Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-11-10 / 43. szám
Thursday, Nov. 10. 1977. (14) AMERIKAI MAGYAR SZO BEKET DKRRIIIIKRZ EGÉSZ UILRGHRK Békés élet, a béke állapot az egyetlen, amely megfelel a munkásság és a parasztság, a szegények érdekeinek. Egy háború nem hoz nekik semmi előnyt, hazafias szólamokon kivül, csak gyermekeiket viszi a vágóhidra. A háború csak az uralkodó osztálynak és a tábornokoknak hoz előnyt és hasznot. Lapunk 75 éven át e meggyőződés alapján szállt síkra és ellenezte a kapitalista háborúkat. Elleneztük az első világháborút és az USA-nak csatlakozását, mert annak alapvető célja, a császári Németország részéről, a gyarmatbirodalmak újrafelosztása volt, az antant részéről pedig birodalmuk fenntartásának védelme. Ennek a háborúnak az 1917 októberi orosz forradalom vetett véget, amikor az orosz nép saját kezébe vette át a hatalmat, Lapunk bátran ellenezte a nyugati hatalmak négy even át folytatott veres hadjáratat amellyel az újszülött szovjet államot el akarták pusztítani, Churchill szavai szerint “az újszülöttet bölcsőjében megfojtani”. Támogattuk a demokratikus spanyol köztársaságot a nemet és olasz fasizmus áltál ösztökélt és segített fasiszta lázadás elleni védelmi küzdelmében. Ebben a Franco vezette lazadaísban mi a második világháború főpróbáját láttuk. Viszont a 30-as evek végén lapunk támogatta a fasizmus és a fenyegető háború elleni küzdelmet. Sajnos ez a küzdelem nem járt sikerrel, és lehetővé vált a fasiszta államok által tervezett második világháború kitörése. Lapunk kivette részét ennek a fasizmus elleni háborúnak segítésében. A fasizmus elleni háborúnak győzelmes befejezése után, lapunk üdvözölte a sokat szenvedett Szovjetuniót és a megszületett uj szocialista államokat, köztük szülőhazánkat, a Magyar Népköztársaságot is. Elleneztük, kitartással, az USA kegyetlen háborúját a vietnami nép ellen, melynek célja az USA imperializmus kiterjesz- tese volt, még ha a vietnami nép és országuk elpusztítása árán is. Lapunk ma is kiáll a detente megvalósítása, az atomfegyverek betiltása, es az általános es teljes leszerelés mellett. Korunkban az egész emberiséget fenyegető legnagyobb veszély egy esetleg kitörő háború, a világ bármely részén. Mindaddig, amíg a harcászati fel- készültség, vagy akar csak a modern harcászati fegyverek, tehát a sokféle atomfegyver, készenlétben vannak, fennáll ez a fenyegető veszedelem. Egészén mindegy, hogy egy ilyen háború kitörését egy ördögien megszállott elme, vagy ezek egy csoportjának rövidlátó és emberi érzést nélkülöző tervei robbantják ki, vagy pedig, tudatos akarat nélkül, mintegy véletlenek okozzák, az csak az egesz emberiség elpusztulásával végzó'dhet. Akárhogy is erős- ködnek meghibbant elmék, hogy manapság, lehetséges egy kitört háborút korlátok között tartani, a világ országainak és kormányainak szörnyen bonyolult mai viszonylatai kozott, ez lehetetlenség. A vereséggel szembenálló fel mindent meg fog tenni, hogy ezt a vereséget elkerülje, még ha ezért az atomfegyverek bevetéséhez kellene is fordulnia. Élénk példa a közelmúltból a vietnámi háború, amikor az USA és bábkormányának veresége már néhány éve függött a fejűit fölött, de csak akkor adták fel a harcot, amikor a vereség már megtörtént. Az atomfegyverek bevetése csak a viszonzástól való félelem miatt maradt el. egyik oldalon találjuk a végzetes, és minden jel szerint a rendelkezésükre álló eszközökkel megoldhatatlan, gazdasági válsággal küszködő kapitalista államokat e's csatlósaikat, a különböző fokozatú fasiszta államokat; a másik oldalon sorakoznak fel a szocialista országok, példa nélkül álló gazdasági sikereikkel, a kapitalista világ válságának rájuk is kiható következményei ellenére. A két tábor között foglalnak helyet, illetve keresnek viszonyaiknak megfelelő helyet, az el-nem-kótelezett fejlődő országok, az ú.n. “harmadik világ”, a II. világháború óta felszabadult és függetlenséget nyert volt gyarmatok. Ezeknek egy részé a szocialista utat választotta jövője részére, egy másik rész meg nem határozta el jövő útját, mig egy harmadik a kapitalista rendszer csatlósainak szerepét vállalja. A két utolsó csoport tagjai közt sok az ingadozás. Természetes, hogy mindkét nagy tábor a maga oldalára igyekszik ezeket téríteni, a döntő ke'rdés nyilván az, hogy melyik választás szolgálja az ország népének legjobb érdekeit? A szocialista világ országai elveikkel, testven segítségükkel e’s saját példaképükkel igyekeznek ezeket követőjüknek megnyerni, míg a kapitalista világ, gazdasági válságát nem mutathatván példaképül, csak pénzzel, megvesztegetessel és hadi felszereléssel való ellátással próbálja ezeket maga mögé sorolni. (Ugyanakkor az ott talalt olcsó munkaerő és természeti kincsek kizsákmányolásával, saját gazdasági válságukon is próbálkoznak segíteni.) Egyidejűleg a vezető' kapitalista államok egymás közötti, áthidalhatatlan ellentmondásokkal is küszködnek. Hol találhatjuk ilyen zűrös viszonyok között a tartós világbékéhez vezető utat? Századunk történelmét ismerő, elfogulatlan és a Szovjetuniót nem esztelenül gyűlölő” minden személy tudja, hogy a diadalmas októberi forradalmat követőnapon Lenin felhívást intézett a világ minden államához az azonnali fegyverszünet létrehozására, e's a háború beszüntetésére, valamint az általános e's teljes leszerelésre irányuló tárgyalások azonnali megindítására. Felhívása, sajnos, süket fülekre talált a háborút folytató kapitalista államok részéről. De az nem tartotta vissza a Szovjetunió kormányát attól, hogy, immár 60 éve, ezt az igyekezetét nap, mint nap életben tartsa. A II. világháborút megelőző években felhívta a nyugat-európai kormányokat a fenyegető háború elleni véd- e's dacszövetségre Hitler ellen. Ismét süket fülekre talált, katasztrofális következményekkel. A Szovjetunió a győzelmes háború után ismét felvette a béke iránti küzdelmet, szünet nélkül. Sok éves küzdelem után ve'grelétrejött 1975-ben a Helsinki konferencia, melynek Záróokmányát a nyugati hatalmak, kénytelen-kelletlen, aláírták. A nyugati külügyminisztériumok azóta is egyre törik a fejüket azon, hogy milyen ürügyekkel, vagy azok nélkül, lehetne a Helsinki kötelezettségek alól kibújni. A világ ne'peinek érdekében, mert csakis a béke szolgálja a népek e'rdekeit, a mi szent feladatunk ezt a béke iránt való küzdelmet, a Helsinki okmány értelmében, tovább folytatni, amig az általános e's teljes leszerelést, bele- e'rtve természetesen az összes atomfegyverek betiltását, elérjük. Vágó Oszkár Abraham Schenck '• HUNGARIAN WEEKLY 75TH BIRTHDAY OCT. 1977. A people’s paper Struggling, moving Needs a special kind Of approving. Needs a special kind Of loving, No unfriendly Pushing, shoving. A people’s paper Is like the morning Goldenly, the darkness Storming! Battling murkiness With beauty, Ever at its Noble duty! Such Newspaper Today we toast, Three quarters of a century At its post! A people’s voice, A people’s power, Watering with work The flower Of peace and freedom, Plenty, progress, A world no longer Ruled by ogres! Always the people Tts first concern, For whom its words Like lamps must bum! So cheer, enjoy This special day, Eat and drink Greet friends, and play! Then all go back Determined on it: There shall be peace Upon our planet! AMERIKAI , MAGYAR SZD Published weekly, except 3rd - & 4th week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th” ^Street, New York, N.Y.10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21, 1879» at the P.0, of New York, N.Y. Előfizetési, árak: New York városban, az Egyesült Államokban .és Kanadában egy évre 1 I S 15.- félévre . < 8.— Minden más külföldi országba egy évre $ 18.-félévrc S 9.50 Mai világunk, alapvetően, két táborra oszlik:
