Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-09 / 23. szám

Thursday, June 9. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZO ÉRDEKES EJ FEJLEMÉNY I UJRDFElBEtSÜlÉS III. A Pennsylvania államban működő Action Industries, Inc. a múlt évben a budapes­ti Tungsram üzemben gyár­tott villanyégőből 3.5 millió dollar értékben adott el az Egyesült Államokban. Ugyanez a cég, a követke­ző 30 hónapban 15 millió dollár értékű villanyégőt vá­sárol a magyar cégtől. Ezzel egyidőben az Action és a Tungsram vállalat együtt­működik, hogy az Egyesült Államokban a magyar szaba­dalom alapjan gyártsanak vil- lanyegöket es egyeb villany­felszereléseket. Érdemes hangsúlyozni azt a tényt, hogy Magyarország­ról behozott villanyégok u- tán 20 százalékos vámot kellett fizetni, mig a nyuga­ti államokból behozott azo­nos arura a vám csak 4 száza­lék. Semmi ok sincs arra, hogy Magyarorszag ne élvezze a legm'eltányosabb vámtarifát. Előnyös lenne ez nemcsak a magyar nemzetgazdaságnak, de amerikai vásárlók részére is. írjunk képviselőinknek és szenátorainknak, valamint Carter elnöknek és kerjükjie- lyezzék a Magyar Népköztár­saságot azon államok köze, melyek élvezik a legméltá- nyosabb vámtarifát. KI A FELELŐS? terjesztettek, hogy a munká­sok berkövetelései és a mun­kabér emelese okozza az inflációt. Már többször rámutattunk arra a tényre, hogy a munká­sok bére nem tartott lépést az árak es adók emelkedésé­vel. Most olvassuk a lapokban hogy Bert Lance, bankár, a- ki jelenleg a Carter kormány Költségvetési Hivatalának ve­zetője, azt mondta, hogy a bankárok nem tudják bizo­nyítani a kölcsönkamat eme- lesenek jogosságát. Intette a bankárokat, hogy a kölcsön­kamat emelése újabb lendü­letet ad az inflációnak és hát ráitatja a nemzetgazdaság fel­lendülését. Bert Lance Monopolisták es politiku­sok mindeddig azt a tévhitét Balcut licevit ISTANBUL. A török parlamenti választásokból Billent Ecevit republikánus néppártja került ki győztesen, 220 üléssel a 450 tagú parlamentben, annak ellenére, hogy Suleyman Uemirel miniszterelnök vorösfaló kampányt folytatott Ecevit ellen. Azzal ijesztgette a szavazókat, hogy kormányra jutása esetén Ecevit “keblére őleli a Szovjetuniót és lehetőséget ad a szovjet befolyás növelésére.” Első két cikkemben rá­mutattam arra, hogy mi­lyen terveket szőnek a Pentagonban az amerikai hadsereg felfegyverzésere. A tervezők reménye az, hogy ezzel kepesek lesznek a Szovjetunió 200 legna­gyobb varosat rombadónte- ni es a szovjet interkonti­nentális támadó rakétákat elpusztitani. Ezzel egyidőben a Carter- kormany Biztonsági Taná­csa, Zbigniew Brzezinslu, a bizottság elnökének veze­tésével dolgozik az ország külügyi politikájának meg­határozásán, kikovácsolásan. Egy közelmúltban tett nyilatkozatában, Brzezinski ezt mondta: “1945 es ‘50 kozott volt az Egyesült Államok kül­politikája a legeredmenye- sebb.” Nézzük csak meg, mik voltak e politikának a leg­főbb jellemvonásai? 1. ) A Marshall Terv nyél­beütésé. 2. ) A North Atlantic Treaty Organization — NATO _ felállítása. 3. ) A Truman Doktrína kidolgozása és alkalmazasa. Ezt a politikát óhajtja Brzezinski ur újraéleszteni. Vegyük csak sorra e politika pontjait. A Marshall Terv életbe­léptetése mentette meg a nyugat-európai országokban a kapitalista rendszert. USA több milliárd dollá­ros segítséggel felépítette a rombadölt ipari üzemeket es nyeregbe ültette a ma­gántulajdon rendszeret tá­mogató politikusokat. Brzezinski ur azonban minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy az utolsó 32 esztendőben liis változás jött letre. A háborúban rombadölt gyárak helyen uj, modern felszereléssel rendel­kező üzemek létesültek, melyek versenyképessé vál­tak a világpiacon az ameri­kai ipari termékekkel. A legvilagosabban rámu­tat e problémára Edgar B. Sp*er, az USA legnagyobb acelvallalata, a U.S. Steel elnökének 1977. május 25.- en az American Iron and Steel Jnstitute-ban tartott Irta: LUSZTJG IMRE Edgar B. Speer beszéde, melyben hangsú­lyozta, hogy az amerikai acélbárók elvárják, hogy a washingtoni kormány lépé­seket tegyen a külföldről — főleg a Német Szövetségi Köztársaságból, Belgiumból és Japánból — behozott acél korlátozására. Jelenleg az évi acélszuk- séglet 15 százalékát külföld­ről hozzak be. Megváltozott tehát a világ 1945 óta. Ahe­lyett, hogy az európai or­szágok támogatást igényel­nének, az amerikai gyáro­sok amiatt aggódnak, hogy miképpen vegyék fel a ver­senyt európai es japán tár­saikkal. A NATO KÉRDÉSE. Ez a szervezet kezdettől fogva vegetál. Carter elnök most azon szorgoskodik, hogy felélessze a szervezetet. A nemrég tartott brüsszeli ülé­sen, USA katonai vezetői arra ösztökélték az európai NATO-tagokat, hogy éven­ként 3 %-al emeljék hadi­kiadásaikat. * f ! A tény természetesen az, hogy a NATO európai tagjai tudják, hogy háború esetén semmi, de semmi eshetőség nem áll fenn arra, hogy rendszerüket megmentsek. Minden újabb hadikiadás- emeles csak elfecsérelt pénz, amit sokkal előnyösebben hasznaihatnának fel a mun­kanélküliek munkába állí­tására es az infláció korla- tozasara. 1945 óta minden USA külügyminiszter azon szor­goskodott, hogy életben tartsa a NATO-t, de nem nagy sikerrel. Úgy véljük., Carter es Brzezinski erőfeszítése sem hoz nagyobb eredményt. A TRUMAN DOKTINA Ennek lényege megaka­I . . k dalyozni a szocialista tár­sadalomnak más államokra való átterjedését es — ha lehet — visszaszorítani a szocializmust. A doktrína életbelepteté- se felelős a görög nép felkelésének leveréséért — és azért, hogy eltolódott az az idő, amikor a görög nép a saját kezébe veheti ügyeinek intézését. A terv ezen harmadik pontja az, amit Brzezinski ur valójában utánozni óhajt. Főcélja megakadályozni, hogy a magántulajdonon alapuló országokban meg­szüntessék a monopolisták uralmát és lehetetlenné te­gyék a nép részére a hata­lom átvételét. Ez a külügyi politika ma­gyarázza meg, hogy a Penta­gon és a Biztonsági Tanács milyen terveket szó az ame­rikai hadsereg felfegyverzé­f sere. A külügyi terv es a kato­nai terv kiegészítik egymást. Ez a külpolitika nem tükrözi vissza az amerikai nép ér­dekét. Ez a külpolitika csu­pán a katonai-ipari komp­lexumhoz tartozó es józan eszét vesztett kis csoport azonnali profitérdeket szol­gaija. E külpolitikai ervenyesi- tese elkerülhetetlenül az emberiség pusztulásához ve­zet. Ezért kell nyílt szemmel és tiszta gondolkodással fi­gyelni a Carter-kormany külpolitikáját és cselekedni, hogy ne térjen erre a zsák­utcába vezető mesgyére. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom