Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-08-18 / 31. szám
Thursday, Aug. 18. 1977. Deák Zoltán •• A FOSZTOGATOK “Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, akiknek szemeik vannak, de nem latnak, fídeik vande nem halljak! JEREMIÁS V. 21. Julius 13-14. éjszakáján hirtelen es vártalanul megszűnt a villany áramszolgáltatás New York varosában és környékén, elsötétültek a város utcai. A nyomornegyedekben, a gettókban, ahova a fekete es portorikói nép többsége van összezsúfolva, nagyarányú fosztogatás kezdődött. A villany-beszüntetés és az általa kirobbantott szabadrablás súlyos kárt okozott úgy a nagyközönségnek, mint a gettókban lévő üzleteknek. A boltokból elrabolt áruk összegét 12-15 millió dollárra becsülik. A fosztogatás általános felháborodást váltott ki a nagyközönség többségéből, a rendőrség egyes közegeiből, a sajtóból, rádióból, még egyetemi tanári körökből is. A rendőrség egyes szószólói a zavargásokat “az állatok éjszakájának” minositették. A New York Daily News, mint az várható volt, “sakálok”-nak nevezte a fosztogatókat. A nagy lapokhoz beérkezett levelek Íróinak többségé hol, mint parazitákra, hol mint farkasokra hivatkozott, olyanokra, akik welfar-en élnék, dúskálnak minden jóban, amit a szegény adófizetőknek kell számukra biztosítani. A megoldás: küldjék a portorikóiakat vissza Porto- Ricóba, a feketeket a déli államokba. A legtöbbjük azonban a fosztogatóknak a helyszínen való fel- koncolasa, de legalább is agyonló'vése mellett foglalt állást. A New York Times szerkesztosege igen raffinalt állást foglalt el a minden oldalról elhangzó felháborodás közepette. Igyekezett megérteni a fosztogatás társadalmi, gazdasági rugóit és “megmagyarázni” azokat a nagyközönségnek. No meg aztán feljegyeztetni a történelem itélöszéke szamára, hogy ime, mi megértok, türelmesek voltunk, dehát, sajnos a türelemnek van határa és vannak társadalmunkban javíthatatlanok, stb. “Ez a nép (már, mint a fosztogatók) — magyarázta a szerkesztöseg a lap julius 17-i vasárnapi számában — olyan társadalmi és gazdasági erők áldozata, melyet ók nem értenek meg.” Rámutatott a lap a munkanélküliség aranyaira a fekete és más kisebbségi fiatalság soraiban: 40 % volt 1976-ban. (Hogy a tényleges számarány egyes gettókban, mint Bushwickon 86 %, azt nem tartotta szükségesnek megemlíteni a szerkesztő.) Fejtegetését azzal zárta be, hogy ime, uj figyelmeztetést kaptunk. E figyelmeztetes ignorálasa súlyos kockázatot jelent az igazság es beke ügyének. Nem bocsátkozott részletezésbe, hogy MIKENT reagáljunk a figyelmeztetesre. Ha a szövetségi es állami kormány pl . egy millió munkaalkalmat létesítene, az sok jót tenne. Erről nem irt a Times, ellenben javasolta, hogy az illetékes közegek segítsenek jóvátenni a kárt a sújtott üzletembereknek. Ami természetes és igazságos dolog volt, de aligha elég.^ Néhány nap múlva a Times lesújtva állapította meg, hogy az olvasőkozonseg egy részé súlyosan elitélte őket ezért a megértő, humánus vezércikkért. Olyannyira, hogy már bizony jobbnak tartják, ha nem is próbálnák tovább vitatkozni ezzel a szenve- delyes közhangulattal. Kenytelen-kelletlen, legalább is a vita kedvéért, elfogadja azt, hogy a “fosztogatók állatok, hibbantagyuak, közsegelycsalók voltak, akik ingyen akartak mindenfélét szerezni. El kell ítélni őket, gyűlölni kell őket, a börtönbe kell vetni okét.” De a N.Y. Times emberien erzo szive meg igy is feltesz egy kérdést: HOGYAN TÖRTÉNT AZ, HOGY NEM VOLT FOSZTOGATÁS A VAROS JOBBMÓDU FEHÉR NEGYEDEIBEN) CSAK A LEGSZEGÉNYEBB NEGYEDEKBEN? Magyarán mondva (bluntly): “MIÉRT NEM VOLTAK FE- HÉR FOSZTOGATÓK A FEHER NEGYEDEKBEN?” Hat a válaszra mi is kiváncsiak voltunk. Szerkesztőjük a “polgári életmód földrajzara” (geography of civility) hivatkozott. Nos, gondoltam magamban, kell énnél jobb magyarázatnak is lenni! A N.Y. Times helyet adott hasábjain olyan megszólalásoknak is, melyek rámutattak arra, hogy voltak a város történetében más fosztogatások is, amikor ugyancsak “állatoknak” nevezték a zavargókat. Gutman professzor pl. rámutatott arra, hogy 1902-ben a zsidó háziasszonyok megtámadtak a kóser mészárszékeket, feldúlták azokat, tiltakozásként a kóser hús magas ara miatt. Ókét is állatoknak minősítette annakidején a N.Y. Times. Nos, lett erre riadalom es újból elkeseredett tiltakozás a Times olvasói részéről. Hogyan meri Gutman professzor a mi nagymamáinkat (már mint egyes levélírók nagymamáit) Összehasonlítani az 1977-es állatokkal! Az en pápám hat napot dolgozott egy héten, állítja az egyik levélíró és tüntetés helyett csatlakozott egy szakszervezethez! (Ha a fosztogatóknak alkalmuk lett volna hetenként hat, vagy csak ót napot is dolgozni és szakszervezetekbe belépni, akkor valószínűleg kevesebb lett volna a szamuk.) Egy másik levélíró rámutatott arra, hogy 1902- ben, a kóser hus-lázadás ide jen nem volt welfare, nem volt lakbersegély és nem volt Medicaid. Ennek ellenére — írja — a mi nagyapáink, nagymamáink segítettek szép lakónegyedeket építeni, iskolákat, kórházakat, népjóléti intézményeket létesíteni. Ismét egy másik helyesli, hogy állatoknak minősítsék azokat, akikben nincs beepitett erkólcsiseg törvény - k'onyv. így am! Ha a rendőrségi intezkedesek megszigorítása nem is oldja meg a problémákat, elmélkedik megint egy másik iro, de az sem oldja meg a kérdést, ha felmentjük Őket minden felelősség alól, csupán társadalmi hátterűk alapjan. Ez igaz, de ezt nem követelte sem Gutman professzor, sem azok, akik látásra akarják szemeiket, hallásra füleiket felhasználni, és azt akarjak, hogy polgártársaik látásra használják szemeiket, hallásra füleiket, józan Ítélkezésre agyukat, Ha ezt tesszük, meg tudjuk adni a választ a N.Y. Times okoskodó kérdésére: “Miért nem voltak feher fosztogatók a feher negyedekben?” A válasz ez: Igenis voltak feher fosztogatok. Fehér negyedekben épp úgy, mint fekete negyedekben. És nemcsak New Yorkban, hanem Chicá- góban, Detroitban, Los Angelesben, Washingtonban, minden varosban, faluban, minden államban. Csakhogy a fehér fosztogatóknak nincs szükségük arra, hogy éjszakai sötétség idejen az utcára menjenek ablakokat betörni, televíziókat elhurcolni. A fehér fosztogatók nem éjszaka dolgoznak. A feher fosztogatók fenyes nappal dolgoznak, hivatalos orakat tartanak reggel 9-töl deli 12-ig, délután 1-tól 5-ig. Némelyek persze más hivatali órákat. A feher fosztogatok a nagy amerikai monopólcégek, a nagy ipari vállalatok, a nagy bankok luxusberen- dezésú hivatalaiban ülnek, szivaroznak, telefonálnak. A kongresszus bizottsági termeiben, a Pentagon irodarengetegeiben ülnek. Es par évvel ezelőtt egyikük meg eppenseggel a Fehér Hazban működött, 20-30 cimborájával együtt, akiknek többségé idővel börtönre lett itelve! • Az alatt a 24 óra alatt, melynek folyamán a new yorki fosztogatás nagyrésze végbement es amelynek folyamán a sújtott kereskedők 12 millió dollárk erejeig lettek kirabolva, pontosan százszorta nagyobb vagyontól, több,mint egy billiótól fosztották meg Amerika népét. A “feher” fosztogatok, a monopolisták és cinkosaik. Csakhogy ezek a feher fosztogatok nemcsak azon az egy napon fosztogattak. AZ ÉV MINDENEGYES NAPJAN, MINDEN évben, mar legalább 100 esztendő ÓTA! Honnan veszi ezeket a telefonszamokat Deák munkástárs, hallom egyes olvasók gondolatában a kérdések feltevódesét! Hart szenátor szerint az amerikai monopolisták árdrágítás, hamis áruk, hafriis mérték, és ezer más visszaélés formájában évente átlag 200 BILLIÓ dollár erejeig károsítják meg, fosztják ki az amerikai népét! Az adótörvényeinkbe beépített adokibuvók évente 77 BILLIÓ dollar erejeig fosztják ki az amerikai népét. A fekete dolgozókkal szemben alkalmazott fizetésbeli megkülönböztetés evente 60 BILLIÓ dollártol fosztja meg a fekete népét es csökkenti billiókkal a fehér dolgozok bérét is! Tíz millió amerikainak a munkaalkalomtol való megfosztása ÉVI 100 BILLIÓ dollárnyi jövedelemtől fosztja meg az amerikai népét. Adjuk mindezekhez hozzá a nemzet természeti kincseinek barbar, felelőtlen elherdálását, folyóvizeink, tavaink beszennyezését, erdeink irgalmatlan kiirtását, százezernyi munkásnak gondatlansag, felelőtlenség következteben beállott halálát, betegséget es akkor megkapjuk a választ, hogy hol voltak a feher fosztogatok es hol vannak. A julius 13-14,-i fosztogatás csak egy kicsiny | hanyada társadalmunk kolosszális tragédiájának. Annak, hogy a világ leggazdagabb országában a lakosság egy negyede ma is ínségben vagy teljes nyomorban él. Hogy a lakosság túlnyomó része létbizonytalanságban el. Hogy még azok is, akik Örvendeznek az amerikai jólétnek és szabadságnak, állásuk varatlan elvesztése, vagy egy súlyosabb betegség következtében épp olyan nincstelenné válhatnak, mint a többi sok tízmillió szegény. Ennek a roppant társadalmi tragédiának ma a fekete nép és más kisebbségek a legsúlyosabb áldozatai. A julius 13.-14.-i zavargások e 22 müliónyi fekete és más kisebbségi nép elenyésző kis rétegének kirobbanása volt. Azoknak a jobbadán fiataloknak, akiket a társadalom élő-halálra itelt, akiknek nincs az életben semmi kilátásuk hasznos társadalmi munkára, akiknek egy részé kábítószeren, másik részé ä társadalom legmélyén, bűnözéssel “keres” megélhetést. Tobzódásukra a fentieken kívül nincs mentség, a tetteseknek büntetés jár. De mi történjen azokkal, akik náluknal ezerszerte többet rabolnak minden nap, akiknek rablásai alapvető okai nemcsak julius 13.-nak, hanem társadalmunk egyre mélyülő válságának? A gazdagság illúziója bizony “megkövéritette” (Ezsaias) a nép sajnos igen nagy részének szivet. Nyíljanak meg a szemeik, fiileik, hogy végre latva lassanak es halljanak, hogy értsenek sziveikkel, hogy “megtérjenek es meggyógyuljanak.”------AMERIKAI MAGYAR SZÓ
