Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-26 / 4. szám
Thursday, January 26. 1978. ihm A korona és a jelvények — hosszú, viszontagságos ut után hazaérve — januar 6.-an ott feküdtek vörös párnán az Orszagház kupolája alatt. Mellette disz- ó'rség állt. Kint, a homlokzati lépcső felett magyar nemzetiszinű es csillagos amerikai lobogó lengett, s a térré egymás után gördültek a gépkocsik. A meghívottak meghatva szemleltek az ereklyet, mely századok viharos, vérzivataros történelmet elte át. A királyi korona es a jelvények — a Magyar Népköztársaság Orszagházaban pihentek, egy olyan nép fiai szemléltek őket a külföldi vendégekkel együtt, amelynél a királyság jelképeinek ajelentősége immár a történelmi tudat szférájában él, de amely tálán eppen ezert misztikum és legenda nélkül őrzi majd őket hűséggel- az egymást váltó nemzedékek szamara. Az amerikai kormány a legnagyobb gondossággal járt el, töretlenül őrizte meg a kincseket, sőt — mint a Washington Post megírta — a barátság jeleként a hányattatás során elveszett egy igazgyöngyét (a magyar kormány előzetes hozzájárulásával) meg pótolta is. A zenekar a Szózatot játszotta, fényképezőgépek kattantak, halkan berregtek a televíziós kamerák, reflektorfényben, a megelégedettseg es az orom sugárkoszorujától övezve ragyogott a párnákon a korona es csillogtak a jelvények. • A visszaadási ceremónia méltó volt a szentistvani koronához, az ügy ünnepélyességehez, s mentes volt minden hivalkodó fénytől, rikító formalitásoktól. A nagy hirügynóksegek szinte egyöntetűen hangoztatják, hogy a történelmi ereklyék visszaadása nemcsak a nemzetközi légkörben végbement változásoknak köszönhető, hanem elismerése azoknak az eredményeknek is, amelyeket Magyarország az utóbbi évtizedekben elért. A korona átvételénél megjelent magyar személyiségek — társadalmi vezetők, irök, művészek, egyházi férfiak stb. — összetételében is kifejezésre jutott az a nemzeti egység, amely az ország életét minden területen jellemzi. A francia hírügynökség céloz ra, hogy a “hidegháborús erőknek semmiféle jogi hivatkozással sem sikerült megakadályozniuk a korona visszajuttatását.” Ezzel kapcsolatosan idézhetjük Szent-Györgyi Albert, Nobel-dijas professzort, aki az amerikai delegáció tagja volt, s tudományos munkásságáról röviden nyilatkozott az egyik budapesti napilapnak. Ebben érintette a reakciós mesterkedéseket is, s mint mondotta — “Ezeket kezdettől fogva ostoba tevékenységnek tartottam”. — Az UPI hírügynökség Matthew Nimetz-et idézte, aki ugyancsak tagja volt a küldöttségnek. “Carter elnök — mondotta Nimetz — figyelembe vette azt a kedvező hatást, melyet a korona visszaadása a magyar-amerikai kapcsolatokban jelenthet”. — Ted Weiss, amerikai képviselő is kijelentette: “A korona mindig a magyaroké volt, Magyarországon kell lennie”. Steven Shelley, aki 1956-ban hagyta el az országot, es most ugyancsak résztvett a küldöttségben, igy fogalmazott: “A korona ide tartozik, mint a Dunán átívelő hidak is ide tartoznak. Magyarországon a helye”. Hosszasan lehetne meg idézni a nemzetközi visszhangot, a különféle elemzéseket, magyarázatokat. A legtömörebben talán az a tudósító foglalta össze az egységbe forrt magyar nép érzéséit, aki azt irta: “... lehetetlen volt észre nem venni, hogy a népet öröm és megelégedettség töltötte el saját történelmi kincse, I. István koronájának visszatérte alkalmából”. A korona es a jelvények immár a Nemzeti Múzeumban vannak, a ma és a jövő Magyarorszaganak építésében szorgalmas munkára vállalkozó, szép és okos tettekre, a haza hűséges szolgálatara hivatott népünk szeme előtt. SZENT ISTVÁN KORONÁJA HAZATÉRT A koronaőrök kiviszik az ünnepség után a koronát. Az ünnepség után fogadás, előtérben Szent-Györgyi Albert, Nobel-dijas tudós __.7 lazatert a korona. Ünnepélyes fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren
