Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-29 / 26. szám

Thursday, June 29. 1978. óbaza ÉDES ANYANYELVŰNK “TEKINTETTEL KELL LENNI AZ EGÉSZ MAGYAR NYELVKÖZÖSSÉGRE” (A magyar sajtóban szaporodnak a nyelvi mű­veltséggel kapcsolatos cikkek, elemzesek. Vala­mennyi kicsengése: mind a köznyelven — a min­dennapi érintkezés nyelvén —, mind az irodalmi nyelven sok javitani, pallérozni való akad. A ha­tárokon belül, s kívül egyaránt állandóan napi­renden kell tartani a nyelvi problémákat. Dr. Keresztury Dezső allami díjas altademikus irt ki­merítő cikket nyelvi kérdésekről, az anyanyelvi művelődés lehetőségeinek megteremtéséről. A sokféle nyelvi problémát széles mederben tárgya­ló cikk utolso részét közöljük, mely az anyanyelv kérdésének állandó napirenden tartását sürgeti.) A magyarság számára — Írja Keresztury Dezső — változatlanul sorsának lenyeges kérdéséi köze tarto­zik: mi lesz nyelvével? Ezért is tartom szükségesnek, hogy idórol-idóre felemeljük a vitát a szó legneme­sebb értelmében vett nagypolitika összefüggésrend­szerébe. Nyilvánvaló, hogy helyzetünk, teendőink számbavétele, stratégiánk kidolgozása közben az egész magyar nyelvközösségre kell tekintettel len­nünk. TÚL a határokon A határainkon túl, ősi településeken, zártabb-la- zább nemzetiségi közösségben élőkre s a világ min­den táján szétszórodottakra is, mert hiszen idefigyel­nek; kell is Hogy ezt tegyék. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a teljes magyarság rendkívül sokrétű, hogy egysege sokhelyütt alig több virtuálisnál, s hogy rétegződését, társadalmi; gazdasági, művelő­dési szerkezetet roppant változások formáltak, hogy az elmúlt hatvan-hetven év folyamán mélyebb és ellentmondásosabb átalakuláson ment és megy át, mint a normálisan fejlődő nyugat-európai népek hat-het évszázadon át. Ez nyelveben is kifejezésre jut. Nem beszelünk, nem Írunk úgy, mint a nagyapáink; s unokáink nyelve még távolabbra eshet majd a mienktől, mint a miénk az ősökétől. Egy nép történelmi azonossá­gának legfőbb őre és kifejezője azonban — főként ilyen, a megszokott rendet minden eresztékből ki­forgató változások idején — mégis csak a nyelv. Az ir példa inkább csak a szabályt erősítő kivétel; vagy tálán arra figyelmeztet, hogy a nyelv azért egymagában mégsem döntheti el egy népi lelkűiét, érzésvilág, azonosságtudat, szolidaritás mibenlétet. “A teátrum a nemzeti nyelv és karakter iskolája” — figyelmeztetett erre mar a reformkor kezdetén Bat­sányi. A nyelv ugye tehát egesz népűnk ügye, nemcsak a nyelvápolas szakembereié. Ezekre manapsag — az elmondottakból is láthatóan — sokkal nagyobb szük­ség van, mint bármikor volt. A nyelvészek számos teintetben büszkék lehetnek eredményeikre. De egymagukban már csak azért sem láthatják el a szükséges teendőket, mert a felgyorsult időben rankzudulo ismeret, élmény-, gondolattomeget, er­kölcsi, világnézeti helyzetvaltozast nem is tudnák kellő gyorsasaggal es szakszerűséggel áttekinteni. Az a köziélek, jellem gondolkodásmód, magatartás, erzűlet, műveltség, amelynek kifejezője és csak kis mértekben formálója a nyelv, hogyan is kerülhetne a maga teljességében a nyelvápolók hatáskörébe?! Annak orzese, formálása, nevelése sokkal nagyobb területek mozgósítását kívánja meg. VÁLASZ AZ AGGODALMAKRA Voltaképpen az egész közélet,, amely — akarja, nem akarja — szükségképpen vesz át egyre több idevágó feladatot a családtól, amelyet nyitottá tesz, az iskolától, amelyet túlterhel, s a hagyományos kis­közösségektől, amelyeket egybeolvaszt a maga óri­ástégelyeiben. Nyelvünk allapota aggasztja az aggodalmaskodó­kat, a nemzethalal veszélyével riasztja a megrémül­teket. Nem hiszem, hogy akár az aggodalmasko­dóknak, akar a rémülteknek igazuk volna. A ma­gyarság nincs léteben fenyegetve, élni akar, mint egy kert növényzete. A kert pedig úgy nő és úgy terem, ahogyan az időjárás meg a kertész segíti, vagy akadályozza. Aki ért a kerthez, tudja, hogy ott az elet nemcsak a gyomláláson, nyesésen, per­metezésen múlik. A nyelv olyan,mint a nép, amely alkotja, használja, újítja, felejti, szépíti, rontja. Kér­déseit tehát csak akkor foghatjuk fel igazán sors- kerdeskent, ha nem választjuk külön őket a nép egeszenek sorskerdeseitöl. Nyugdíjas emeletes busz Pécsett befejezte “pályafutását” az ország egyet­len emeletes autóbusza, amely nyolc even keresz­tül erdekes színfoltja volt a mecsekalji város közle­kedésének. Az emeletes busz kísérleti celt szolgált. A tapasztalat bebizonyította, hogy ez a konstrukció széria-gyártásra nem felel meg. A pécsi emeletes buszt “nyugdíjazták”, azonban mint közlekedési érdekességet megőrzik, es a jövő­ben az üdülővendégeket szolgaija. Már megérkezett végleges állomáshelyére, a Volán balatonvilágosi nyaralójába, ahol némi belső átalakítás után társal­gó lesz az üdülő udvarán. Nemzetiségi kutatóé,söpört Kecskeméten j A szegedi József Attila Tudományegyetem uj- és legujabb-kori történeti tanszékének kezdeményezé­sére nemzetiségi kutatócsoport alakult Kecskemé­ten, a Bács-Kiskun megyében élő, nem magyar anyanyelvű lakosság történetének vizsgálatára, fel­dolgozására. A kutatás felöleli a megye területén élő nemzeti­ségiek felszabadulas előtti és utáni egész történetet, sorsának alakulását, néprajzát, oktatás- és kózmu- velódesügyi helyzetét, anyanyelvápolási és hagyo- v, mányőrzési törekvéseit. A Bács-Kiskun megyei nemzetiségi tanulmányok első kötete várhatóan ez ev végére készül el. „Y” HÁZ Tapolcán, a bauxitbányászok lakótelepén a napokban újabb százegy család költözött be a kilencedik „Y” ház modern, összkomfortos la­kásaiba. Képünkön az „Y " házakból épült bá nyílsz lakótelep Bethlen István építtette Megújult a harangtorony •lód-Ilijéül A úh ilijfiú Nyírbátor vendégei az idei idegenforgalmi sze­zonban mar uj köntösben láthatják Kelet-Magyaror­szág egyik legérdekesebb műemlékét a nyírbátori gótikus református templom melletti fából készült harangtomyot, amelyet 1640-ben Bethlen Gábor fejedelem öccse István építtetett. Széleskörű társadalmi összefogással és az Országos Műemléki Felugyelóseg anyagi támogatásával telje­sen kicseréltek a korhadt, elavult faszerkezetet, s a tornyot eredeti szépségében állították helyre. • Magyar fonoda Vietnamban Hanoiban a Technoimpex a vietnami Technoim­porttal 20 millió rubeles kereskedelmi szerződést kötött egy 100 ezer orsos fonoda első egységének felépitésére. A fonoda első részlegének teljes gépi berendezését a magyar fel szállítja, magyar szakem­berek gondoskodnak a szerelés vezetéséről, a mű­szaki tanácsadásról a leendő üzem dolgozóinak beta­nításáról is. A Vietnámban legnagyobbnak számító fonoda felépitésére Hueban az ósi császárvárosban kerül sor. A szerelési munkák jövőre kezdődnek. A fővállalkozó a Könnyűipari Beruházási Vállalat al­vállalkozóként 30 magyar és külföldi cég kapcsoló­dik be még az építkezésbe. a “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jó ka 7—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ara $ 7.00 és 50 cent postaköltség Megrendelhető a, MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALABAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10M3 6 _----------7----------------9-----------------------­Újítsa meg előfizetését!

Next

/
Oldalképek
Tartalom