig 175 család települt a regi Maxwell nevű faluba, és elkeresztelték Árpadhonnák. 1900-ra a földek nagy részét megtisztították a tönköktől es a gyökerektől, és megindulhatott a termelőmunka. Ekkor azonban újabb akadályok merültek fel. A bankok nem bíztak meg ezekben az angolul alig beszélő bevándorlókban, es nem akartak kölcsönt folyósítani vetőmagra es egyeb szükséges eszközre. Végül hosszas huzavona és tárgyalások után, nagy nehezen beleegyeztek a kölcsönbe, ha az összes földműves kezességet vállal egymásért. Ez azt jelentette, hogy ha az egyik gazda nem tudott fizetni, akkor az egesz közösség fizette ki az ö részét is. Hosszas tanácskozás után úgy határoztak, hogy epret fognak termeszteni es megalapították a “Hungarian Farmer’s Association”-!, vagyis a magyar földművesek szövetkezetét, amely megszabta az eladási árat, megszervezve a begyűjtést, esetleges segítséget adott valamelyik gazdanak. így alakult meg a magyar szövetkezetek egyik kezdetleges formája 1910-ben, Amerika Louisiana allamaban. Alexander Bartus református lelkész 1892-ben született Tiszadobon. Tizeves korában, 1902-ben érkezett meg Árpadhonba.. — 11 éves voltam, amikor a fűrészmalomban kezdtem dolgozni. Napi 12—14 órát apammal, bátyáimmal együtt. Miután ott végeztünk, olajlámpás mellett kezdtük ásni i tönköket és a gyökereket asajat földünkön. Kezzeí húztuk ki mindet, mert ló nem volt. Bartus lelkész 1972-ben ment nyugdíjba. Most többet dolgozik, mint régen. 190 cm-es termetet, amely olyan,mint a fák, amiket egykor vágott, nem törte meg az idő. A hely történelmét kutatja, magyarul tanít, jóléti létesítményeket - öregek otthonát — szervez es epit, rendezvényeken mond beszedeket. Mig vissza nem vonult, magyarul prédikált. Annak ellenere, hogy é volt a kezdeményezője es az egyik kivitelezője az öregek otthonának, egy szoba-konyhas lakókocsiban lakik az otthon mellett egyedül. A bútor szegényes, de minden olyan tiszta, rágyújtani is alig merek. Borral kínai. — Abban az időben szokás volt az egyik fiút lelkésznek küldeni a nagyobb családoknál. Nagyon sokat kapáltak a testvéreim meg az apám, amig kifizettek a taníttatásom. Mikor elvegezte a kollégiumot, visszakerült a falu templomába. Gyermekei hateves korukig nem tudtak angolul, és fia, aki átvette a presbitériat, folyékonyan beszél, ir es olvas magyarul. — Körülbelül 1950-ig magunk kozott házasodtunk, amint a fiatalok egyetemre kezdtek járni, meg a varosba dolgozni, sokan kötöttek házasságot amerikaiakkal. A város is közelebb jött hozzánk. MAGA TUDJA A HIMNUSZT? Amerika ketszazadik évfordulóján emléktáblát avattak Árpádhon, vagy mai nevén, Ábany határában, ahol egykor a Charles Brakenridge fureszmalom állt. A fogadás ebéddel kezdődött. Töltött káposztát, hurkát, pörköltet szolgáltak fel, de a helyi különlegességek, mint például a yarn (édes burgonya) sem hiányoztak. Vasi, bácskai, nyírségi táj- szólasok amerikai dialektussal keverve szóltak hozzám. Az egyik rendező, egy öregebb hölgy vett pártfogásba. — Maga magyar? — Igen, az vagyok — feleltem. — Maga tudja a Himnuszt? — Tudom. — Jaj, de sajnálom, hogy nem jött előbb. Ha tudtam volna! Nekem kétszer kellett Floridába telefonálnom miatta! Felvonult a zenekar. Egy hegedűs, egy szaxofonos néni, egy zongorista és egy dobos. A zenekar elsőnek telefonból tanult Himnuszt, játszotta. Mindenki vigyázban állt. Ezután a táncosok következtek. Ruháik es táncaik különböző vidékek jellegze- tessegeibol tevődtek össze. — Mit gondol, milyen lehet most Magyarorszag? — kérdeztem egy otven év kórüli férfit, aki jól, ha nem is teljesen irodalmi szinten, beszelt magyarul. — Nem tudom. — Sohasem érdeklődött felőle? — Ötvenhat után jött két magyar, aki itt élt egy ideig. Sokat meseltek. Nem mindent hittunk el. Lehet, hogy a mi hibánk, de apáink másról meséltek. Mióta elmentek, nem járt erre senki, aki mesélni tudna. Az árpadhoniak allami támogatást kértek es kaptak, hogy a második oktatási nyelv a helyi iskolában a magyar legyen. Ebből a célból két tanart kertek Magyarorszagrol az Egyesült Államok költségére. Mocsaras, fatönkökkel borított földből, szúnyogok és merges kígyók “társbérlőiként” teremtettek meg Louisiana államban egy hatmillió dolláros iparágat, az epertermesztést. A magyar település a szive annak a vidéknek, amely a teljes amerikai epertermelés kilencven százalékát adja. Fiilep András