Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-01 / 22. szám

Thursday, June 1. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO_____________________________ 13 Nagy emberek nagy szerelmei Balzac és Eveline Rzewuska szerelme Második,befejező rész. A férj elhitte, hogy a neves iró véletlenül tartóz­kodik ott és természetesen megkedvelte. Ez alka­lommal csókokon kivul más nem történt köztük. Ugyanez év karácsonyán Genfben talalnak testileg is egymásra. “...Draga szerelmem, egyetlen öleléssel visszaadtad az életemet...” — irja Balzac. E csodálatos testi-lelki egymásra találás után a boldog par terveket kovácsolt. Az öregségig vagy harminc évük volt még hátra. Anélkül, hogy bármi rosszat kivárnak volna Wenceslas Hanskinak, gondol­ni lehetett rá, hogy ót, legfeljebb tiz év múlva sza­baddá válik a szeretett asszony. — De akkor már negyvenéves leszek — mondja füllentve Eveline és Balzac igy válaszol: — Szamomra mindig szép leszel. Aztán Balzacnak vissza kell térnie Párizsba és me­gint elmerül az Írásba — és az adósságokba. A leve­lezés hol nyílt es a házaspárnak szól, hol csak Eveli­ne-nek, forróbban mint valaha. De büntetlenül nem lehet dolgozni ejt nappalla teve, es Balzacot mind gyakrabban kínozzák a főfájások, különböző fájdal­mak, orvosa szerint agyvelögyulladás fenyegeti. Családja is ezer gondot rak a nyakába; anyja, annak nevelt fia, asszony húga szerető szenvedéllyel gyötri az irót,s ő valósággal fulladozik a sűrű élettől, ame­lyet maga sűrít az elviselhetetlenségig. Újabb kellemetlenség: Hanski kezébe kerül ne­hány nem “nyílt” levél és a kínos helyzetet csak Balzac lelemenye menti meg. Közli a férjjel, hogy Madame Hanska meg találkozásuk idején egyszer nevetve mondta neki, szeretné tudni, hogy milyen egy igazi szerelmes levél; ő pedig azért irta meg a gróf által olvasott leveleket, hogy kielégítse az asz- szony kíváncsiságát. Az évek telnek, s újabb találkozóra nem kerülhet sor, mert a gyengülő erejű Hanski nem mozdul a bir­tokról, Balzac pedig idő es pénz hiányában nem utazhat Ukrajnába. A két szerelmes nyolc esztendőnyi külónléte alatt Balzac élete egyébből sem áll, mint szakadat­lan küzdelemből a mindennel jobban áhított alko­tói nyugalomért. Fantasztikus terveket eszel ki - két remekmű megirása között vagy azzal párhuza­mosan — anyagi jólété megteremtéséért. Házat epit — nagyreszt hitelre — Párizs közelében, s a táj, a környék nyugalmat Ígér. Egy év sem telik bele es a ház falai omladozni kezdenek. A kifizetetlen ha­zat hagyni kell elvesznie. Szardíniái kiaknázatlan ezüstbányáknak veszi hiret. Tervet kovácsol ezek megkaparintására. Adósságba veri magat, hogy a helyszínre utazzon, mire odaér, az ezüstbányák működnek. Szüksége van ilyen spekulációkra, amikor müvei hatalmas jövedelmet hoznak? Az 1840-es év törté­netét ó maga igy foglalta össze megdöbbentő rövid­séggel: “Ebben az évben tizenhat kötetet es húsz . felvonást Írtam és mindez nem volt eleg. 150.000 frankot kerestem s ez sem szerezte meg a nyugal­mat...” Mintha Hanska iránti szerelme is lanyhulni kez­dene. Mind ritkábban valtanak levelet. Hanska ko­rábbi soraiban minduntalan féltékenykedik, mert Párizsban élő rokonai sokat és aljasul pletykálnak Balzac viharos szerelmi életéről. Persze, nem él visszavonultan, de társaságbeli hölgyekkel átélt futó kalandjai és házvezetőnőjéhez való viszonya érzelmi­leg szinte teljesen hidegen hagyja. Vagy tán megsem? Balzac szeretett párhuzamo­san, de jól szigetelő válaszfallal elkülönítetten bo­nyolítani tóbb szerelmi kalandot. Mint regényíró igy bővítette ki a maga szamára a világmindenséget. Már Eveline Hanskával kezdődő szerelme idején is volt valakije, akiről az Idegen Asszony még plety­kából sem tudott. Most újra a contessa, Marie du Fresnay lép előterbe. Madame Hanska azonban elégge ismeri Balzacot ahhoz, hogy kételkedjek azokban a levelekben, amelyekben önmegtartózta­tásáról, magányáról és szűnni nem akaró munkájá­ról ir. Aztán társasági pletykákból erről a viszony­ról is értesül. Balzac tagad. “Szeretném, ha kifejte­né nekem, mivel szolgáltam rá arra a kitételre, ame­lyet a hozzám intézett legutóbbi levelében ir: “A jellemeben rejlő veleszületett konnyelmüseg”... Ab­ban latja ezt, hogy tizenkét éve megállás nélkül dol­gozom egy hatalmas irói alkotáson? Abban, hogy hét eve csak egy érzelem lakozik a szivemben...?” 1841-re mar csak több hónapi megszakításokkal fordul level Balzac es Eveline között. Hanska esze, szive messze van már a hajdani szerelemtől. Férje haldoklik. Amikor aztán 1842-ben értesíti az irót a gyászról, az ugyan érzi, hogy a hajdan várt eseményt ülik tartózkodóan fogadnia, de mégis utal rá, hogy immár számit összekerülésükre. Hanska ezt rossz­néven veszi, mert őszintén gyászolja a grófot. Bir­tokát is félti a cári önkénytől, nem szeretné,ha Balzac hírbe hozná, ezért inkább távol tartja, sem­mint hívja magához. A levelei után is aggódva érdek­lődik; nem kerülhetnek-e illetéktelenek kezebe? Amikor is a birtok ügye végre rendeződött, Balzac Ukrajnába utazik és két felejthetetlen hónapot tölt az asszonnyal. Hanska azonban halogatja a házassá­got. A grófné, mielőtt uj házasságot kötne, Anna lányát akarja férjhez adni. Anna férjhez is megy. Látszólag tehat már semmi akadálya egybekélésük- nek. Hol éljenek, Párizsban, vagy a távoli birtokon, ahonnan oly nehéz volna a kéziratokat eljuttatni Franciaorszagba? Hanska egy időre - inkognitóban - Párizsban lakik, de nem tud beleszokni uj környezetébe, Bal­zac életmódjába: zavarja a még mindig ott levő ház­vezetőnő és Balzac “átkozott könnyelműsége”, ahogy a pénzt szórja szép csecsebecsekre,amelyekkel, úgy mondja, a közös feszek szépségét akarja meg­teremteni. Később a grófnő Németországba költö­zik at, hogy se távol, se közvetlen közel ne legyen Balzachoz. Szerelmük uj hullámából gyermek fogan, de Hanska ötödik hónapban elvetél. Balzac álma egy fiú utód. A halott magzat leány lett volna. Az asszony visszatér Wierzchowniába, takarékos­kodni akar, mert a Balzacnak adott 600.000 frank — a majdani párizsi Otthon berendezéséhez a hozzá­járulása — immár elúszott rosszkor befektetett rész­vényeken es a túlzó bőkezűségen. “Újra meg akarom alapozni a “kutyuska-kincset” — irja Honorénak Eveline. (Szerelmük uj szakaszában Balzac nevezte kettőjüket “kutyuskáknak”és azt az összeget, ame­lyet csodálatos párizsi otthonukra költött, s majd a továbbiakban a sajátjából költ még rá, “kutyuska- kincsnek”.) “Ha 1847-ben nem házasodunk össze, nem állok jót magamért. Elemészt a bánat,, vagy véget vetek ennek az eletnek” — irja Eveline-nek. Egyre bete­gebb, félelmetesen fogy. Aztán Németországban új­ra találkoznak és ettől Balzac megint-megtáltosodik. Az iro, aki időközben úgy érzi, végleg kimerült, sort nem tud többe leírni, most újabb remekműve­ket alkot. Aztán fogadásra befejezve a pazarul be­rendezett “kutyuska-lakot”, elutazik az asszonyért Ukrajnába. Balzac hallatlanul élvezi az ottlétet, Eveline és lánya szerető gondoskodását, kellemes, szórakoztató társasagat. Házasságuk azonban megint elhalasztódik. Balzacnak vissza kell utaznia es az 1848-as forradalomra érkezik. Ő monarchista, vad ellenforradalmar. Az események osszeroppantják, egészsegenek mar nyoma sincs, alkotni nem tud. Visszautazik Wierchowniaba és ott tölti az 1848— 49-es evet. Mindennel ellátják, nem kell hajtania magát. Talán éppen azért, mert munkanélkül él, egy­szerre megrohanja szervezetét a hallatlan erőfeszíté­sekben eltöltött életének minden súlyos kovetkez- menye. Az orvos szivtágulást állapit meg. Szédül, fulladozik, látási zavarai vannak, gyöngül, lesová­nyodik. Ami a házasságot illeti, meg minden elrendeződ­hetett az elképzelt módon. Hanska asszonytól nagy lemondás feleségül menni a súlyos beteghez, aki testi értelemben mar nem lehet a szerelmese, s mint iro is — a jelek szerint — befejezte pályafutását. Vegre 1850. március 14.-én a berdicsevi Szent Borbála plébániatemplomban megáldották a házas­ságot. Balzac diadalmas levélben számol be család­jának az eseményről. Május 10.-én megérkeznek Drezdába, majd végül is a Fortunee-utcai “kutyus- ka-lakba”. Mihelyt megérkeztek, Balzac jó barátja es háziorvosa felkeresi a beteget és elszornyed álla­potán. Nacquart doktornak azt kellett megállapíta­nia, hogy Balzac szívbetegsége uj és végzetes fordu­latot vett. Augusztus 18.-an megkezdó'dott az agónia. A haláltusáját Victor Hugo, a hűséges barát nézte vé­gig. Az Idegen Asszony visszavonult, kifogyott energiaiból. Balzac szemet anyja fogta le. “Mint az ókori futó, utolsó sóhajjal célba érni!” Célba ért. Nyerges Agnes Vv. LEGRÉGIBB MAGYAR CÉG FÖLDES UTAZÁSI IRODA 1503 First Avenue, New York, N. Y. 10021 ? Telefon: BU 8-4985 - BU 8-4990 AZ ÖSSZES HAJÓ SS LIGt TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETI “ IBUSZ—IKKA—TÜZEK rendelitek felvitele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK ROKONOK , KI HOZATALA Az iroda julius és augusztusban szombaton zarva van ................................................................................................................................................—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom