Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-11-24 / 45. szám

Eri.«S 2nd Clus Matter Dec. 31.1952 und« the Act of March 2.1879. at the P.0, of N.Y., N.Y. Vol. XXXI. No. 45. Thursday, Nov. 24. 1977. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E I6th St. NEW YORK, N.Y, 10003. Tel: 254-0397 CSAK TELJES CSŐDDEL VÉGZŐDHET A SADAT­»» CARTER-BEG IN BEKEELLENES OSSZEESKUVES Ismét elérkezett a Hálaadas napja. Ez alkalmat ad arra, hogy megálljunk egy pillanatra es elgondolkozzunk ennek a napnak legendás, vagy történelmi eredete felett. Akár hiszünk a legendában, akár elfogadjuk a Hálaadás ün­nepének forrását, mint hiteles történelmi tényt, lelki szeme­ink előtt vannak a tengeren túlról e fóldtekére érkezettek, akik a hosszú ut után éhesen, faradtan leptek a szárazföldre, ahol barátsagtalan vadonnal találták magukat szemben. Elkeseredett hangulatuk megváltozott, amikor a bennszü­lött indiánok vad pulyka-vacsorával köszöntöttek őket. A pulyka elfogyasztása után a zord vadon jnaris szebb színben tunt fel és szinte kihívásként állt előttük. E kihívás megoldását tűzték ki céljukul. Megkezdték az erdő egy reszenek kitisztítá­sát. Házakat kezdtek epiteni, a földet megművelték. Az indiá­noktól megtanulták a kukoricatermesztést. Mesteremberek felállították kovács, szabó, stb. üzemeiket. A kereskedésre hajlamosak üzletet alapítottak. A halászok a tenger es folyók vizeiben gazdag halrakományra bukkantak. Iskolákat állítot­tak fel gyermekeik tanítására. Templomokat epitettek, ahol mindenki hite szerint méltathatta a Teremtöt. Rövid pár száz év alatt e földrészen megteremtettek a technikailag legeló'rehaladottabb társadalmi rendszert, mely képes lenne annyit termelni, hogy tisztességes megélhetést biztosítson mindenki részére. Sajnos ez azonban eddig nem vált valóra. Ha lelki szemeink ele tarjuk a helyzetet, fogadott hazánk­ban, latjuk a munkások millióit, akiknek leghőbb vágya, hogy alkoto munkájukkal keressek meg kenyerüket, de képtelenek munkához jutni. Latjuk a rozoga, lerombolásra megérett házakat, melyek­ben emberi méltóságot sértő körülmények kozott milliók tengetik életüket. Latjuk azokat a milliókat, akik betegek es mert nincs pén­zük az orvosok, kórházak magas dijának fedezésére, nem kapnak kelló orvosi, kórházi és üdülési ellátást. Látjuk azokat a milliókat, akik éhbérért dolgoznak, amiből képtelenek tisztességes megélhetést biztosítani maguk es csa­ládjuk számára. Látjuk, hogy a nép által választott kongresszus es kormány, ahelyett, hogy a nép érdeket szolgáló törvényeket iktatna be, milliárdokat pazarol el hadifelszerelések gyártásara és elhanya­golja a nép legelemibb es legégetőbb problémáit. Latjuk... de miért is ismételjük a mar oly sokszor elmon­dottakat? Hálaadás napján fogadalmat teszünk, hogy az elkövetkező időszakban minden tolunk telhetőt elkövetünk, hogy az adott LEHETŐSÉGET ELŐ VALÓSÁGGÁ változtassuk és egy szebb, jobb, biztonságosabb, boldog eletet teremtsünk em­bertársaink részére. í Minden jel arra mutat, hogy Anwar el-Sadat, Egyip­tom elnökének Jeruzsálembe való zarandoklasa, az izraeli Knessetben (parlament) tar­tott beszede, Begin, Izrael miniszterelnökének valasza es e beszedeket kovetoleg a két államférfi közti titkos tár­gyalások a következő célo­kat szolgálták: 1. Az arab államok közti egység megbontása. 2. A Genfi Békekonferencia összehívásának szabotalasa. 3. Izrael es Egyiptom közti “békeszerződés” létrehozata­la a többi arab államok ro­I » vas ara. 4. Lehetóve tenni Izrael ré­szére, hogy bekebelezze a Golan-fennsik, a Gaza-térseg és a Jordan nyugati térségé­nek egy részét. 5. Lehetetlenné tenni a pa- lesztinai nép független es ónálló államának felállítását, 6. Csökkenteni a Szovjetunió befolyását a Közép-Keleten. Sadat elnök és Begin mi­niszterelnök beszédeit csu­pán úgy tudjuk kellően mér­legelni, ha a fenti pontokat szem előtt tartjuk. Amikor Sadat elnök azt mondta, hogy “Ragaszko­dunk ahhoz, hogy Izrael vo­nuljon ki az elfoglalt terüle­tekről es tartsa tiszteletben a palesztinai nép jogos érde­két”, vagy amikor beszede- ben hangoztatta: “Az 1973- as háború Izrael es Egyip­tom kozott legyen az utol­só háború ezen a térségben”, e kijelentéseket össze kell hasonlítani azokkal a hatá- rozatokkal, amelyek LÉTRE­JÖNNEK A KÉT ÁLLAM­FÉRFI KÖZTI TITKOS TÁRGYALÁSOK EREDMÉ­NYEKÉNT. Begin miniszterelnök vá- ' laszaban szinten ragaszkodott Izrael eddigi magatartásához és hangsúlyozta az elfoglalt területek nagyrészének to­vábbi megtartását, amikor ezt mondta: “Nem vagyunk hajlandók ismét az ellenseg tűzvonalaba helyezni ma­gunkat.” A két államférfi közti ta­lálkát a világ minden lapja, de főleg az amerikai polgári lapok úgy tűntetik fel, mint­ha az spontan elhatározás­ként, Egyiptom elnökének agyaban született volna meg, de azok, akik a kulisszák mö­ge latnak, sejtik, hogy Carter elnök tudott e tervről, ha ugyan nem a Fehér Házban született az meg. Erre enged következtetni, hogy az USA nagykövete adta át Sadat el­nöknek Begin miniszterelnöke meghívó levelét. Carter elnök oly fontosnak tartotta a két államférfi közti tárgyalások kimenetelet, hogy személye­sen beszelt telefonon mind­kettővel es hangsúlyozta a bekulekenyseg fontosságát. A múlt vasarnap az istentisz­teleten azért imádkozott, hogy sillerrel végződjön a Sadat—Begin találkozó. HOGYAN FOGADTA AZ ARAB VILÁG SADAT KEZDEMÉNYEZÉSÉT? Sadat elnök Izraeli látoga­tása leírhatatlan felháboro­dást keltett az arab államok nagy többségében. 1. Ismail Fahmy, Sadat külügyminisztere lemondott; ezzel tilatkozott Sadat lépé­se ellen, jaki Mohammed Riad-ot nevezte ki helyebe. Riad par órán belül követte Fahmy példáját. Végül a har­madik kinevezett, Butros Ghali lett az uj külügymi­niszter. Mohammed Riad Ismail Fahmy Butros Ghali 2. Libia megszakította dip­lomáciái kapcsolatát Egyip­tommal. 3. Assad, Szíria elnöke Sa- dattal való hosszas tárgyalás után is ellenezte ezt a láto­gatást. Szíria gyásznapot ren­delt el arra a napra, amikor Sadat Izraelbe érkezett. (folyt, a kővetkező oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom