Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-10-27 / 41. szám

Thursday, October 27, 1977. ik»i ILLYÉS GYULA -------­A békéről és a békítésröl LEVÉL EGY SZÜLETÉSNAP ALKALMÁBÓL (Részlet a Magyar Nemzet aug. 28-i számában megjelent írásból) ' Aki maga is békit: a ma­ga hatáskörében is szolgál­ja a megnyugvást. Bizakod­va építeni a békét, tégláról téglára teremt eredményt, remélve, hogy a téglák egy­kor hatalmas alkotássá áll­nak össze: azt hiszem, köte­lességnek és lerovandó há­lának, hogy háború még nincs. Hogy a vüágbéke sorsát hovatovább olyan erők in­tézik, melyek működésébe már csak fogyatékos szak­képzettségünk és tájéko­zottságunknál fogva sincs belelátásunk? Ez semmi alól nem ment föl bennünket. Hatáskörünkben semmi cselekvés alól, egy percre sem. Hiszen az igazi — a tevékeny — erkölcs terüle­te épp az aprómunka. De ezt kívánja akár az aprólé­kos hasznosság is; a saját hasznunk, a magunk napi nyugalma; futó perceink békessége. Mert noha a bé­ke alapja sokféle anyagot számlál (még hadianyagot is ama bizonyos nyugalmi állapot egyensúlyához), de a legfontosabb alap a lelkek hajlama az összebékülésre. Az a fajta tevékenység és építő béke, melyet a népek mindenkori szelleme sugá­rozhat. Közelebbről a népek szel­lemi élete. Az országok ezen át jut­nak oda, hogy a népek úgy észleljék, érzékeljék: úgy higgyék el a békét, hogy higgyenek is benne. Ezeken tűnődtem el, ked­ves Uram, midőn már kiké­szítve a papírost, fogalmaz­ni készültem én is azt a néhány soros táviratot, melyhez hasonlót most, hatvanadik születése nap­ján bizonyára irattáska- számra vihetne haza hiva­talából a Szent István-ne- gyedi bérház családi aszta­lára, hogy felesége, gyerme­kei és unokái lássák: volt láttatja, amiért oly keve­set töltött körükben, s még ott sem magánügy, hanem mindig közügy csöngettette a telefont. Táviratstílusban ezt vagyok képes közölni, miért van oka úgy néznie a mindenki számára kétes öregség elé, hogy hátra pil­lantva valamiféle egyen­súlyt érezzen: volt eddigi életének értelme: munkás­ságának eredményessége nem kétes. Olyan ügyekben volt alkalma közreműködni, melyek a béke helyreállítá­sát nem föltételek láncolata végén igénylik, hanem napi teendőnek, percenkénti munkának. Aminek egykor ugyancsak nem örültem, ma az juttat — kezdeti szem­benállásunk, sőt kemény véleménycserénk után — ahhoz a szerencsés helyzet­hez, tárgyilagos nézőpont­hoz, hogy az elmúlt évti­zedek eredményeire elfo­gulatlanul tekintsek vissza. Szellemi életünknek azokra az eredményeire, melyek elválaszthatatlanok az ön közreműködésétől. Erre az időre esik az érzékelhető béke ügyének olyan szolgá­lata, melyek az elmondot­tak folytatásaként mint a béketeremtés, a megbékítés, az összebékítés, a gyakor­lati békemegteremtés idejét periodizálhatja az iroda­lomtörténet. A korszak nagy képességű költőinek, színpadi szerzőinek, két legnagyobb regényírójának világirodalmi alkotásai szü­lettek meg ebben a perió­dusban. A múzsák nemcsak a fegyvercsattogástól rez­zennek s hallgatnak el; a börtönajtó csapódásától még inkább. A légkör terméke­nyítő lett. A szellem embereit nem azért kívánatos összebékíte- ni — azaz külön-külön is megbékíteni —, hogy nyu­galom legyen köztük. Az irodalomnak kiválólag nem föltétien a béke az eleme. Hanem a pezsgés, a sister­gés, a forrongás, a levegőt recsegtető fortyogás, mely távolról néha még veszek- vésnek is hat. De ha még veszekvés is! Csak olyanok cívódása legyen, akik egy­másnak izzón ellentmondva is egyet mívelnek. Ellent- mondástalan békét; építés­re való nyugalmat, ön azon munkálkodott, hogy így le­gyen. A távirat valamivel hosz- szabb lett a szokásosnál. Ügy érzem, hogy elköltözött barátaim és — hogy így mondjam — költözködés előtt álló egész nemzedé­künk nevében is beszélhet­tem. Avégből, tudjuk észlel- ni-érezni a békét úgy, hogy legyen érzékünk a kötele­zettségre is. Használjuk a lehetőségeket: építsük a magunk erejéből apróléko­san is, -téglákként úgy azt a rejtelmes békét, mintha végre most már örökké tar­tana. Ez az alap, hogy való­ban a józan emberi számí­tás örök idejéig tarthasson. Mert mégis csak ekként kell hinnünk benne. AZ OLAJSZALLITAS KEZDETE: 1979. Augusztusban megkezdődött cs erőteljes ütemben folyik az “Adriai” kőolaj vezetek magyarországi szakaszának építése. A jugoszláv Krk-szigeti Omi- saljból induló vezeték három ország olajfinomító­jába szállít kőzelkeleti kőolajat. A majdnem 750 km-es jugoszláv vezetékrendszeren évente 24 millió tonna olajat szállítanak a jugoszláv finomí­tóknak. A Csurgótól Százhalombattáig epűló 190 km-es hosszúságú, 600 mm átmérőjű magyarorszagi sza­kaszon 10 millió tonna kőolaj áramlik a százhalom­battai es a bratislavai olajfinomitok fele. Magyaror­szág és Csehszlovákia 5—5 millió tonna kőolajat fog szállítani a vezetekeken. A jugoszláv szakasz epitese 1975-ben elkezdődött, folyik az omisalji olajkikótő kiépítésé is 450 ezer tonnás tankhajók fogadásának alkalmassá tetelere. A vezetek próbaüzeme 1978 végén indul meg, a menetrendszerű szállítás 1979 elejen kezdődik a csővezetéken. BAUXITOT AD A DEAKI II. UJ BANYA A tervezett határidőnél 3 honappál korábban meg­kezdték a termelést a Bakonyi Bauxitbánya Válla­lat uj banyájában, a Beáid TT.-ben. Az uj bánya az év vegéig várhatóan 60 ezer tonna ércét ad majd, amelynek minősege jóval az átlag felett van. A deáki bányanyitás beruházási programját 1972- ben hagytak jova és három ütemben valósítják meg, összesen 836 millió forintos költséggel. Az első ütem is határidő előtt megvalósult, s a feltárt ercvagyont — a 300 ezer tonna bauxitot — az el­múlt evben kibányásztak. A beruházási program részeként Tapolcán 200 lakásba költöztek be a bauxitbányászok. Az uj deáki bányában a legkorszerűbb technoló­giát alkalmazzák, sűrített levegős es dízel szállító- rakodó berendezések végzik a legnehezebb munkát. A bauxitot a munkahelyekről a kulszinig másfél kilo­méter hosszúságú gumiszalag juttatja el. Ez az uj banya igen gazdag ercben. A kutatások szerint va­gyona meghaladja az 1.7 millió tonnát. Ezt a meny- nyiséget 5—6 év alatt hozzák felszínre. Csillagászati hetek kezdődtek Nyíregyházán. Elő­adások, filmvetítések foglalkoznak a csillagaszat és űrkutatás két évtizedes eredményeivel, s az elő­adásokhoz távcsöves bemutatók kapcsolódnak. KU KO RICAB ETAKARÍTÁS A rákóczifalvai Rákóczi Tsz-ben ketezer hektá­ron termesztettek kukoricát. A gepek nyújtott mű­szakban dolgoznak, s ha az időjárás engedi, október végére befejezik a betakarítást. A Pest megyei Állami Építőipari Vallalat 280 elsőéves tanulót iskolázott be. A fiatalok villany- szerelő', viz- es gázszerelő, ács, kőműves, bádogos, vasbetonke'szitó' és egyéb, összesen 12 építőipari szakmában szerezhetnek gyakorlatot. Képünkön: gyakorolnak a vasbetonszerelők. A kózfogyasztásu elektronikus készülékek biz­tonsagát és minőségét korszerű műszerekkel vizs­gálják a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Inté­zetben. A tanév kezdetére készült el és benépesült a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola 140 személyes kollégiuma. .7

Next

/
Oldalképek
Tartalom