Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 1. szám

Thursday, Januar 5. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 ®<# ^ - p y “... a Szent Korona nem ékszer es nem gyönge tudósok romantikus elmele te, nem is WerboCzi szép formulája, hanem egy nagy, egyetemes szellemű és eleven történelmi valóságnak, a magyar allamal- kotasnak eredeti, megragadó ..... szimbó­luma.” Bajcsy-Zsilinky Endre 1462 február hava közepén négyfogatu szán su­hant nyugat fele a Sebes Körös északi partja men­ten húzódó, a hótól csaknem teljesen befútt ország­úton. A szinte nesztelenül tovasiklo szán bakjan két hajtó ült. Mögöttük a poggyászokkal magasra ra­kott szánon négy utas foglalt helyet: Csezmicei Ja­nos Pannonius, váradi püspök, Landus Jeromos, pá­pai delegátus, krétai ersek és két fegyveres lovag. Va­lamennyien Budára igyekeztek. Csezmicei Jánost nagybátyja, Zrednai Vitéz Já­nos.az ország kancellárja h;vatta a legnagyobb sür­gőséggel, Landus Jeromost U. Pius pápa küldte fon*, tos megbízatásban a bosnyak királyhoz, a moldvai fejedelemhez, Mátyás királyhoz és III. Frigyes csá­szárhoz, egy nagy koalíció összekovácsolására, melynek fó' célja a törököknek Európából való kiű­zése lenne. Boszniai és moldvai missziója befejezté­vel Landus most Erdélyen és Váradon keresztül Bu­dára tartott es örömmel fogadta. Csezmicei meghí­vását a vele együtt való utazásra. Igaz, nem szívesen vágták neki az útnak, a farkas- orditó hidegben. Szerették volna kivárni az időjárás enyhülését. De Vitéz János leveléből János püspök megértette, hogy percnyi halogatásra sem volt idő. Hívta tehát mindkettejüket a kötelesség. Az utazás emlekeit, körülményeit meg is irta később a versel­ni szerető püspök “Búcsú Váradtól” c. költemé­nyében. Mig dús hotakaro borit be minden földet, mig a minap díszükre buszke berkek holt halovány hótól hajolnak Itt kell hagyjuk a szép Kóróst, parancs hi röpülnünk a Dunához es urunkhoz. A papai követnek is nehezére esett a búcsú Varad­tól. Néhány napi ott- tartózkodása folyamán nagyon megszerette a fiatal püspököt, a környezetet, de meg aztán Várad hires fürdőjét, Puspökfürdót is, a- mi annyira jót tett fajo szemenek. Az 6 gondolatait is beleszötte a költő-püspök búcsuversebe: Hat eg veletek, enyhe hévizek mar, kéntől ment levegőjű, drága fürdők, timsó illatú hullámok nyugalma amelyben ragyogóvá gyógyul a szem és orrunk se facsarja holmi gőzzel.... Zajtalanul siklott a szán, nyelte a mérföldeket. Egyideig elbeszélgetett a két főpap, de mindunta­lan a végelathatatlan hófehér síkságra revedt tekin­tetük. Csezmicei püspök időnként bátorította is a Kreta balzsamos kiimájában az ilyen hidegekhez nem szokott erseket: El nem akasztnak lápok és folyók sem jég kerge tűri bizton átkelésünk. MARTY N FERENC. tanús Pannonius Mátyás király udydiában De azért ó is aggódott. A közbiztonság még nem állt teljesen helyre • az országban Mátyás király erélyes intézkedései ellenere sem. Farkas falkák tá­madásától is lehetett tartani. De mindenek fölött azon töprengett, ugyan mi okból hivta öt ily sürgő­sen a nagybátyja. Tudta, hogy rendkívüli oka kellett, hogy legyen. Ilyen helyzetben csak a fohász enyhít az ember lelkén. És fohászkodott is városa védő- szentjéhez, László királyhoz, akinek lovasszobra ott díszelgett a püspöki palota előtti térségen: Rőt fegyverzetű hős lovag királyunk zord, bárdot ki emelsz a jobbkezedben márványoszlopaid közt kit egykor balzsamos veritek lepett ragyogva, Utunkon te segíts, oltalmad óvjon..... * * * Harmadnapra Vitéz János, Mátyás király kancel­lárja e szavakkal fogadta ifjú unokaöccsét; “Venerábüis fráter, jössz velem Grázba, követség­be III. Frigyes császárhoz; visszaköveteljük a koro­nát. Aranyszaju ember vagy. Szükségem lesz rád”. Aztán elmagyarázta neki küldetésük céját: A császár, a német-romai szent birodalom feje, III. Frigyes még mindig arról ábrándozik, hogy Ö lesz Magyarország tényleges királya. A 24 évvel az­előtt az ország területéről jogtalanul elhurcolt Szent Korona az ö birtokában volt. Addig, amig a hatal­mas szomszéd ilyesmiről ábrándozik és szervez más államokat is Magyarország elleni szövetségre, Mátyás király nem gondolhat dicsőséges atyja, Hunyadi Já­nos politikája, a törököknek Európából való teljes kiuze’se folytatására es diadalmas befejezéseVe. Biz­tosítani kell az ország nyugati es északi határait. E- zért váratlan és merész fordulattal a mindenáron va­ló békére szánta el magát a császárral, akár áldoza­tok árán is. Eltökélté magaban, hogy nem is csak bekét, hanem egyenesen szövetséget ajánl fel a csá­szárnak. Egy feltétel alatt. A császár visszaadja a ko­ronát a magyar népnek, hogy Mátyás végre jogerő­sen is magyar királlyá válhasson. Mert addigelé csak az 1458 január 23-i király válasz tó gyűlés döntése alapjan uralkodott. * * * Meg azokban az időkben sem volt már első eset az, hogy a Szent Koronát illetéktelen kezek eltávo­lították az országból. Az Arpádház kihalta után be­állott zavarokban a korona sorsa is hányatott lett. Az interregnum idején (1301 és 1308 között) a Szent Korona hol Csehországban, hol Bajorország­ban, hol Erdélyben, Apor László erdélyi vajda bir­tokában volt. Robert Károly számara Gentilis pápai követ egy uj koronát készíttetett, hogy megkoronáz­hassak. De az aktus törvényességét sem a magyar nemzet, sem a Vatikán, sem a többi európai állam nem ismerte el, de még maga Robert Károly sem. Végül is a papa közbenjárására Apor vajda kiadta a koronát, amivel aztan megkoronázhatták Róbert Károlyt, mint az első törvényes királyt az Árpádok - uralkodása óta. A koronát attól kezdve Budán, a tarnokhazban lévő királyi kincstárban Őrizték. A Zsigmond király, de különösen a vejét, Albert halá­lát követő tronharcokban, amelyekben az Ulászlót támogató köznemesi tábor szembekerült a Habs­burg házzal es annak mar akkor is reakciós híveivel, ( a partütö Cilleiekkel, Garaiakkal stb.) Albert ki­rály özvegye, Erzsébet királyné ellopatta a koronát, hogy igy biztosítsa a trónt férjé utószúlö’tt fia,V. László szamara. Mindezek húsz évvel Mátyás király- lyá választása előtt történtek. * * * Néhány hettel Csezmicei János Budára való meg­érkezése után, egy háromtagú delegáció utazott III. Frigyes grázi udvaraba: Vitéz János, Csezmicei Pan­nonius János és Landus Jeromos pápai delegátus. Kidolgozták a békeszerződés részleteit, melyek sze­rint a császár visszaadja a koronát 80.000 arany vált­ságdíj elleneben. Azonfelül fiául fogadja Mátyást és segíti a törökök elleni küzdelemben. Haláláig megtart­ja a magyar királyi címet es ha Mátyás tiuörokös nél­kül halna meg, a magyar trón ténylegesen is őt, vagy utódait illeti meg. A vatikáni és magyar közös delegáció április vé­gén Mátyás király elé tárta az egyezményt, aláírás vegett, ami meg is történt. A delegáció aztán Mátyás aláírásával a békeokmányon,visszatért Grázba, ahol júliusban a császár is aláírta a szerződést. Pár nappal később Grázban egy magyar küldöttség ünnepélyes keretek között átvette a koronát III. Frigyestől. A küldöttség tagjai a következő magyar nagyurak vol­tak: Zrednai Vitéz János, királyi kancellár, Újlaki Miklós erdélyi vajda, később Bosznia királya, Pálöczi Miklós országbíró, a Giskra elleni hadjárat egyik ve­zére, Zápolyai Imre, Hunyadi János bizalmas tanács­adója, királyi kincstartó, Csezmicei Janos váradi püspök es végül Carvajal bíboros,pápai delegátus. Az ország határán zászlósurak bandériumai várták a koronát hozo császári hintót, annak magyar és né­met kísérőivel. A zászlósurak sorában többek között a következők voltak: Országh Mihály,Magyarország nadora, Dengelegi Pongrác András, a szerémségi hadjárat egyik hős vezére, Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda, Docgi Orbán kincstárnok, Lábatlan (folytatás a 6. oldalon) Irta: DEÁK ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom