Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-14 / 15. szám
Thursday, April 14. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZG Megeletemben óhajtók lapunk támogatására sietni jj Level jött lapunk egyik régi olvasójától. Nem volna ez külön emlitesre méltó, mert az év minden napján számos levelet kapunk barátainktól, támogatóinktól. De ennek a levélnek az adja meg a különös jelleget, hogy a szokásosnál nagyobb adományt tartalmazott, 2.000 dollárt. A levelet Papp Miklós los angelesi olvasónk irta. Papp munkástars 86 éves. 56 esztendőt itt töltött az Egyesült Államokban. Mint vasmunkás^kdgozott egész életeben. Szerény körülmények kxflTott élt s nehez munkája keresetéből megtakarított néhány ezer dollárt. Most, amikor életének alkonyához érkezett, Írja, hogy senki sem él örökké és ez késztette öt arra, hogy mielőtt eltávozik az élők sorából, gyiimól- csóztesse nehéz munkájának eredményét és olyan célra adakozzon, amely a következő generáció életét segíti jobba tenni. íme itt a level másolata: Tisztelt munkástarsak: Nehezen fogom a tollat a kezembe. En mar a 86. életévemet taposom. Tudom, hogv csak idő kérdése, amikor végleg behunyom a szememet, mert senki sem él örökké. Egész életem folyamán nehéz fizikai munkával kerestem meg a mindennapi kenyeremet. Nagy igényeim soha sem voltak és így képes voltam minden heten, amikor dolgoztam, néhány dollárt félretenni. Ebből a megtakarított pénzből mellékelek kétezer dollárt, mert még életemben óhajtok szeretett lapunk támogatására sietni. Úgy hiszem, ezzel a lépésemmel nyújtom a legnagyobb segítséget azoknak a munkástarsaknak, akik túlélnék engem. Elvégre is, az Amerikai Magyar Szó az egyetlen magyar lap az Egyesült Államokban, amely sikra száll a dolgozok érdekeben. Csak azt sajnálom, hogy nem tudok többet küldeni. Munkastarsi üdvözlettel Papp Miklós ' ' * ff •* Úgy lapunk Ügyvezető Bizottsága, mint a lap minden olvasója neveben koszonetünket fejezzük ki Papp munkástársnak e nemes tettéért. Fogadás a newyorki főkonzulátuson BEAME POLGÁRMESTER ES A BUNHULLAM Mindennapi esemeny New Yorkban, hogy fiatal suhancok megtámadnak idős polgárokat, akiket kirabolnak es akik közül sokan életüket vesztik.. Kétségtelen, hogy a varos egyre tarthatatlanabb közbiztonsági helyzete a közeledő polgármesteri választás egyik fó temaja. Ez késztette Beame polgármestert, hogy Stanley Steingut allami képviselővel karöltve, törvényjavaslatot terjesszen az állami törvényhozó testület elé, mely — ha törvényre emelik — kötelezi a bírót az idősek ellen támadók szigorú elitélésére. Beame polgármester javaslata nem hoz megoldást e problémára Ma már az elemi iskolás gyermek is tudja, hogy a város bűnözési hullámának fó oka, fő forrása a fiatalok közti hatalmas munkanélküliség. Csupán a fiatalok százezreinek munkába allitasa hozhat alapvető változást. A szövetségi kormány által előirányzott összeg csak arra elegendő, hogy a nvar folyamán 58.810 fiatalt helyezzenek munkába hét hétre, heti $ 55.20 fizetéssel. A tény az, hogy a városban 750.000 munkanélküli fiatal fiú és leány óhajt munkába állni. A tervbe vett 58 ezer munkaalkalom csupán egy csepp a tengerben. KANSAS CITY, Mo. A varos sztrájkoló tanítói közül 128-at letartóztattak. Azzal vádolják őket, hogy tojásokat dobtak a sztrájktörőkre. 2_ Emberi jogok ls2. “Utolsó ízben 1956-ban volt — írja C.L.S. — hogy az USA erőteljesen buzdította más országok népeit, hogy szakítsák szét kötelékeiket. De, mikor kitört a magyar felkelés, az USA csak könyörületes segítséget nyújtott. Kérdezi C.L.S.: “vajon hajlandók vagyunk-e diplomáciai kérdést csinálni a Szabadság Radio es a Szabad Europa Rádió adásainak továbbfolyó elfojtásából, most, hogy a C.I.A. nyíltan megszüntette azok pénzügyi fedezését?” Tehát idáig valóban a C.I.A. pénzelte azokat, amit eddig váltig tagadtak? Most, folytatja C.L.S. “tegyük fel, hogy a szabadság lángja, melyet oly büszkén szitunk, újra fellobban Kelet-Európábán? Mert ne higyjük, hogy ez a lehetőség kizárt!” Hoho! Tehát innen fuj a szél, Mr. C.L.S.? Egy 1956 nem volt elég? “Márciusban Újra Kezdjük”? Nem, Mr. C.L.S. “Nem, nem, soha!” Nagyon tiszteli Thomas Jefferson-t, korának baloldalijai C.L.S. Annyira, hogy Jeffersont idézi, amikor elismétli utana, hogy “a szabadság fáját időnként vérrel kell öntözni”, csakhogy helytelenül idézi, mert Jefferson a zsarnokok vérével tanácsolta az öntözést végezni, a zsarnokok szót C.L.S. kihagyta. Mert a zsarnok nem Kádár Janos, hanem a Wall Street urai, és ezek közé tartozik maga C.L.S. is. Felteszi a kérdést: “Keszek vagyunk-e szembenézni ezzel a (véres) lehetőséggel, most, amikor viszonylag gyengébbek vagyunk (a Szovjetunióval nemben?) (Ez a “gyengeség” a Pentagon által kitalált hazugság, a hadiköltségek megszavazása céljára.) Úgy érzem, meg kell fontolnunk, melyek kitűzött útjaink, es fel kell készülnünk eszméink vedelmere, bármely ellenféllel es minden következ- mennyel szemben.” Tehát beleértve az atomháborút is, Mr. C.L.S.? Végül is, tehát idáig vezetnek “kitűzött útjaink”: a világot és emberiséget pusztító atomháborúig? Mindezt az u.n. “emberi jogok” védelmében? Vagy talán bizony a pénzeszsák védelmében? Az ilyesfajta írásnak van jő magyar neve: lazitas es háborús uszítás. Végül is, ha emberi jogokrol van szó, miért van az, hogy az ENSZ 1965-ben hozott Emberi Jogok Nyilatkozat-át, amelyet idáig már több, mint 100 tagallam törvénybe iktatott, az USA mindezideig nem irta ala? P.S. Carter elnök után, most Vance külügyminiszter is kijelentette, hogy szabályos és helyénvaló volt a különböző államfőknek, köztük Husszein, Tordán királyának juttatott pénzösszegek kiutalása. V. 0. Olyanok fogtak örömmel es büszkeséggel kezet Kasnyikekkal, uj Magyarország méltó new yorki képviselőjével, akiknek többsége egy fél évszázad óta támogatta a magyar nép igazi érdekeit itt a világ- imperializmus központjában, akik 1914-ben és 1930- ban szervezték Károlyi Mihály látogatását, akik 1919- ben százezres tömegben tüntettek a Magyar Tanács - köztársaság mellett, akik a huszas években megszerveztek a világ első antifasiszta mozgalmát, a Horthy- ellenes Ligát, akik a TI. világháború alatt Bartók Bélával karöltve üzentek óhazai véreikhez, óva őket Híorthyék hitlerbarát politikájától, sürgetve a nácikkal való szakítást. Azok fogtak kezet üj Magyarország képviselőivel, akik élén álltak a II. világháború végén ezer sebtől vérző magyar nép segélyezésére indított mozgalomnak e^jikik mind a mai napig legszilárdabb szószólói az amerikai és a magyar nép barátságának. Feledhetetlen élmeny volt ez az összejövetel. Mintha a magyar történelem őrangyala suhant volna át egy múló pillanatra a new yorki Magyar Főkonzulátus székhelye fölött. Megtisztelve érezhette magát mindenki, aki ott volt. q A Magyar Népköztársaság újonnan kinevezett New York-i Fökonzula, Kasnyik András és kedves felesege Éva, április 1-én d.u. 4 órai kezdettel fogadást tartott Magyarország felszabadulásának évfordulója tiszteletére. A fogadáson nagy számmal jelentek meg a haladó szellemű new yorki magyarok és a Magyar Népköztársaság más new yorki barátai is. A főkonzul és kedves feleségének közvetlensége, egész lényükből sugárzó barátságossága, megtestesülése és visszatükrözóje volt a magyar nép eme erényeinek, párosulva annak vendégszeretetével. A néhány óra melyet a vendegek a fogadáson töltöttek, csaknem egyértelmű es egyértékíi volt egy minikirándulással az óhazába! Az összejövetel szimbolikus jelentősege — melyet fokozott Hajnal Jenő, az 1919-iki Vörös Újság utolsó túlélő szerkesztőségi tagjának jelenléte — csak mélyítette az alkalom ünnepélyességét. Három magyar nemzedék adott itt találkozót egymásnak. Kettő, amely itt élt az. Egyesült Államokban es küzdött, szót emelt a magyar nép igaz érdekei mellett, es egy új magyarországi generáció, amely ma itt képviseli szülőhazáját a kereskedelem,a baráti kapcsolatok térén, valamint az Egyesült Nemzetek fórumain. Olyanok fogtak örömmel es hálával kezet Kasnyikekkal és munkatársaival, akiknek sorsa egykor szivük mélyéig renditette meg nagy költőnket ,Ad^ . es József Attilát. “En véreim — üzent hozzánk Ady — akiket közös átkunk Vett el tőlünk és szakított messze-messze Tan túl-sokszor jutunk eszetekbe ......” Miként Ady korában, úgy ma is “tűi sokszor” jut az óhaza népe a szülőházához hü maradt amerikai eszébe. Csak hogy most már nem fajó szívvel, hanem büszkeségtől dagadt kebellel és örömtől könnyes szemekkel gondolunk rájuk.
