Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-14 / 15. szám

Thursday, April 14. 1977. Délután fel négyre — március 27., vasárnap, volt a dátum — nagyjából mar megtelt a Petőfi Kör ülés­terme. Ott ültek a regi jo munkástarsak, munkastársnók, ezüst hajkorona csaknem valamennyiük fejen, de szivükben ott égtek a jó ügyért való lelkesedés lángsugarai. Szemeikben őrök ifjúság ragyogott. Ott ültek ók, a hűségesek, a bátrak, akik nemesen kiállták a megpróbáltatások, a megkisértések vihara­it, szirenahangjait. Akik következetesen kenyeret dobáltak vissza a reakció által rájuk vetett kövekért... Akik tudják, hogy ha táboruk meg is fogyatkozott, de az eszme, melyben hittek, melyért küzdöttek, ma már uj milliók ifjú sziveiben él. Eljöttek, hogy Március Idusa, a magyar szabadságküzdelmek esz­méi kimeríthetetlen forrásából, merítsenek további inspirációt. Megmondtam nekik: úgy tekintek rájuk, mint az amerikai demokrácia védelméért, kibővítéséért ví­vott évszázados harc dicső hadseregének hős, magyar veteránjaira. Megmondtam nekik: úgy tekintek rajuk, mint ahogy ötven esztendővel ezelőtt tekintettem Chicagó­ban, Memorial Day napján, az ünnepélyen az ame­rikai polgárháború Lincoln hadserege első sorokban menetelő ősz veteránjaira. Hiszen számunkra is Memorial Day, az Emléke­zés napja volt ez az összejövetel. Az 1848—49-es szabadságharc 129., Ady Endre születésének 100., sajtónk alapításának 75., az 1932-es detroiti mészár­lás 45. es Magyarorszag felszabadulásának 32. év­fordulója! Pont ebben a hónapban, március 12.-én volt a 45. évfordulója annak a véres támadásnak, melyet Ford bérencei intéztek a munkanélküliségi segélyért, társadalmi biztosításért, a szervezkedési jogért tün­tető munkások ellen. A támadásban négy fiatal munkást, köztük a 25 éves magyar dolgozót, Lény Kálmánt, Lény Anna tagtársnönk sógorát agyon­lőttek Ford felfegyverzett ügynökei. Az ö vérükkel öntözött talajon sarjadt és terebé­lyesedett ki az üdvös törvényhozások egész soroza­ta: munkanélküliségi biztosítás, társadalmi biztosí­tás, az alapipari munkásság szervezésének joga. Az amerikai munkások tízmillióinak anyagi gondjai könnyebbültek meg s tekinthetnek nyugodtabb, gondoktól mentesebb öregkor elé a Lény Kálmánok hősies, önfeláldozó küzdelmei következtében, me­lyeket a mi sajtónk mindenkor, minden tehetségé­vel támogatott. A legnagyobb UAW lokál, a 600-as, úgy értesül­tem, már evekkel ezelőtt elfogadott egy javaslatot e munkásmártirok Woodmere temetőben lévő sírjá­nak méltó emlékművel való megjelölésére. Ez saj­nos, mind a mai napig nem történt meg! A Petőfi Kör vezetősége a maga és sajtónk nevé­ben koszorút helyeztetett el az évforduló alkalmá­val Lény Kálmán sirjara. Miklós György munkastárs, a Petőfi Kór titkára elmondta, hogy a tagság jelentékeny hányada a társadalmi biztosítás és a vállalati nyugdijak révén viszonylag meg van kiméivé a gazdasági válság leg­súlyosabb következményeitől. Azokról azonban, akik valamilyen okból nem lettek jogosultak válla­lati nyugdíjra, vagy akik erejét és egészségét a gyá­rakban, vagy bányákban (sok detroiti magyar mun­kás a bányavidékről költözött az autóvárosba) töl­tött évek teljesen felőrölték es akik az évek folya­mán kórházakban, aggmeriházakban, vagy gyakran elhagyottan, egyedül tűntek el soraink közül, nehéz volna számadást készíteni. Ottlétem alatt ünnepelte a William Penn Egyesü­let detroiti, 18. osztálya uj otthona megnyitásának első évfordulóját. A mi kedves tagtársnönk, a Petőfi Kör elnóknője, Lény Anna szakavatott vezetése es nem utolsó sorban páratlan, nagyszerű konyha­művészete következtében a klub a detroiti magyar­ság legkedveltebb étkezöhelye lett. Ugyannyira, hogy az általa előkészített bankettre már napokkal az ünnepély előtt nem lehetett részvételi jegyet | kapni. Ez volt az egyik oka annak, hogy nem volt módunkban az ünnepségen resztvenni és jókívánsá­gainkat személyesen kifejezni az osztály tagságának és vezetőségének. Első tekintetre úgy néz ki a dolog, mintha Michigan állam eredményesebben és emberségeseb­ben kezelné az idősebb polgárok lakaskérdéset, mint New York. Nagyon szép modern lakóházakat építenek a ‘senior’ polgároknak, állami támogatás­sal. A mi kedves Tatár Katalin tagtársnönknel téve tiszteletünket, aki finom magyaros ebéddel traktalt bennünket, alkalmunk volt személyesen meggyő­ződni egy ilyen otthon berendezéséről, előnyeiről. Bárcsak minden nyugdíjas munkásnak ilyen otthona lehetne minden államban! A lakbér szinte hihetet­lenül olcsó, a háromszobás, fürdőszobás lakas bére alig 60 dollár. Miklós munkastars nagyon szorgoskodik egy ko­operativ bérháznak szövetségi kormány- segéllyel való felépítésén. Elmondta, hogy a kongresszus né­hány evvel ezelőtt megszavazott 385 millió dollárt e célra. Nixon azonban annakidején megvétózta a már megszavazott összeget, mivel, úgymond, az ‘inflációt’ okozna! Miklós testver csoportja azon­ban a Supreme Courtig vitte az ügyet és most van kilátás arra, hogy a kormány kénytelen lesz kiutalni a szükséges Összeget. Remélem, hogy mire valamelyikünk ismét arrafelé fog járni, Miklós test­ver és még valami 100 más detroiti polgártárs már abban az uj kooperativában lakik. Látogatásom folyamán szinte kézzelfoghatóan erezhető volt Sparing Károly munkástárs és fele­sege tavollete. Akikkel beszéltem, valamennyien egyhangúan elismeréssel nyilatkoztak a kitartó, szí­vós munkáról, amit Sparing munkástárs kifejtett a múltban a lap építése, terjesztése, adományok szerzese körül. Nekem, mint régi jóbarát,hiányzott e's fájlalom, hogy nem üdvözölhettem öt is a többi drága jó munkástárssal, munkástársnŐvel egyidöben. Örültem, hogy alkalmam volt tiszteletemet tenni Vasvári munkástársnál, akinek kies farmján már évek óta piknikeznek a detroiti munkástársak, lap­olvasok. Vasvári munkástárs több súlyos operáción ment át az elmúlt hónapok folyamán. Kedves fele­sége szerető gonddal ápolja. Megigértettem vele, hogy hamarosan és teljesen felgyógyul, úgyhogy jövÓre én is élvezhessem cimbalomjátékát. Ezt meg is Ígérte, de mielőtt elbúcsúztunk tőle, odaült cim­balma mellé és eljátszotta mélységes áte'rze'ssel azt a nótát, hogy: 7 Hetven esztendővel ezelőtt 1907 március 30-án, Budapesten született GELLERI ANDOR ENDRE, a huszadik századi magyar irodalom egyik legerede­tibb tehetségű elbeszélő művésze. Munkáscsaládból származott, s hat gimnázium el­végzése után lakatosnak, majd kelmefestőnek tanult. Sokáig dolgozott iparossegédként — s már fiatalon kezdett irogatni. Lelkes felfedezői és támogatói kö­ze tartozott Móricz Zsigmond is. Gelléri Andor Endre az elesett, szinte kilátásta­lan sorsú kisemberek Írója, tele azonban hittel, bi- ■akodö szemlélettel és végtelen szeretettel: megej­tő varázsu költészet fénye ragyog még úgynevezett “nyomornovelláiban” is. A legtisztább derű arany­pora csillog súlyos mondanivalóju történetein. Kosz­tolányi Dezső “tündéri realizmusnak” nevezte Gel­léri alkotó módszeret: a köznapi ridegvaló.sagnak es a látomásoknak ezt a furcsa nemes ötvözetet. Műveinek szereplői ugyancsak jellegzetesek: pe­remvárosi szegények, peklegények és kékfestők, fu­varosok es mészárosok. Nagy reményre jogosító, igeretes pályafutását a fasizmus törte derekbe. 1945 elején a hírhedt maut- hauseni koncentrációs táborba hurcolták. Többé- kevésbé hiteles források szerint, a németországi Wellsben halt meg, 1945 május 5-én — kiütéses tí­fuszban - két nappal azután, hogy az amerikai csa - patok felszabadították. A bakonyi bauxitbányászat központjában, Ta­polcán átadták a negyedik Y-házat. Száz bányász- család költözik az összkomfortos lakásokba. Ké­pünkön: az uj lakótelep. “Nagy ünnep van nálunk, amikor te eljössz hoz­zánk...” Számomra és a kedves detroiti munkástársak számára is az lesz a nagy ünnep, amikor Vasvári munkástars ismét vendégül láthatja őket a farmján. Úgy érzem, minden egyes detroiti olvasónk szívből jövö jókívánságait tolmácsolom, amikor minél előb­bi teljes felépülést kívánok neki. Petőfi mellett Vasvári Pál volt Március Idusa dicső eseményeinek legnagyobb hőse. Méltóbb mó­don tálán nem is fejezhettem be detroiti látogatá­somat, mint Petőfi hős harcostársa név, vagy ki tudja, késői vérrokonánál tett látogatással! Deák Zoltán: DETROITI EMLÉKEK _AMERIKAI MAGYAR SZÓ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom