Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-26 / 21. szám

Thursday, May, 26. 1977. 4 milliárd ember Picasso öröksége Az ENSZ statisztikai hivatalainak januári jelenté­se szerint a Földnek 4 milliard lakosa van. Az embe­riség naponta 195.000 fővel szaporodik, tehát 15 év múlva mar egymilliárddal többen leszünk. A nyugati sajtóban kétségbeesett hangok jelent­keznek: el tudja-e tartani a Föld élelemmel ezt a sok embert? Malthus — angol polgári közgazdász — már 150 évvel ezelőtt azt jósolta, hogy az emberi­ség éhenhal, ha nem vet gátat a szaporodásnak. Az általa felállított matematikai sor szerint az em­beriség egy, kettő, négy, nyolc arányban szaporo­dik; az élelmiszertermelés pedig csak egy, kettő, három, négy, öt, hat arányban növekszik. Ehrlick amerikai biológus, néhány évvel ezelőtt, — amikor érdeklődése a rovarokról az emberekre fordult — kiszámította, hogy a lakosság Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikaban 25 évenként megkétszereződik. Mások ebből kiindulva azt is kiszámították, hogy ezer ev alatt az emberiség száma meghaladja a trilli­ót és a Főid minden négyzetméterére 2000 ember jut. E fantasztikus számok szerzői mintha megfeled- keznenek arról, hogy a világ egyes részein máris minimálisra csökkent, vagy egyáltalán nincs növeke­dés, hiszen a születéseket is lehet szabályozni. De még a korlátozott növekedés esetén is várható, hogy a Föld lakóinak száma az évezred végére eléri vagy megközelíti a hatmilliardot. Bizonyos fokig érthető, hogy ismét felvetődött a kérdés: miből él meg ez a sok ember? A Földön 13.140 millió hektár fagymentes terü­let van; ebből jelenleg csak 1400 millió hektárt, azaz 10.7 százalékot müveinek. Bőven van még le­hetőség a terjeszkedésre, akkor is, ha nem minde­nütt áll rendelkezésre a földműveléshez szükséges csapadék. Az sem kétséges, hogy a már megművelt területeken is tovább lehet bővíteni a terméshoza­mokat. A tengerek elelmiszerkészlete pedig egyelő­re majdnem teljesen kiaknázatlan. A legújabb élel­miszerkutatások azt is bebizonyították, hogy — ás­ványi kincsek formájában — rengeteg élelemkészi- tesre alkalmas anyag rejtőzik a Föld gyomrában. Egyszóval nincs ok a kétségbeesésre. A Föld el tudja tartani lakóit, ha duplájára vagy háromszoro­sára szaporodik az emberiség akkor is. Probléma mégis van az élelmiszerellátásban. Hi­szen az emberiség egy része már ma is éhezik. Az éhezést azonban nem a szaporulat szüli, hanem a világgazdaság egy részének fejletlensége és az élel­miszerek aránytalan elosztása. 1949-től 1977-ig a világ búzatermelése 160 mil­lió tonnáról 410 millió tonnára növekedett. A növe­kedés 30 százaléka a vetésterület bővüléséből, 70 százaléka a terméshozamok növekedéséből ered. Ez alatt az idő alatt a búzatermelés növekedése gyor­sabb volt, mint az emberiség számának szaporulata, A nemzetközi búzakészlet mennyisége megközelí­tette a 60 millió tonnát. Ennek ellenére nem szűnt meg a világ egyes részeiben az ehezes. Latin-Ameri- kában — a világ egyik legnagyobb gabonatermelő országának, az Egyesült Államoknak közvetlen szomszédságában — naponta 1500 gyermek hal ehen. A világ hústermelésében a fejlett országok 47.1 százalékban részesednek, a fejlődő országok 18.3 százalékban. Hasonló az arány a tejtermelésben is: 48.2 % és 19.3 %. Észak-Amerikában terem a világ gabonatermésének 21 százaléka, Afrikában 3.1 szá­zaléka. Ezt a termelési szintkülönbséget és aránytalan­ságot sajnos a közeljövőben sem lehet megszüntet­ni, mert a termelési technika — a gép-, vegyszerel­látás — a fejlődő országokban messze elmarad a fej­lett országok termeléstechnikai szintjétől; a mezö- gazdasagban ugyanúgy, mint az iparban. Ennek kö­vetkeztében a jövedelmi es fogyasztási színvonal­különbség is döbbenetes. A világ leggazdagabb or­szágaiban élő egymilliárd ember egy főre eső évi átlag jövedelme 3000 dollar, a legszegényebb or­szágokban elő egymilliárd ember 100 dollárjával szemben. 1974-ben az ENSZ uj nemzetközi gazdasági rend megteremtésére hívta fel a figyelmet. A fejlődő országok azt javasoltak: kötelezze magat az emberi­ség, hogy leküzdi a nyomort és a javak elosztásának aránytalanságát. Sajnos, azóta sem növekszenek, ha­nem csökkennek a fejletlen országoknak nyújtott segelyek. 1960-ban a világ 10 legfejlettebb országa a brutto nemzeti termekének 0.52 százalékát for­dította az elmaradott országok megsegítésére, 1975- re ez a részarány 0.30 százalékra csökkent. Becsle­sek szerint 1980-ban mar csak 0.28 százalék lesz. Ugyanakkor a világ fegyverkezesi kiadasai egyre növekszenek. Az emberiség évente 300 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Ez kétszázszor több annal, mint amit az ENSZ keretében nemzetközi együttműködésre fordítanak. Évente 10 millió tonna gabona kellene ahhoz, hogy a legelmaradottabb országok lakóinak feje felöl elűzzék az éhség rémét. De úgy látszik, az emberiség jobban élő része elég önző ahhoz, hogy ne vonja el magától ezt a mennyiséget. Adómód­ban élő országok lakosainak évi élelmiszerfogyasz­tása a legutóbbi 10 év alatt átlagosan 170 kilogram­mal növekedett. A következmény: egyik helyen az éhhalál, másik helyen a tultápláltság szedi áldo­zatait. Egyszóval: nem az emberiség létszámának növe­kedésében kell keresni az élelmiszerhiány okait, ha­nem a társadalmi igazságtalanságokban. A szocialista országok már eddig is kitűnő példá­ját — bizonyítékát — adták annak, hogy az igazság­talan osztályviszonyok megszüntetésével és a nem­zetközi összefogással rövid idŐ alatt le lehet győzni az élelmiszerhiányt, meg lehet szüntetni az éhezést. A művész portréja Pablo Picasso, századunk legzseniálisabb művé­sze, hatalmas vagyont hagyott hatra. Négy eszten­deje folyik a háború a hagyatékért — végrendeletet nem találták. Hét ügyvédet foglalkoztatott a Picasso-örokség. A leltár szerint a rendkiviil termé­keny es sokoldalú, 91 éves koráig alkoto művész 1888 festményt, 7089 rajzot, 3222 kerámiát, 17411 vázlatot, 1228 szobrot, 6121 litográfiát, 3176 linómetszetet, 11 faliszonyeget, 8 szőnyeget es sok más műalkotást hagyott az utódokra. A Stern 2.7 milliárd márkára becsüli a hagyatékot. Picasso 1973-ban halt meg. Akkor mindenki azt hitte, felesége, Jacqueline, és első házasságából való 51 éves fia, Paolo között oszlik meg majd az örök­ség. A hagyatékra azonban több családtag tartott igényt: három, házasságon kívül született gyermek és három unoka. Picasso első felesege, Olga Koklova balett-táncos­nő volt. (Paolo az Ő fia volt.) Majd Marie Therese Walterrel élt együtt a művesz, Maya nevű laűyat nem törvényesítette, de az apaságot elismerte. A hires modellhez, Francoise Gilot-hoz fűződő szerel­me ot évig tartott, két törvénytelen gyermekük: Claude és Paloma. Paulo három gyermeke: Marina, Bemard és Pablito. Paulo azonban 1975 nyarán meghalt, Pablito Öngyilkos lett. Az örökösök hatan maradtak. A hetedik a francia állam: minden Picasso-mü értekének mintegy negyede az államot illeti. Nemrégiben megegyezés született: a vagyon 40 százalékát Picasso özvegye kapja, a többit a gye­rekek és az unokák kapják. Sziget a semmiből Ausztrál tudósok azon tündőnek, hogy mi idéz­hette elő a Melboume-tól 300 km-re lévó Victoria- toban egy körülbelül 100 m hosszú, 8 m széles szi­get hirtelen megjelenését. A parttól 150 m-re húzó­dó, tengeri kagylókkal borított iszapsávot hajnal­ban fedezték fel. Helyén előző este még semmit nem eszleltek. A szigetet tanulmányozó geológusok es szeizmológusok első feltételezései szerint a jelen­séget a to felszíne alatti gazrobbanások vagy kisebb földrengések idéztek elő, amelyek esetleg egyszerre is felléphettek. A vidéken az előző napon kettes erősségű földmozgásokat mértek. Egyéb találgatásoknak is hangot adnak a sziget eredetevei kapcsolatban. Este tízkor ugyanis, mind­össze néhány órával a sziget felfedezése előtt, mete­or tűnt fel a to fölött. Többen összefüggést vélnek a hullócsillag megjelenése és a sziget hirtelen ki­emelkedése között. E feltételezések szerint a mete­or vagy annak egy megolvadt kőzetdarabja zuhant bele a tóba. A tudósok elvetik ugyan e hipotézist, de mind­eddig még nem tudtak magyarázatot adni a sziget eredetére. Hány dollárt er egy ember? —ezt a kérdést fej - tegeti jobb ügyhöz méltó buzgalommal a bostoni Science cimü folyóirat. A cikk pihentagyu szerzője kiszámította, hogy egy 65 kilós férfi testében talál­ható viz elegendő egy ing kimosásához; vas annyi van benne, amennyiből egyetlen vékony kis szöget lehetne kovácsolni; mérgező vegyianyagot annyit lehet kivonni belőle, amennyitől elpusztul egy bol­ha. Végül azt is kiszámította a cikk írója, hogy az emberi testből nyerhető nyersanyagok értéke, piaci áron, összesen álig egy dollár ..... Gerencsért leno ; — AMERIKAI MAGYAR SZÓ ­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom