Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-19 / 20. szám
Thursday, May, 19. 1977. óhaza Mátyás Ferenc • Kispest feltámadása Petri Miklóssal, a már felszabadult Kispest legelső polgármestere'vel beszélgettem a minap. Eszrevetlenúl bar, de életerői próbálom vallatni. Szabatos mondatokban fogalmazva beszél, s mindig úgy, hogy háttérbe szoruljon saját személye. Hiaba bátorítom. A beszélgetés vontatottan indul. Mezitlabas őseim Rákóczi kurucai közt verekedtek, nagyapám Damjanich seregében vette ki részét a szabadságmozgalomból. Talán tőluk örököltem a vérmersekletet,shogy magam is forradalmár lettem. Bácskából telepedett Kispestre. Gyerek voltam meg, amikor a nemzetiségek együttélését megszoktam és kialakult a fogalmam a testvéri együttérzés szükségességéről. Később mint mülakatos ifjúmunkás a vasasokkal jártam a Gellérthegy oldalán tartott szemináriumokra. Szabó Ervin, Bolgár Elek adott életre szóló elvi utbaigazitást nekünk, hogy felismerjük szerepünket a társadalomban. A Lipták-gyári sztrájkok eredménye, s amit az Ifjúmunkások Szövetségében szervező titkárként végeztem talán bizonyíték lehet, hogy nem voltunk méltatlan tanítványok. Nehezen kerül elő a naplója a könyvespolcok mögül. Mintha most is rejtegetni kéne a német csapatok elöl. Pedig nem intim titkokat bujtat, hanem hősi küzdelmek történeteit őrzik a sárguló lapok. Mindketten egyszerre nézegetjük, lapozgatjuk. Végül ő kezdi olvasni a részleteket. Börtönök dohos szaga arad, csendőr-pofonok, gumibotok csonttörő lármája csapkod ránk a sorokból. A Kispestre zúduló bombázás fojtó füstszaga száll szét a szobában a felolvasott mondatok nyomán. Szinte látni velem a német csapatok lelkiállapotát, amint délen, keleten egyre zárul a szovjet seregek gyűrűje, s a menekülés kényszere, félelme vadállattá teszi a katonákat. Szamokkal, statisztikai adatokkal jelzett tragédiák színhelyeit ismerem fel. A tél folyamán Kispestre zúdult bombatámadásoknak 871 áldozata volt. A Hofherr traktorgyárban a német harci egysegek felrobbantották a víztornyot, összetörték az erőmű gépezetét. A magasfeszültségű elektromos berendezést a munkások az utolsó pillanatban tudták megmenteni. A szinpadokről hiányzó drámák itt játszódtak le a perifeVián. Az elvérzö leteritett mammut nem adta olcsón az életét. A Jacquard-gyárban 30 szövőgép teljesen elpusztult, 72 megrongálódott. Az Üllői úti villamossínek a véletlenül megmaradt féltetös kis házakra kígyóztak fel. Több száz ház rombadőlt, vagy megsérült s a romok közé szorult rettegő munkásváros népét az éhínség fenyegette. A lakosság élelmezésére senki se gondolt, 1944 szeptembere óta üresen álltak a boltok. Elhülve hallgatom a naplójegyzet mondatait. Az nem is szó, hogy a történetek háttere mennyi apró tragédiát takar. A nemetek felrobbantották a viz- szolgáltatasi berendezéseket. Se viz, se kenyer nem volt. Ha a lelkiismeretlen feketézők élelemhez jutottak, aranyat kértek érte. Karácsony előtt, december 22.-én, a Sárkány utca és Hunyadi utcasarkán lévő Matzner pékmester igy jutott néhány zsák liszthez. Amikor szetroppent a kenyérsütés hire, percek alatt 400 ember verődött az üzlet elé. Érthető módón öregek, asszonyok, gyerekek, hiszen a férfiak katonáskodtak vagy otthon bujkáltak a befalazott pincékben a meg cirkáló németek, nyilasok elöl. A naplót olvasó Petri most nem hall, nem lat mast, csak a vajúdó varost. Szemei tágra nyílnak s abból a messzi időből néznek vissza, mintha újból végigélne az izgalmakban bővelkedő ostromállapotot. Mi következett aztán? Az elkövetkező puskaporos levegő napjainak egyikén a partizánok bátorságával elindulta határ fele,hogy hirt vigyen a szovjet csapatoknak, a velük harcoló magyar egyetemi zászlóalj katonáinak, hogy siessenek, mert elpusztul Kispest. Mindenre elszántan, aknatüz közt tört át a fronton, éjszaka hason csúszva. Amikor vegre sikerült átszoknie, a szovjet parancsnokságra kisérték. Gyanús volt eleinte. Vallattak, mi van odaát Kispesten. Akkor történt a csodával határos veletlen találkozás. A parancsnokság tisztjei leültették egy sarokba, fegyveres or vigyázott rá, amig jött a tolmács. Előbb csak nézegették egymást, mosolyogtak. Kiderült, hogy azzal a rosztovi egyetemi tanárral beszélget magyarul Kispest helyzetéről, akiben felismerte egykori szemináriumi vezetőjét: Bolgár Eleket. (Bolgár Elek az első világháború előtti evekben sajtónk szerkesztőségében is dolgozott — szerk.) Reggelig beszélgettek az őrnagyi rangban lévő tiszttel, ö is ráismert tanítványára s abban állapodtak meg, tartózkodjék a városházán. Káposztával telirakott zsákkal tért vissza másnap s nyilván a kockázatos találkozásnak, bátor vállalkozásnak volt köszönhető, hogy az elkövetkező napokban, 1945. január 8.-án, amikor felszabadult a város, öt választották polgármesternek. Chuba alezredes adta a megbízást s 12.-én Cserni- sov szovjet tábornok is megerősítette a polgármesteri tisztségben. Kivehető a naplóból, hogy a fővárosban meg lángoltak a házak, tuzv’őrös füst szivárgott az égre, dörögtek az ágyuk, amikor Kispest a tetszhalálból kezdett feltámadni. Először a tereken, kertekben elhantolt halottakat helyezték sírokba. A megalakult Nemzeti Bizottság tagjai élő szóval, falragaszokon próbáltak lelket verni az elcsigázott, hitetlenkedő tömegekbe. Nem egyedül volt a polgármester, Dávid Janos, Szepesi Gyula, Pólyák János, Varadi József s a többi politikai vezető irányításával maris megkezdték a helyreállítás munkáját. Előbb kenyeret kellett teremteni. Alsónémedi, Sári, Kakucs parasztjaihoz fordultak. Másnap mar sütöttek a pekek, merték a napraforgóolajat. A deszkákkal beszoge- zett ablakok mögül, pincékből leselkedő ijedt lakosság is kimerészkedett. Megjelentek a vecsesi lepenysútők.irsai sültkrumpli-árusok,szuszogni kezdett a sebesült város. Közben a szemembe tekint Petri, úgy magyarázza a naplóba irt kusza sorokat a most mar a személyére vonatkoztatva tevékenységét. — Fölkerestem hivatalában a katolikus papot;- Merva Imre plébánost. Ismertük egymást regről. Csatornatólteléknek nevezett egy március 15.-i ünnepi beszedem miatt. De mintha mi sem történt volna, a békesség hangján arra kértem, nyissa meg a templom ajtaját, kondittassa meg a harangokat, hogy ajtatos hívei el tudjak mondani hálaimájukat. Adja hírül, hogy felszabadult a város. Csak nézett ram, s szofogadóan rögtön cselekedett. S miközben vitatkoztak és a keserűség öntötte el az embereket, helyre kerültek a villamossínek, megnyíltak a vízcsapok, kigyulladt a villany. A lábadozás korszakába került Kispest. Pedig a beteg, fonnyadt város valóságos szemétdombnak látszott. Csak a levegő volt friss, s a felsüt'ó nappal a remény melengetett bennünket április 4-én. Kossuth Lajos szülőházának reneszánsza “All a draga hajlek — bar az Tdó temet — Büszke kastélyokkal nézve farkasszemet...” — regeli a KOSSUTH LAJOS monoki szülőházáról, a község egyik krónikása. A drága hajlek most, ebben az evben erkezett el csaknem kétszáz éves történelmében a reneszánsza, újjászületése korszakához. Az egész objektum most mar a Kossuth Emlékmúzeum használatába kerül. A Központi Múzeumi Igazgatóság mintegy félmillió forintos költséggel kivül és belül teljesen újjáépíti, s a szükséges belső térátalakitásokkal, valamint korszerűsítéssel az emlékmúzeum kettős gyűjteményének a rendelkezésére bocsátja. A nemzeti ereklyeként álló műemlék főépület hat szobájában továbbra is a Kossuth-emlékkiálli- tás marad, korabeli bútorzattal és az időnként szerzett újabb Írásos, kepes és tárgyi emlékanyaggal kibövitve. Az udvari szárnyépületben újabban nyert helyisegek közül 4 szobában a 2500 darabból álló es a régi monoki életet dokumentáló helyi gyűjteményt fogjuk kiállítani, — helytörténeti, néprajzi, képtári és könyv-sajtó-tári részletezésben. Itt még egy kisebb előadóterem es vezetői iroda is létesül. Végül az udvari keresztépületben egy benyíló, 2 raktárhelyiség es illemhely épül, az utóbbi vizveze- tekkel is ellátva. Az újjászülető monoki Kossuth-haz a Nagy Hazafi születésének 175. jubiláris évfordulója alkalmából kerül most teljes egészeben az eszmei jellegű kultusz szolgálatába. A főépületben, amely 1780— 82. években uradalmi tisztilak céljára épült a korabeli nemesi udvarházak copf-stílusában, 1949. márc. 19.-en nyílt meg az emlékmúzeum I. kiállítása 4 szobában. Csak tiz ev múlva szabadult fel a további két szoba, s 1959-tól kezdve már 6 helyiségben van elrendezve a Kossuth—emlékanyag. Az udvari szamyepuletet a múlt szazad középén építették hozza, majd a múlt század végén erre merőlegesen a keresztépület létesült két szakaszban, a hajdani uradalom igényei szerint. Az 1870. évig az uradalmi ügyészség, majd azután 1944. december 14.-ig az uradalmi erdőgondnokság székháza volt a “drága hajlék”, amelynek utcai homlokzatán 1911. május 27. óta diszes emléktábla hirdeti: “EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS 1802. szept. 19.-en.” Társadalmunk a jubileumi évforduló alkalmából nem is róhatna le méltóbban halás kegyeletét a monoki Kossuth-ház Nagy Szülöttje iránt, mint ezzel a felújítással és a kultusz szolgálatába állítással. Az ide elzarándokoló hazai és külföldi látogatok meggyőződhetnek majd arról, hogy a szülőfalu milyen megbecsülésben tartja a szülőházat, s hogyan apolja Nagy szülöttjének soha el nem múló emlékezetét. (M o n o k) Zsuffa Tibor,müzeumvezető. TAKÁCS LAJOS: ARANYBETUK c. kisregénye, mely az 1956-ban Amerikába erkezett magyarok életébe nyújt regény formájában bepillantást. Rendelje meg ezt a nagyon érdekes könyvet! ÁRA: $ 3.Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003
