Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-12 / 2. szám
Thursday, January 12. 1978. Fcndrik Ferenc•' ROSSZ HÍREK A MAMÁRÓL Ildikó bekukucskalt a levelszekrenybe. Valami léhérlett. Elókotorta táskájából a kulcscsomót. Persze, a taska legfcneken volt. A púder, a rúzs, a zsebkendő, a pénztárca, a személyi igazolvány, az uszodabérlet, a kölni, a kisollo, a notesz, a golyóstoll es két biztosítóm alatt. Kinyitotta a szekrényt. A mama irt. Örülni fog Pista. Mindig az az első kérdésé, ha o er haza előbb: — Van posta? Irt a mama? Gvalog vágott néki a negyedik emeletnek. Táncos bácsi meccset néz, és ha pont akkor esik gól, amikor csenget neki a liftért, az ó leiken szárad, hogy nem lathatta. Es aztán bevágott egy gesztenyepüret dupla adag tejszínhabbal, tehat másszon négy emeletet, aki ilyen falank disznó. Tunderi a mama akombakomja. Természetesen most is eltévesztette az iranyitószámot. Budapest ele irta Nagykanizsa iranyitoszamát es Nagykanizsa elé a budapestit. Legutóbb meg egészen más számokat irt. Alig hogy begyomoszolte a frizsiderbe a vacsorát, és bekapott egy szelet sonkát, meg egy uborkát, már jött is Pista. — Van posta? Irt a mama? — Irt. — Vegre! — Pista teltépte a borítékot. — Azt irja, hogy’ o minden heten kétszer ir! — Elfelejti. — Azért mondtam neki, hogy mindig irja fel a naptarba, mikor ir! — Aztán nem talalja a naptárt — nevetett Ildikó. — Rémes. Miért volna rémes? Egészséges, semmi baja. Csak feledékeny es kész. Pista bekapcsolta a televíziót. — Nemcsak azt felejtette el, mikor irt, hanem leszid, hogy miért nem irok en. Mikor tegnapelőtt is Írtam, meg a múlt heten is. Ildikó a fürdőszobából kiáltotta ki: — A mamád leszid az ő kék bociszemevel? — Nem szid le — dünnyógte Pista —, csak figyelmeztet, hogy Írhatnék. Annyi időm biztosan van. Ajánlottam, hogy azt is jegyezze fel, mikor kap tőlem levelet. Persze, azt is elfelejti. — Mit ir még? — gombolta be az otthonkájat Ildikó a furdőszobaajtoban. — Hordjak mar kalapot, mert megfázom. ; — A kalapot sose felejti el. Nem tunderi? “Szeptember: hordj kalapot kisfiam, mert megfázol”. — Bar azt ne felejtene, kinek ad kölcsön pénzt. ■ i i — Miért? Ot nem izgatja, mert nem tudja. Miért izgat téged? Irtó megható ezzel a kalappal. Ven számár a fia, de nem felejti el figyelmeztetni. Nem ér meg egy ezrest, hogy ezt není felejti el? — Nem er meg... — bámulta Pista a televíziót. Most vonultak ki a csapatok a második félidőre. — Nem arról van szó, megér, vagy nem er meg. Becsapjak, kihasználják. Azért ez nem mindegy. Labdat kapott a jobbszélso s szabadon nyargalt a kapu felé. Pista leereszkedett egy székre s ettől kezdve csak olyan hangokat hallott meg, amelyeket legalább tízezer torok üvöltött. Ildikó tenfergett a szobában, oda-o^apillantott a tévére, aztan elhatározta: mig tart a meccs, vasalni fog. Kiment a konyhába. Megnézte a sonkát a frizsiderben. De.nem nyúlt hozza. El volt ragadtatva magától, hogy micsoda jellem. Egyszer a mamaval megettek egy egesz hideg sült csirkét. Pista késett, éhesek voltak: meg egy combot még egy szárnyat, no még egy darab mellet, cs mar nem is volt. Pistának makarónit főztek ki gyorsan. Van ennek vagy tiz eve. Tunderi volt a mama. Ici-pici konyt a fejebub- jan, csillogó kék szemek, zsírtól maszatos bajuszka. Az ölében egy darab lepottyant csirkecsont. Es kilátszott a harisnyakötoje. Strafos gumi a terde alatt. Most is tündéri a mama, csak a szemében van valami fátyol. Valahogy másképp fényes. Mint mikor visszaverődik a fény. Agyerelmeszedés. Három-négy orvoshoz jár, mindegyik orvos felír neki egy csomó gyógyszert, tele egy doboz mindenféle tablettával. Néha beszed egy marokkal. Egyszer is Balassáné talált ra ájultan. Ennek a Balassánénak adta kölcsön varrógépét. Mamanak ugrál a vérnyomása, azzal járkál az orvosokhoz. Ha szóba kerül a feledekenysége, egy vállrándítással elintézi. Vagy letagadja, hogy ezt, vagy azt elfelejtette. Kétszobás kertes hazban lakik. Egyedül. Amikor kezdtek rossz hírek jönni róla, hívtak, költözzék Pestre. Razta a fejét. Hol ültessen babot? A balkonon? Büszke volt a nagy szemű tarka babjára. A következő evben, amikor Ildikó érdeklődött, hogy milyen yolt a babtermés, elcsodálkozott. — Babtermes? Nem vetek én babot, kislányom. A mamanak nyugdija volt, a gyümölcsfák is hoztak, és eladta a szőlőjét. A pénzt betette a fiókba. Pista megjegyezte, hogy adhatott volna nekik belőle, legalább tízezret. — Minek? — kérdezte Ildikó. — Van lakásunk, kocsink... Minek nekünk a mama pénzé.? — A mamanak semmi szükségé ra. Hogy valami nincs rendben a mamánál, azt először Kranyecne irta meg. Kranyecek szemben laknak a mamaval. Nagy család, hat gyerek. “A kedves Mamát kihasználják, pénzt kérnék tóle kölcsön es nem adjak meg”. Pista rögtön irt a mamának, hogy ne adjon senkinek kölcsönt, ha pedig ad, irja fel. A mama azt válaszolta, hogy o megbízik a barátaiban. Nemsokára Balassáéktól kapott levelet Pista. Ók is aggódtak a mama miatt. Elszórja a pénzét. Balassa- ék a szomszédai a mamanak.- — Le kell mennünk a mamahoz — mondta idegesen Pista. — Nem hagyhatjuk, hogy kirabolják. Évente negyszer-ótszór meg szokták látogatni, karácsonykor meg a mama jött fel hozzájuk. Ildikó örült ezeknek az utazásoknak. Együtt főztek a mamaval és megtárgyalták Pistát. A mama: hogy csak piszkálja az ételt és már egy pohár bor után szódabikarbónát vesz be. Ildikó: hogy nem érdekli más, csak a vállalat és a futball és hogy úgy kell elcipelni színházba, moziba, es ha elmennek valahová vacsorázni, nincs ott más, mint csupa unalmas, lehetetlen pofa. Dehát vállalati fejesek. A mama várta az unokákat is. De hiaba. — Melyiktekben van a hiba? — csapott le egyszer Ildikóra. — A Pistában! — Hogy tudod? Voltatok orvosnál? — Dehogy voltunk. Orvosnak nem fekszem le. — Hat akkor hogy tudod, hogy Pistában van a hiba? — Ráfogom. Nevettek, és vajas kenyeret ettek, zöldpaprikával. A mama egyszer meg azt furkaszta; nem csalta-e meg Pistát. — Nem. A maitta hunyorgott. Hitte is, nem is. A mama talán megcsalta a papát? — Meg hat. De alig hogy belemelegedtünk .Gyulát áthelyeztek Győrbe. A Gyula forgalmista volt a vasútnál. Órák hosszat tudtak beszélgetni. Pista a ház kórul bogarászott, mit kell rendbe hozatni, nincs-e cseréphiany a tetőn, nincs-e valahol beázás, nem tetvesek-e a fák, majd utánanézett, be van-e fizetve az adó, a biztosítás, aztan aludt a díványon, a kis- szobaban. — Tudod galambom, jo gyerek ez a Pista — igazgatta a mama a harisnyátartoját. Minduntalan igazgatta, de a térde föle sose húzta, — jó gyerek de az még eszebe nem jutott, hogy megkérdezze: van-e pénzem.' Hogy a mama Balassáeknak adta kölcsön a varrógépet, azt Kranyecék Írtak meg. Balassáék meg arról számolták be, hogy eltűnt a rézmozsár es egy ötliteres lábas. Nem gyanúsítják Kranyecékat de felvilágosítással valószínűleg szolgálhatnának. Ildikó mulatott a két család irigységen. Persze, hogy szemetek, hogy rámennek a mamára, de a mama kedélyesen fogja fel a dolgot, És igaza is van. Mi szükségé a rezmozsarra és egy ötliteres lábasra? A lábasra emlékezett a mama, elvitték Kranyecek disznóöléskor, de majd visszahozzak. — A mozsár? Várj csak, galambom. Azt eladtam, Mondták Kranyecék, hogy külföldi turisták rézmozsarat keresnek. — És megkapta az árat a mama? — szólt közbe Pista. — Miért ne kaptam volna meg? De mennyit is? « « r , Kétszázát? Háromszázát? — Egy vasat se látott beloie a mama — morogta Pista. Folyt a teveben a meccs. Ildikó kitartott elhatározása mellett. Vasalni fog. Mig melegedett a vas, meg egyszer kinyitotta a frizsidert. Elvégre egy gondos háziasszony törődik a vacsorával. Ó pedig az. Mert például kiszakadhatott a tejeszacsko. Nem volt kiszakadva. A sonkák szabályos rétegekben lapultak egymáson. Ot szelet. Hogy lehet ezt elosztani? Kettő, kettő és még m^rad egy. Igaz hat szeletet vett,két vacsorára gondolt. “Szép sonkánk van, hölgyem”, mondta a kozertes. Az se volt bölcs, hogy hat szeletet vett, mert ket-két szeletet szoktak megenni es holnapra csak két szelet maradt volna. Ami viszont két személynek kévés. Hülyén vásárolt, no. Van tehát őt szelet, ha megeszik egy szeletet,* akkbr marad négy szelet, s nincs komplikáció. Pusztuljon ez a nyámvadt. Holnap aztán olyan fogyókúrát kezd, amilyent még nem látott a világ. Ámeccs után Pista jó hangulatban volt, s irt a mamanak. Lelkére kötötte, hogy senkinek egy fillért se adjon, vigyázzon a gyógyszerekkel es ne felejtsen el írni. Másnap pedig kalapban ment el hazulról. Október volt, amikor Balassá'ek Írtak, hogy a mamának már egy fillérje sincs. Pista alig bírta kivárni a szombatot. A mama derűsen dugta be a kezet a fiókba. — Hat üres, kisfiam. De ne félts engem. Kapok a dióért, a téli körtéért... — Aztán csak kapjon is a mama! — Miért ne kapnék? Balassáeknak és Kranyecek- nak adom el. Kedves emberek. Jo, hogy itt vannak nekem. Átmegyek hozzájuk, ők jönnek át hozzám. Kranyecnénak van egy túrós pitéje! Olyat még nem ettetek! A következő riasztó hir megint csak Balassaéktol (folytatás a 10. oldalon) AMERIKAI MAGYAR SZÓ___ . 9
