Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-29 / 26. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29. 1978. GALGOCZI ERZSEBET: AZ ÜZENET Születésem előtt két esztendővel halt meg a nagyapám, megsem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem ismertem. Idősebb testvéreim imádták. De hiába faggatom őket, ahhoz még ők is kicsik voltak, hogy jellemrajzot adhatnának róla. De talán az is megmond mindent, hogy a gyerekek imádták. Ki tud a gyerekek nagyon igényes szivébe beférkőzni? Aki szereti őket. Aki tudja, hogy gyereknek lenni boldogtalanság. Aki ad nekik, de sokkal fóltétlenebbül, mint ahogy a felnőttek egymásnak adni tudnak. S nem villanyvonatot meg vizipuskat, hanem azt, ami nem megvásárolható es csak az o sajátjuk. Az en gyerekkoromból hiányzik a nagyapa vagy a nagymama. Az egyik nagyanyám élt ugyan, de nem velünk, és szigorú öregasszony volt, inkább féltünk tőle. De a nagyapámat magam ele tudom varázsolni, amint a langyos májusi napon farőnkön üldögél a kertben, és sipot farag az unokáinak. A bicska nyelével utögeti a bodzaágacskat, hogy a kérge egeszben váljon le, s ezt a dalt dünnyögi hozza: Pú, pú, sipocskám, Kerék ala tesznek Onnan is kivesznek. Kemencébe tesznek. Onnan is kivesznek, Sós kútba vetnek, Onnan is kivesznek.... A gyerekek áhitattal guggoljak körül, es mélységesén hisznek abban, hogy a sípocska a hangját ettől a ráolvasástól kapja. Kerek alá tesznek... Különben miért ne? Van-e köztünk valaki, aki nem a kerék alatt kezdett el enekelni? A halálán kívül két életrajzi adatot tudok róla. Tizennyolc éves korában megnősült, elvett egy vagyontalan leányt, s emiatt az apja kitagadta. Hogy miből, azt nem tudom biztosan, nyilván kellett, hogy legyen valamijük, ha erdemes volt belölé kitagadni, egy hazuk legalább. Egyik gyerektelen nagybátyja fogadta házaba a fiatal lázadókat. Hogy aztán évtizedeken át, mig meg nem halt, mi történt vele, azon kívül, hogy felnevelt hat gyereket, mire en utanakerdeztem, mar senki sem tudta. Lehet, hogy nem történt vele semmi, élte a parasztok évszakok ütemezte eletet. De lehet, hogy színes és erzelmüeg gazdag eletet élt. PÚ^ pú, sipocskám... ez a valószínűbb. Ebből a kevésből, amit tudok róla, egy szabad lelek moccanását érzem. Mindenkeppen borzasztó, hogy ennyire nyomtalanul ment el, s magával vitt talán egy egesz vüágot. S ha követem visszafele’ a múltba, elérkezem a harmadik életrajzi adathoz. Kétéves korában történt, nyáron. Az apja elment egy távoli uradalomba aratni, ahonnan csak hét végen jött volna haza tisztát váltani, s megtölteni a tarisznyát. Az anyja beteg volt, vagy inkább csak rosszul érezte magát, naphosszat feküdt a tornácon .a babszalmán. (Nyáron nem a házban aludtak, hanem a tornácon — bab- szalman! milyen jellemző adat, s az is müyen jellemző, hogy ezt megőrizte az emlékezet!) Odakészi- tette fekhelye mellé a kenyeret meg a vizet, félhetett, hogy nem lesz ereje felkelni, megetetni a kétéves kisfiút. A gyerek mászkált, játszott rajta,körülötte. A falu szélén laktak, kevesen járták arra. Egy idő után mégis feltűnt az asszonyoknak, hogy a Mari olyan furcsa pózban fekszik, már meg sem fordult a babszalman. Bementek hozzá, az asszony halott volt, két napja halott lehetett már. A gyerek ott ült a fejenel, es kenyérdarabokat tömött a szájába. E- tette az édesanyját, Mostanában sokszor eszembe jut. Kenyérrel kell teletömni az emberek száját, de amig élnek. S a s' vünket szépseggel kell színig tölteni, szépséggel és jósaggal, nemcsak azzal az iszonyattal, amivel meggyötört idegrendszerűnk a magány és a szenvedés nagypéntekjein viaskodik. A nagyapám üzeni ezt száztíz eve, s csak most kezdem meghallani. De már kezdem. CSÉPE iMRE A fehér csönd alatt Benus bácsi is meghumta magat, pedig, szegénykém, eleiében olyan szorgalmasan fohászkodott (isten tudja be neki), hogy hólyagot tört nyelven az imádság. Nem használt neki még a pemetetea sem, amit Marcell néni a temető árkában szedegetett még annak idejen, mint egyedül üdvös háziorvosságot. Hiába szürcsölgette a félliteres csere'pbögréböl cukorral is, cukor nélkül is, az az átkozott derékfájás csak nem akart elmúlni. Simon napjara virradó hajnalban nyújtózkodott ki belőle a lélek es lebbent el a havas akácfák fölött, ama messzi kékség felé, amelynek sem szelet, sem hosszát nem merte még meg senki emberfia. Marcell néni éppen a teát hütögette, amikor Benus bácsi lecsapott nagy, száraz tenyerével a dunyha tetejére, mintha jelezné, hogy nem köll már többé belőle egy kanálnyival sem. A keze úgy is maradt, ahogy leejtette. — No, nem iszik ke? — állt oda az agya melle öreg élete párja a cserépbögre oldalán kolompolva a kanállal, mert még mindig kavargatta a zöld szinu lőttyot. Benus bácsi lehelt még egyet-kettőt, majd végképp megadta magat a csöndnek, amely beleült a fülébe, a szőrszálak közé. Leejtette válláról az időt, vigye most mar valaki más, őneki elég volt ennyi. — No nézd csak, nézd, tan csak nem? Tan csak nem akar ke itthagyni? - teszi le a bögrét Marcell néni, es ijedteben megrázza öreg vállat. — Benus! — hajol közelebb hozzá. Hallja ke? Hee, hee! — cibálja. — Jézusom, istenem ! Szoljék ke, no! Hát nem hallja ke? Az öreg csősz meg sem mozdul, mintha nem is neki beszélnének. Helyette a konyhaajto melletti szalmáskos'arból a kutya szólal meg fájdalmas vonítást nyújtva maga alá, jelezve, hogy nem jók történnék odabenn. Mert tudva van, hogy a kutya megérzi a veszélyt. Ha fölfele vonyit, az tüzet jelent, mert a lángok fölfelé csapnak. Ha földnek tartja a fejet vonyitás közben, akkor meg halál jar a közelben, akivel neki nem tanácsos emelt fővel szállni szembe, mert az úgyis a föld ala visz minden halandót. Elég az hozza, hogy Benus bácsi elfelejtett válaszolni Marcell néninek, aki szegénykém azt se tudta rémületeben, hogy öltözzön vagy vetkőzzön segítséget hívni. Kinn a hideg éjszakában az alacsonyan szálló hol- dacska sugárujjával rest kapart az oldalsó ablakra akasztott nagykendő mellett, és bekukucskalt a szobába, ahol Marcell néni öltözködött, hogy átmenjen valamelyik szomszédba segítségért. Az öregasszony sirdogálva kapkodta magára a gúnyát, belépett bocskorába, és megindult a szomszéd tanya fele’. Marcell néni szuszogott, fújt, sirt. Nagy bocskora teleszaladt hóval, s olyan nehez volt, mintha téglákat kötözött volna á lábaira. Kiabálni szeretett volna, de a faradság belefojtotta a szót. Kicsit megpihent, majd tovább törtetett előre. Fele tájára érhetett az útnak, keresztül-kasul totyogva a földeken, amikor egyszeriben kiszaladt lába alól a havas világ, es belezuhant valami mélyedésbe. Feje felett összefolyt a ho, és teljesen eltemette. Sipitozott, ordított, kapálódzott, de hasztalan volt minden. A puha hóreteg felfalta a hangot. Másnap találtak rá a szomszédok, akik odatévedtek hozzájuk és keresni kezdték. A kutya is ott feküdt Marcell néni mellett az öles árok mélyén, és alig lehetett elzargatni megfagyott öregasszonya mellől, aki követte az urát a havas vüágok hófehér csöndje alatt. ÉPÍTŐANYAGOK BESZERZESERE SZÓLÓ MEGRENDELÉSEK A budapesti Országos Takarekpenztar, Ikka, jelenti, hogy kul-es belföldi felvetések, illetve reális igények kielégítését kivánja előmozdítani, amikor lehetőséget biztosit családiház, nyaraló, vagy garazs építéséhez /bővítéséhez/ szükséges építőanyagok megrendelésére. A csaladihaz építés a lakáshoz való hozzájutásnak népszerű formája. Az ehhez való részbeni hozzájárulás jelentős segítséget jelent az e’piteni szándékozónak. A megrendelés beérkezésekor a címzettel érintkezésbe lépnek és amennyiben arra igényt tart, az építőanyag vásárláshoz segítséget nyújtanak. Az átutalt összeg birtokában a kedvezményezetteknek módjukban áll a szükséges építőanyagot a lakhelyükhöz kózeleso telepen kiválasztani. További felvilágosítást szívesen ad a Sobel Overseas Corp., 210 E 86 St. New York,NY 10028, telefon 212-535-6490, az IKKA országos fóügynÖk - sége, vagy' barmelv más hivatalos IKKA ügynökség. ' * KAPHATÓ M ^ Horváth Hona: ;l .Magyar Szakácskönyv $ > fás 500 oldalas terjedelemben I UUM I 'S-, Megrendelhető: _ / & a Magyar Szó Kiadóhivatala ^ 130 E 16 Street New York, N.Y., 10003
