Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-21 / 16. szám

Thursday, April 21. 1977. 8 AMERIKAI MAGYAR SZO Deneg Geza BECSÜLET A gyár főmérnöke odaszólt az eljáróhoz: — Lajos, ugye, bemegy a városba? Hozzon ne­kem egyúttal néhány zöldpaprikát. Lajos készsegeskedett: — Hogyne hoznék, főmér­nök elvtárs. Lányi kartárs is megkért, csak ö a para­dicsomot szereti. — Aztán hosszúra nyújtott lép­tekkel elindult. A piacon ügyesen bevásárolt. Nem megyek meg vissza — gondolta, és hagyta magát sodortatni a tömeggel. Meg-megallt egy-egy piaci bazaros előtt. A piac sarkában egy sátor állt, a polca tele fakanalakkal, giccses falvédőkkel, fésűk­kel, tükrökkel, s egy helyre nézve megdobbant a szive, mert a sok holmi között olyan gusztusos- szines pénztárcák is feküdtek, amilyenekre régóta fajt a foga. Egy kigyóbőr utánzatura rámutatott: — Mit kér érte? — Csekélység, kéremalássan.Ötvennégy forint. Egy másik szép tárcán akadt meg a szeme. Ezt az eladó 76 forintra tartotta. Az is sok, nem az ő “vagyonahoz” van szabva. Inkább a zsebében csö- rö'gjő'n a pénzé, mintsem egy drága, üres pénztárcá­ja legyen. — Akar Ön egyáltalán venni valamit? — kérdezte gyanúsan az eladó. — Hogyne-hogyne... csak hát kévés rá a pénzem. Ekkor feltűnt neki a pult sarkán egy sötétbarna, sima pénztárca. Felemelte, az eladó mindjárt rá- hurrogott: — Azt ön pláne nem tudja megvenni, a másik kettőnél is drágább. — Beszélhetsz, gondol­ta, es felpattintotta az apró rézcsatot. A tárca logi­kusan elrendezett rekeszekből állt a különféle nemű papírpénzek számára, még bélyegrekesz is volt ben­ne. Csuda praktikus és tetszetős. A bélyegrekeszbe is belenézett es... és nem létezik, jól lát? Újra át­futotta a rekeszeket, majd ismét a bélyegrekesznél állapodott meg. Igen, ki van zárva a tévedés: ebben a kis részben egy valódi piroshasu 100 forintos van belegyömöszölve. Flegmán lerakta a tárcát a pultra, s nyugalmat erőltetve magára, újra az eladó­hoz szólt: — Hogy adja kérem? De végső árat mondjon! — Magának semennyiért! Mondtam már, hogy ez a többinél is drágább. Lajos idegeskedett. A százas forgott az agyaban, amely a következő pillanatban a szép tárcával együtt potyán az övé lehet. — Drága ez magának — folytatta az eladó —, kü­lönben sem uj, pár napja meg én használtam a bala­toni üdülőben. Lajos most mar mohón, felhevülten csapott le: — Nekem pedig eppen ez tetszik. Hogy adja? — Százért máris viheti. Csak annyit erzett, hogy két-három szippantas- nyi levegőben nincs oxigén. Hiszen igy... a pénztár­ca ingyen kerülne hozza. Belenyúlt a belső zsebebe és Összekapart onnan 90 forintot, majd nadrág­zsebében is talalt 2 forintot. Kétségbeesve alkudott. — Ennyi az összes pénzem. Adja 92 forintért. — Soha. Nálam nincs alku. Körülnézett, hátha akadna ismerős, akitől köl­csön kérne, de sehol senki. Eközben a tömegből valaki éppen ezt a pénztárcát emelte fel: — Hogy adja? — kérdezte az új vevő. Lajos kikapta a kezéből: — Elkésett, már meg van véve. — Aztán az eladó­hoz könyörgött. - Nekem megéri. Tessék, fogadja el a 90-et, s mindjárt hozom a 10-est is hozzá. Az uj vevő erre megragadta a pénztárcát: — Szóval, száz forint az ára? Maris fizetem! Lajos erősen szorította a tárca másik sarkat. — De hiszen nincs is annyi pénze! — kiáltott rá az uj vevő, azzal teljes erejével kirántotta Lajos kezéből a tárcát, és átnyújtotta az eladónak az érte járó 100-ast, miközben mérgesen LajoáVa szolt: v — Akinek nincs pénzé, miért tartja fel a tisztes­séges vevőt? — Igen? A tisztességes vevőt? — Lajos csípőre tette kezét. Ha az enyém nem lehetett, hát majd én megmutatom. Az idegen orra előtt hadonászott. — Majd én megmutatom magának, én most leleple­zem magat, hogy milyen is az a tisztesseges vevő. — Az eladóhoz fordult. — Nem engedi a lelkiismere­tem, hogy meg ne akadályozzam ezt az aljasságot! Kérem, nyissa ki azt a pénztárcát. A bélyegrekesz­ben egy 100 forintos van. Azért a 100-asert hadako­zott velem ez a... ez a tisztességes vevő. Hat en nem engedem. Vegye csak ki a bélyegre készből azt a 100-ast... Látja kedves eladó ur, ha nekem csak 90 forintom van is csak, de bennem aztan van — be­csület. AMERIKAI MAGYAR SZO 130 E 16 St. NEW YORK, N.Y. 10003. ~ _• *ir ír ■ _______ LEGRÉGIBB-MAGYAR CÉG FÖLDES UTAZÁSI IRODA 1503 First Avenue, New York, N. Y. 10021 Telefon: BU 8-4983 — BU 8-4990 AZ ÖSSZES HAJÓ ÉS LÉGI TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETE IBUSZ—IKKA—TUZEX rendelések felvétele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK —ROKONOK KIHOZATALA Az Iroda julius é* augusztusban szombaton zárva van PÁRTOLJA HIRDETŐINKET ! HŰKOR — Nos, Georg — érdeklődik a hivatalban egy kezdő kollegától a másik — miként sikerült első találkozásod azzal a kis uj, hercig barátnőddel? — Remekül, kerlek szépen! — csillan föl a fiatal­ember szeme. — Ha nem untatlak, elmesélhetem, hogyan zajlott le. — Csupa fül vagyok! — Az egész estét pompásan berendezett lakásán töltöttük... Szórakoztunk, csevegtünk, zenét hall­gattunk, táncoltunk, sokat csókolóztunk, megittunk egy üveg finom konyakot. Szóval, nagyszerűen éreztük magunkat édes kettesben... — A kicsike úgy éjfél tajban — folytatja — hirte­len minden villanyt eloltott, és a sötétben vetkőzni kezdett... Amikor hozzám bújt, nem volt rajta mar se kombiné, se melltartó... A kollega egyre türelmetlenebbül hallgatja barat- janak a beszámolóját: — Hat aztan, hat aztán? — kérdezi mohó kíván­csisággal. — Mi történt a sötétben? — Semmi — legyint Georg. — Arra gondoltam, hogy igen fáradt szegényke,le akar feküdni. Ezért nem is maradtam tovább, hanem szépen elbucsúz- kodtam tőle... — Látod, barátom, hát erdemes volt megnősül­nöd, ha most is magad pucolod a cipődet?! — Szó sincs róla, kérlek szépen, ez nem az en cipőm, hanem a feleségemé! A sivatagban két kutató oroszlánnyomra bukkan. — Te menj, nézd meg, hova vezetnek a nyomok, én meg elindulok visszafele, s megállapítom, honnan jött az oroszlán... Az öregedő amerikai par esti tanfolyamra irat­kozik be. Japan nyelvet tanulnak majd. A tanfo­lyam vezetője csodálkozva kérdi: — Miért akarnak megtanulni japánul? Tudják, ez egy nagyon nehéz nyelv, és önök már nem túl fiatalok. Hallatlan nehézségeket fog okozni. Van-e valami specialis okuk, hogy erre szánták magukat? — Oh, igen, van egy — mondja a néni. — Örökbe fogadtunk egy tizennégy hónapos japan csecsemőt, nemsokára elkezd beszélni, s mi majd nem értünk egy árva szót sem... — Tehát megegyeztünk, művész ur, a gázsi ösz- szegében, a fellépés időpontjában, a műkor idő­tartamában. — Meg van egy kikötésem. A hangszerem szalli- tásáról önöknek kell gondoskodniuk. Nem kivan­hatják, hogy én cipeljem. — Természetesen. Milyen hangszeren játszik? — Szájharmonikán. m A “Feher Holló” sóntésben egy férfi ismerőst pil­lant meg: — Mit látok Béla?! Hajói emlékszem te harminc eve az “Arany Bárány” törzsvendége vagy és most mégis itt iszol? — Igen — bólint az illető — az orvos ugyanis leve­gőváltozást rendelt. i RENDELJE MEG AZ AMERIKAI MAGYAR SZOT Ismerje meg Magyar-Amerika egyik legrégibb hetilapját. Gazdag tartalom: politikai és társadalmi cikkek, tudományos, szépirodalmi, sport, magyarországi hírek, és egyéb színes írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra $ 1.­Megrendelem lapjukat es mellékelek S 1.­NEV................................................................. CÍM................................................................. ....................................................„..ZIP CODE AMERIKAI MAGYAR SZO 130 E 16 St. NEW YORK, N.Y. 10003. ~ , ■ T >!' ■ -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom