Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-07-14 / 28. szám

Thursday, July 14. 1977. ókaz* Elúszó az anyanyelvi konferenciához Őrizzük nyelvi kultúránkat Augusztus 8—13 között — mint mar hirul adtuk — megrendezik Budapesten a III. Anyanyelvi Kon­ferenciát. Ezzel kapcsolatban kivonatosan közöl­jük a Népszabadság junius 5.-i számának “Egyet­len Magyarorszag” cimű cikket, mely legfőbb passzusaiban a magyar nyelv ápolásának es meg­őrzésének nagyhorderejű kérdésével foglalkozik. Ilymódon a cikk a III. Anyanyelvi Konferencia élőszavaként-is értékelhető. Meg egy evtizede sincs — Írja egyebek kozott a cikk —, hogy megindult egy mozgalom a külföldre távozott vagy már ott született magyarok képviselői es a hazai magyar nyelv művelői kozott, melynek célja, hogy amennyire lehetséges,lassítsa, fekezze az anyanyelv elhalványodásának, fokozatos elfelejté­sének folyamatát. A Magyarok Vilagszovétségé fő­titkárának, dr. Szabó Zoltánnak a becslése szerint egymillió-ketszázezer — egymillio-háromszazezer magyarról van szó. Azokról, akik nem az Osztrák- Magyar Monarchia felbomlása után maradtak a hatá­rokon túl, hanem különböző korszakokban külön­böző — sokszor nagyon is ellentétes — politikai, gazdasági és egyeb okokból hagyták el az országot és szóródtak szét a világ minden tájára, s ma még egyebejc közt a nyelvi kultúra szálai is a magyarság­hoz fűzik őket. Megőrizni a lehetőséget azoknak, akik élni akar­nak ezzel, fenntartani az érintkezés eme alapvető formáját, természetes nemzeti kötelesség, különösen akkor, ha az igény, érdeklődés, várakozás olyan széles körű, mint ahogy az eddigi tapasztalatok mu­tatják. Ráadásul, a kapcsolatoknak ez olyan általá­nos es egyetemes formája, amely nem kötelez el sem bennünket, sem a tőkés külföldön élő magya­rokat arra, hogy olyat mondjunk, amit nem mon­danánk, és olyat tegyünk, amit meggyőződésünk, megitélesünk ellenére kellene tennünk. KTKNEK NYTTUNK KAPUT? A cikkiró ezután érinti az emigráció különböző kategóriáit, felemlitve, hogy a század különböző évtizedeiben nagyonis különböző okokbol vettek vandorbotot kezükbe az emberek. — így folytatja: A történelmet nem kell elfelejtenünk, de nem is kell minduntalan elővennünk, mert ma, 1977-ben, a legnagyobb kérdés számunkra — sót, szinte kizá­rólagos kérdés számunkra —, hogy milyen az ember. Milyen ma, most, napjainkban. S ezt sem azért, hogy valakinek a meggyőződését, párt- vagy vallási hovatartozását firtassuk, csupán azért, mert a szülő­hazának is joga, hogy becsületes, tisztesseges szán­dékú embereknek nyissa meg a honfitársi vendég- szeretet ajtajat. Az évente tökésországokból haza­látogató majd kétszázezer magyar - kévés kivétel­lel — e'rdemes is erre a vendégszeretetre. S nemcsak a hazalatogatásról van szó, mert hisz többségük csak ritkán áldozhat erre, hanem arról is, amit kölcsönö­sen tehetünk es teszünk a kulturális szalak fenntar­tása, s ha ez lehet, szorosabbra füzese erdekeben. Ebben a tekintetben az utóbbi évtizedben sok minden történt. Mindenekelőtt a Magyarok Világ­szövetsége aktivistainak fokozodo munkája emel­hető ki. A két eddig megtartott és az idén ismét sor­ra kerülő anyanyelvi konferencia is szeles korú moz­gást teremtett. Különböző korú gyermekeknek es fiataloknak magyar nyelvkönyvek látták napvilágot. Megjelent az említett konferenciák jegyzőkönyve, s foglalkozik az ott szoba hozott kérdésekkel a radio a külföldi magyaroknak szóló tájékoztató adasaban. Több jut el mar a magyar kultúrából könyvek, folyóiratok formájában, neves művészek tesznek korutakat magyar lakta vidékeken, más kontinenseken is, s meghívott előadók tartanak előadásokat. Ez mar csak azért is jó, mert igy hiteles forrásból, és nem a tényékét elferdíteni min­dig kész reakciós sajtó forrásaiból tájékozódhatnak rólunk a kint élok. Örömünkre szolgál az is, hogy egyre gyakrabban látogatnak haza olyan szellemi kiválóságok, s tartanak előadásokat itthon is, akik befogadó hazájukban is büszkén őrzik magyarsá­gukat (Szent-Győrgyi Albert, Selye János, Gábor Denes stb.) az Óhazához koto szalak Most az a legfőbb kérdés — mondja a cikk —, hogyan lehetne következetesebben folytatni azokat a tudományos kutatásokat, amelyek a helyzet fel­tárására vonatkoznak, s jobban számításba venni azokat az igényeket, amelyek a nyelvi kultúra meg­őrzésére megnyilvánulnak. Természetesen figyelem­be véve es tiszteletben tartva, hogy más államok polgárairól van szó — még ha magyarul beszélnek is. Talán megérthető, hogy a szülőföldtől távol élő magyarokról, azok kulturális szükségleteiről szólva számunkra az elsődleges a szomszédos országok­ban, a tartós történelmi közösségben élő'magyarok nyelvi és nemzetiségi kultúrájának segítése. Figyelmünk középpontjában ezek állnak, ha ha­táron túli magyarokról beszélünk, de egészen ter­mészetes, hogy többféle emberi kulturális szálak fűznek össze bennünket mindazokkal, akik maguk is őrzik es igénylik ezeket a kötelékeket, bárhol eljenek. S minthogy e kapcsolatok alapvető feltelele az Őszinteség, nem hallgathatjuk el, hogy e kötelékeket semmi esetre se szabad misztifikálni, Tudjuk, latjuk az emigráns sajtó egy részéből, hogy a szülőhazához tartozásnak sokszor igyekeznek célzatos, nacionalis­ta ertelmezest adni, csak azért, hogy a mai, valósá­gos, létező és egyetlen Magyarországot elválasszak az ó “magyarságuktól”. Magyarország most a felemelkedes nagy müven, a szocializmus fejlett szakaszának építésén munkál­kodik. Közeledni hozzá és megérteni csak valóságá­nak elismerésével lehet, s szeretni csak alkotásainak, reményeinek, küzdelmeinek es életenek szeretetevel lehet. Ehhez még az sem kell, hogy egy világnéze­ten vagy egy politikai nézeten legyünk. Nekünk ele­gendő alap az, amit például az említett anyanyelvi konferencia egyik részvevője, dr. Böszörményi István amerikai református püspök mondott: “Öt­venkét evvel ezelőtt hagytam el magyar szülőhazá­mat, Magyarországot. Azóta sohasem szűntem meg szeretni ezt az országot, ennek az országnak a népét, es mindent megtennék azért, hogy segítsek, — ami minden magyarnak kötelessége”. _TERJESSZE LAPUNKAT!-7 Meghalt HAJNAL JENŐ 1977 julius 8.-an 88 eves korában New Yorkban elhunyt Hajnal Jenő. Hamvasztása julius 11.-én volt a Cooke Funeral Home-ban. A barátok, isme­rősök es a Fészek Klub nevében Márer György újságíró mondott beszédet. Hajnal lenő végső búcsúztatásán megjelent Kasnyik András, a Magyar Népköztársaság fökonzulja és a Főkonzulátus, a Magyarok VilágszÖvetsege és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében virágot helyezett el Hajnal Jenő koporsójánál. Pécsett ollitidk fel Uitz Béla múzeumát Á pécsi Káptalan utcában fás, bokros parkban áll egy kuriaszerű épület. Most az Országos Mű­emléki Felügyelőség vette gondozásba a kopott lépcsóházat, a megsziírkult vakolatu helyiségeket. Kibontják a regi ablaknyilásokat, megtisztítják a műemléki elemeket. A földszinten restaurátor műhely, fotó műterem és labor kap helyet, az emeleten pedig szám szerint hét kiallitótermet alakítanak ki. Ebben a leendő múzeumban Pécs ad vegleges otthont Uitz Béla hagyatékának. A Janus Pannonius Muzeum gyűj­teményében jelenleg mintegy 500 Uitz-rajzot tar­tanak számon. Közöttük olyan — elsősorban doku­mentum értékű — munkák is vannak, mint a tas- kenti és a moszkvai mezőgazdasági kiállításokhoz készült dekorációk. Emellett számos relikvia, a festő jónéhány eszköze, használati tárgya került a múzeum tulajdonába. A Kulturális Minisztérium ugyanis a mester moszkvai hagyatékát is meg­szerezte a pécsi muzeum szamára. LEGRÉGIBB' MAGYAR CÉG FÖLDES UTAZÁSI IRODA 1503 First Avenue, New York, N. Y. 10021 ’ TaMoiy BU 8-4985 — BU 8-4990 AZ ÖSSZES HAJÚ ÉS LÉGI TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETE IBUSZ—IKKA—TUZEX rendelések felvétele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK —ROKONOK KIHOZATALA Az iroda julius és augusztusban szariibaton zárva van

Next

/
Oldalképek
Tartalom