Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-11-10 / 43. szám
Thursday, Nov. 10. 1977. rendben vonultak át a hídon, miközben jelszavukat kiáltották: MUNKÁT KÖVETELÜNK! A jogos, őszinte és emberiességtől izzó követelésekre a Ford Motor Company felbérelt bitangjai es segítőtársai, Dearborn rendőrsége, eles töltésű fegyvereikkel válaszoltak a békésén tüntetőknek. Az első sorokbol négyén holtan estek össze: Joe York, Joe Russel, Joe DeBlasio es Kalman Lény. Egy ezek közül, Lény Kalman, magyar volt, lapunk olvasója es tamogatoja, aki szellemeben van jelen, de itt van személyesen sógornője, Lény Anna, lapunk olvasója es tamogatoja. Megölték ezeket a fiatal munkásokat, abban a reményben és elvárasban, hogy igy rettegésbe hozzak a dolgozok millióit. De pont az ellenkezője történt. Ez a gyilkos támadás munkát követelő ehes emberek ellen, felvillanyozta az egész ország légkörét és milliók követtek a Munkanélküliek Tanácsának felhívását. A Munkanélküli Segélyért Bizottság napról- napra erősödött. Példátlan méretű tüntetések folytak le az ország minden varosában. A legkiemelkedőbb ezek között, természetesen, New Yorkban volt, ahol a Kommunista Part felhívására több, mint 100.000 főnyi munkanélküli tömeg jelent meg a Union Square-en, munkanélküli segélyt követelve. Felfegyverzett detektívek és provokátorok nem tudták megakadályozni a Városházához való felvonulást. Ennek a történelmi jelentőségű tüntetésnek visszhangja hallatszott az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig, a kanadai határtól a mexikói határig. A bankárok, a monopolisták mindent megtettek, amit tehettek ennek a munkanélküli segélyért való mozgalomnak a megtörésere. Először nevetségessé akarták tenni, hogy “akarnak valamit semmiért”, majd brutális erőszakkal próbálták elnyomni. Megszereztek szövetségesüknek az A.F. of L. vezeret, William Greent. De mindezeket az igyekezeteket elsöpörte a dolgozo vagy munkanélküli munkások millióinak egyre fokozódó haragja. Ennek a hatalmas mozgalomnak a vezetője egy személy volt, aki lapunknak eveken at üzletvezetője volt, ez pedig nem más, mint a mi Weinstock Lajos-unk, akinek működésé es vezerlete kitörölhetetlen nyomot hagyott a munkásmozgalom történetében, sót, az ország törteneteben. A harmadik es utolso példa: a második világháború idejen, a haladas es a fasizmus közötti egyensúly forgott kockán. Az USA-ban a győzelemhez szükséges harci eszközök gyártása döntő jelentősegű volt. Roosevelt elnök kinevezett egy háromtagú bizottságot, “Committee of Three”, a munkásság soraiból, ennek felügyeletere es elősegítésére. A Bizottság ezekből állott: Philip Murray, Sidney Hillman és Julius Emspak. Julius Emspak magyar származású munkás volt, a General Electric Co., Schenectady, N.Y. alkalmazásában, aki később a U.E. titkár-pénztárosa lett. Az ő szelleme is jelen van itt, özvegye, Stella személyeben, Lény Kálmán, Weinstock Lajos és Julius Emspak jelképezik a magyar szakszervezeti tagok ezreit es ezreit, akik a szakszervezeteket felépítettek, akik megszerveztek a szervezetleneket, akik társadalmi törvénykezésért küzdöttek, amelyek gyümölcseit ma milliók élvezik. Büszkék vagyunk erre a múltúnkra. Büszkék vagyunk arra a szerepre, amelyet lapunk ezekben játszott. Mielőtt rátérnék más, világrengető esemenyekre, szükségesnek találom néhány szót szólni a szakszervezeti mozgalom mai helyzetéről. Ma, a 20. század 77. évében 7 millió munkanélküli van az országban, a kormány hivatalos adatai szerint. A még munkában lévő dolgozok bere nem tart lépést az egyre emelkedő arakkal es egyre emelkedő adókkal. A profit példa nélkül való magasságot ér el, amikor a dolgozók bere egy helyben marad. A szervezett munkások szama nemcsak, hogy nem növekszik, hanem valóságban csökkenőben van. Ilyen körülmények között, a munkásság vezetői, helyesebben félre-vezetői, George Meany-vel az elükön, segítséget és támogatást várnak Jimmy Car- tertól a Taft-Hartley törvény revíziója alakjában. A valóság az, hogy nem ez a módja a szervezett munkásság kérdései megoldásának. Az alapvető iparok — acél, szén, autó, stb. — szakszervezeti vezetőinek feladata megszervezni tagjaikat a 32 órás, 5 napos munkahét bevezetéséért való küzdelemre; küzdjenek a szövetségi egészségügyi biztosítás tó’r- venybeiktatásáért, a nagyvárosok romos gettóinak újjáépítéséért, hogy ily módon munkába állíthassanak minden munkanélkülit. így újjá lehet éleszteni a munkásság lelkesedését a szervezetlenek megszervezéséért. A kizsákmányolt munkások milliói fognak felsorakozni a felhívásra, hogy lépjenek be a szakszervezetekbe, és nem lesz a világon az a hatalom, amely őket ebben megakadályozni lenne képes. Hogy reagáltunk az elmúlt 75 év esemenyeire? Elítéltük az első világháborút, mint az imperialista hatalmak háborúját a világ piacainak elrablásáért. Üdvözöltük az 1917-es nagy Orosz Forradalmat, mint az emberiség történelmének egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb esemenyet. Első ízben történt, hogy megszületett egy állam, mely véget vetett az ember ember általi kizsákmányolásának. Első Ízben történt, hogy munkások, parasztok és a szellemi dolgozók, akik minden alkotó munkát vegeznek, saját kezükbe vettek hazájuk sorsat. Első Ízben történt, hogy a nemzeti termeles célja nem a profit volt, hanem azoknak a jolete, akik a bányákban, gyárakban és üzemekben dolgoznak, akik művelik a földeket, elvetik a magot és aratják a termest. Első ízben jött létre egy állam, ahol a rasszizmus büntetendő cselekmény és a háborús uszítás törvénytelen.- Támogattuk a Spanyol Lojalista Kormányt es pártoltuk a nemet, olasz és spanyol fasiszták elleni egységfrontot. Ha ez a fasizmus elleni egységfront valóra vált volna, elkerülhettük volna a második világháborút. Szünet nélküli küzdelmet folytattunk 25 even at a Magyarországon dühöngő Horthy-fasizmus ellen, Gellért Hugó vezetése alatt. Üdvözöltük magyar hazánk felszabadulását 1945-ben, és azóta is örömmel figyeljük szülőhazánkban az ipar gyors fejlődését, az egyre növekedő mezőgazdasági termelést, a kultúra virágzását és a magyar nép életmódjának -folytonos javulását. Büszkén mondhatjuk, hogy elleneztük az Egyesült Államok szerepét a Vietnam-i nép szabadsaga és fűggetlensege elnyerését megakadályozó igyeke- zeteben. Elleneztük ezt az első naptol kezdve, es ezzel bizonyítottuk, hogy mi voltunk az igazi hazafiak, akik az amerikai nép való erdekeit képviseltük. Es meggyőződésünk volt, hogy a küzdelem csak a Vietnam-i nép teljes és végső győzelmével végződhet. Ellenálltunk a McCarthy-terror működésének, itt az USA-ban, az ‘50-es években. Sokat szenvedtünk, sokat veszítettünk a terror miatt, de tűleltük, es itt vagyunk 26 évvel később, tovább folytatva történelmi feladatunkacmegvedeni. az amerikai nép erdekeit. Befejezésül — nem kerülhetjük ki a történelem parancsát. A történelem az amerikai népre helyezte azt a feladatot, hogy rákenyszeritse a washingtoni kormányt annak az űtnak a követesére, amely a különböző társadalmi rendszerű nemzetek kó'zti tárgyalásokhoz vezet, hogy elkerüljük a szembeszállást, a teljes tűzvesz-pusztulast, az atomháborút. Ma, itt, 75. születésnapunkat ünnepelve, fogadalmat teszünk, hogy megfelelünk ennek a feladatnak és teljesíteni fogjuk kötelességünket Amerika es a világ népe iránt. Folytatni fogjuk tevékenységünket, hogy biztosítsunk egy békés jövőt gyermekeinknek és gyermekeink gyermekeinek. LUTHERAN ISTVÁN: MEGÉRKEZTEM UT HAZAMBA Tavaszi szél borzolja bozontomat New York varos kóbor szele Most erkeztem uj hazámba S fölsöhajtok a magas égre. i 0 merre menjek? merre nézzék, A felhőkarcolók arnya sötét Futófelhőkben mintha látnám Szülőföldem, Hemad völgyét. Az ért lelkem, mint egy riadt madár Uj tanyai keres elfáradva — Nem var engem puha feszek. Vihartól védő ereszalja. Idegen vagyok e nagy idegenben A hajó átringatott az óceánon 0 jaj Istenem — e kőrengetegben El fog veszni magyar álmom. Egy lenge felhőt szólít lelkem 0 is beleakadt egy magas házba E vas-dzsungel lesz — súgta a felhő — Magyar lelked porkolábja! Talán úgy lesz kicsiny felhő De szivem felet itt fölajánlom A másik felet gyökér tartja Valahol ott a Tiszahaton... A felhőcske is sírva fakadt Ream hullott egy eső könnye Szemeimből pergett könnyel Jajgatott összéőlelkezve. Ne sirdogáljunk kicsiny felhő Josold inkább mit hoz sorsom. Könnyeink is azt sugallják, Hogy boldogságom itt megtalálom. A lenge felhőcske búcsút intett Szelek szárnyán repült messze, S en itt maradtam,igy egyedül Futofelhök után integetve..... 1925 ©- AMERIKAI MAGYAR SZÓ —
