Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-11-03 / 42. szám
Thursday, November 3. 1977. őrizni és ápolni a nyelvet, a hagyományokat Az utóbbi négy esztendőben is tovább erősödött a külföldön, a nagyvilágban élő magyarság nyelv- és hagyományőrző tevékenysége — állapította meg az augusztus 8—13 között Budapesten megrendezett III. anyanyelvi konferencia. iErről. beszélgettünk a tanácskozás három résztvevőjével. Csak tiszta forrásból — Énekelni mindenki szeret, s ezzel az is őrzi anyanyelvét, aki egyébként nem sokat tesz a megóvásáért. De vajon szeret-e magyarul énekelni a külföldön élő magyar és mit? Kondorossy László zeneszerző és pedagógus az Egyesült Államokból: — Zene nélkül az anyanyelv sem létezik; maga az emberi nyelv is zene. De énekelni sokkal könnyebb idegen nyelven, mint beszélni. A kint élő magyarok gyermekeinek a magyar sokszor idegen nyelv, s e- miatt fordulhat elő, hogy odajönnek hozzám, kérik, magyarázzam el, mit jelent az: a fuszulyka szára felfutott a fára, az én kedves galambomnak csókra áll a szája. Ilyenkor az ének-zene órából egykettőre anyanyelvi óra lesz, ami ugyan nem nagy . baj, hisz az érdeklődést mutatja. De nagyon megkönnyítené a dolgunkat — s ez úgy tűnik, már- már az én vesszőparipám, oly sokszor elmondtam — egynéhány kétnyelvű népdalkiadvány. Kondorossy László — Persze nem csupán a megértést könnyítené ez, má,s célt is szolgálna. A. húszas évek magyar nótákon nevelkedett nemzedéke — Amerikában és másutt — ma is „nótázik”. Nem vagyok ellensége a magyar nótáknak, azoknak is megvan a maguk helye a világban, de olyan messzire vannak a népdaloktól, mint az egyik Galaxis a másiktól. Az amerikai magyar gyerekeket azonban csak a tiszta forrás, a népdal tanításával lehet megőrizni a magyarság számára. És Kodály módszerével, ami ellen, nem tagadom, sok szülő berzenkedik, pedig ez mindennek az alapja. Természetesen sok függ attól is, aki tanít: szívvel-lélekkel végzi-e a munkáját vagy sem. S ha igen, kap-e segítséget — igazi népdalgyűjteményeket — otthonról. — Még annyit, Amerikában már sokan dolgoznak Kodály módszere szerint. Például a feleségem, Elizabeth Davis Kondorossy is, aki még megismerkedésünk előtt Kecskeméten sajátította el annak alapjait. Hogy mély nyomot hagyott benne, gzt talán bizonyítja, hogy ír-skót létére szorgalmasan tanul magyarul. Igaz, ennek hasznát is veszi az életben. ö az első magyar református egyház direktora Clevelandben, tanár. író, költő, újságíró, operáim szövegírója. Diákszövetség, könyvvásárok, kiállítások Tanácskozik a konferencia a budapesti Kaffka Gimnáziumban KÉKESDY KÁROLY felvételei — A külföldi magyar ifjúság — midőn elszakad a szülői háztól — hogyan s miben találja meg önkifejezését? Fodor Ferenc, a montreali Concordia Egyetem magyar diákszövetségének első vezetője volt, tavaly végzett, azóta a szövetség propagandistája, kereskedő és közgazdász, ezt mondja. — Kanadában is ahányféle a nép, annyi egyesület, szövetség, klub működik. Ezek mintájára az 1972—73-as tanévben alakítottuk meg a Concordia Egyetemen a magyar diákok szövetségét, hogy segítsük a magyar tanulókat, terjesszük a magyar kulFodor Ferenc túrát és. nyelvet, támogassuk — lehetőségeink szerint — a Kanada és Magyarország közötti kulturális kapcsolatok kialakulását. Az utóbbi három évben sikerült néhány színvonalasabb — vásárlással egybekötött — könyvkiállítást rendezni. Voltak ezenkívül tárlataink és Magyarország mai életét bemutató kiállításaink. Tavaly 54 tagja volt a szövetségnek, az idén már jóval többre számítunk. A magyar nyelv megőrzése, ápolása a kanadai magyarok számára amiatt is létfontosságú, mivel hosszú távon ez tartja össze a családokat. Kanadában ugyanis vagy francia vagy angol nyelvű iskolába lehet beiratkozni. Gyakran előfordul, hogy az egyik szórványmagyarságot, a diaszpórát. A másodikba azokat, akik kisebbségi sorban élnek, akiknek a nemzetiségi létezés jogáért kell küzdeniük. A harmadikba pedig azokat, akik a nemzetiségi lét legfejlettebb szakaszában élnek, ahol az alkotmányba foglalt nemzetiségi jogokat megvalósítják. Ez a szocialista társadalom. — Persze nem mindenhol egyformán valósulnak meg a nemzetiségi 'jogok. Van, ahol a nemzetiség beleépül a környező nemzet életébe, s úgy valósítja meg jogait. Ebben az esetben nincs szükség nemzetiségi védelmi — védekező álláspontú, jogokért harcoló szövetségekre, arra,' hogy „négy-öt magyar összehajoljon”. A nagy tömbökben élő nemzetiségeknek ilyen helyzetben kell lenniük. De természetesen egy országon beiül is eltérőek lehetnek a viszonyok. Például nálunk más a helyzet a Vajdaságban és más Horvátországban. Az utóbbiban a magyarság diaszpóra állapotban él. Mindezt figyelembe véve úgy érzem, módosítani kellene a konferencia szóhasználatát. A nyelvi tevékenységet' fokozó, előrevivő munkát kellene hangsúlyozni és kifejleszteni, önmagában a megőrzést passzív magatartásnak tartom, ami előbb-utóbb visz- szafejlődéshez vezet. Az anyanyelvi mozgalmat nyugaton is intézményesíteni kell. Az iskolákra támaszkodjunk, ne kizárólag a tánccsoportokra. Szerintem ezért az egymilliós amerikai magyarság többet is tehetne. Ne klubszinten folyjék az anyanyelvi mozgalom. Alakuljanak kulturális és tudományos intézetek a nemzeti szintű kultúra elérésére. — Ebből következik, hogy a konferenciákon több gondolatiságot igényelnek. Több szekciót, s azokon elmélyült, tudományos véleménycserét. Ha nem hangzik szerénytelenségnek, abban mi is tudnánk iskolai, pedagógiai, kutatói gyakorlatunkkal segítséget nyújtani, hogy miként lehet egy nemzetiségi kultúrát ápolni. A hozzánk fordulók bármikor megkaphatják a Hungarológiai Intézet rendszerzett folklórfüzeteit, irodalomtörténeti kutatásaink, a kétnyelvűséggel kapcsolatos munkánk termékeit: szótárakat, lexikonokat, terminológiai szakszótárakat. RÁCZ-SZÉKELY GYŐZŐ Szeli István nára, a Hungarológiai Intézet igazgatója: — A hat nap alatt sokszor elhangzott — hivatalosan és nem hivatalosan —, hogy nagy eredmény több Szocialista ország képviselőinek jelenléte. Ha szabad szubjektívnek lenni, azt mondanám, ebben nincsen semmi rendkívüli. Most jcérültünk egyenes kerékvágásba, ez a normális áliapot. A másik, amit mondanék, hogy az itt látottak-tapasztaltak alapján három fázisát különböztettem meg a nemzetiségi létezés formáinak. Az első szakaszba tartoznak azok. akik a nemzetiségi létezésnek, hogy úgy mondjam, csak a morzsáiból élnek. Ide számítom a gyerek ide, a másik oda jár. Közvetítő nyelvként csupán a magyart használhatják. A nemzetiségi létezés formái — Hogyan ítéli meg a konferencia munkáját és milyennek látná szívesen a tanácskozás jövőjét? Szeli István irodalomtörténész, az újvidéki egyetem tanszékvezető taNYILATKOZIK AZ ANYANYELVI KONFERENCIA HÁROM VENDEGE _____óhaza_ _____7
