Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-31 / 13. szám
Thursday, March, 31. 1977. 8 AMERIKAI MAGYAR SZO Kontinenseket is megmozgató roppant geológiai erők . A földrengések okai Március 4.-en óriási erejű, romboló hatású földrengés rázta meg Oelkelet-Európát. A rengés felszíni központja Romániában volt, feltehetően északra Bukaresttől. A roman főváros és az ország nagyon súlyos károkat szenvedett. Mi az oka ezeknek a rettenetes elemi csapásoknak? Miért különösképpen veszélyeztetett övezet Europa deli része? E kérdésekre válaszol alabbi cikkünk. Rajzunk a Mediterrán-térség néhány nagyobb földrengésének eloszlását ábrázolja. Az egyes nyilak azt mutatják, milyen irányban közeledik Afrika Európa felé, és mekkora ennek a mozgásnak a sebessége. (A számok centiméter, év értékűek.) A fekete pontok a legnagyobb kipattant földrengések felszíni központjait jelzik. „ ' VALAMIKOR CSAK EGYETLEN FÖLDRÉSZ LÉTEZETT Ha a földrengések keletkezését meg akarjuk érteni, es geológiai-geofizikai szempontból helyes képét kívánunk kialakítani magunknak a romániai tragédia okáról is, akkor mind időben, mind terben igen messzire kell elmennünk. A földrengések ugyanis olyan folyamatok, amelyek bolygonk évszázmillios fejlődésének szükségszerű velejárói. E fejlődés során egész kontinensek helyeződtek át és mozdultak el több ezer kilométernyivel egymáshoz kepest, sok ezer méter magas hegyláncok gyurődtek fel az egykori tengerek és óceánok üledékgyüjtó, part menti sávjaiból, és e roppant tömegek mozgása következtében hol itt, hol ott rendült meg a talaj. Mintegy kétszázmillió esztendővel ezelöttrol kell kiindulnunk. Akkoriban a mai világrészek még egyetlen, óriási földrészt alkottak. A földtani erö- müködés során ez az öskontinens lassan darabokra tagolódott. Dél-Amerika például elvált Afrikától, Eszak-Amerika Európától, délkeleten pedig India, az Antartisz es Ausztrália leszakadt Afrikáról, es megkezdte vándorlását északkelet, kelet, illetőleg dél fele. így alakultak ki a mai világrészek és óceánok. AFRIKA KÖZELEDIK EURÓPÁHOZ Az Atlanti-óceán középvonalában — körülbelül félúton az amerikai földrészek es az Európa—Afrika tömb kozott — találjuk az úgynevezett Atlanti-hat- ságot. Ez egy, az óceán mélyén húzódó kiemelkedés, amelynek hossztengelye mentén sok ezer kilométeres vólgyszerü alakzat húzódik. Minthogy ez a völgy a földkéreg felrepedése miatt jött létre, repe- désvólgynek szokásos nevezni. A repedésvölgy mentén napjainkban is uj kéreganyag születik: a Föld mélyéből állandóan közetolvadek-utanpótlás jut a völgyön át az óceán aljzatára. Ennek a folyamatnak a következtében Afrika és Európa ma is távolodik a két amerikai világrésztől. A távolodás sebessége évenként néhány centiméter. A távolodás azonban egyszersmind az egyes kontinensek lassú elforgásával is együtt jár. Afrika például az óramutató járásával ellentétes irányban végzi forgó mozgását, es eközben mindjobban közeledik Europa felé. Amint rajzunk is mutatja, a közlekedés sebessége Kréta térségében 2.6 centiméter, Szicíliánál 2.4, Gibraltárnál pedig 1.9 centimeter évenként. A Földközi-tenger Afrika e mozgása miatt mindinkább összeszűkül. Valójában egy “haldokló” tengerrel van tehát dolgunk. Ez a haldoklás azonban nem egyszerű, nyugodt folyamat. Ellenkezőleg: hatalmas tömegek mozgásával, fantasztikus erők fellépésével jár, és ezek földrengésekhez vezetnek, valamint (Közepés Del-Olaszorszagban es a görög szigetvilágban) tűzhányó-tevékenységgel is együtt járnák. Afrika roppant tömege ugyanis — az említett mozgásfolyamat révén — nyomóerőt gyakorol Europa deli részere. Végső soron az itteni hegységképzödés — például az Alpok, az Appenninek, a Dinaridák es a Kárpátok felgyürődése — is ennek a folyamatnak a következménye. Sőt a Tirren-tenger alá az Afrikát hordozó földkéreg egy darabja be is nyomult mar, a Vezúv és Ischia szigetének térségeben körülbelül 400—450 kilométer mélységben van. EGY KISEBB KEREGTABLA? A két nagy kózettablat, amelyek közül az egyik Afrikát, a másik pedig Európát hordozza, a mondottak értelmében a Földközi-tenger választja el egymástól. Újabban kimutatták, hogy a tenger keleti részében kisebb, másodlagos kéregfablák léteznek, amelyek — miközben a Földközi-tenger szűkül — még egymáshoz kepest is mozgásban vannak. Nagyon valószínű, hogy e kisebb táblák egyikenek a délkelet-európai terület alá való benyomulása és az eközben fellépő erők okozzak Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában a földrengéseket. A romániai rengesek egy reszenek az a sajátossága, hogy fészkük szokatlanul nagy mélységben található, nemegyszer 130—150 kilométerrel a felszín alatt, az úgynevezett földköpenyben. Jelenlegi ismereteink szerint a kéreg alatti állomány (a földköpeny felső része) képlékenyen, majdnem folya- dékszerüen viselkedik. Ezért ebben a tartományban nem alakulhatnak ki olyan mechanikai feszültségek, amelyeknek hirtelen felszabadulása földrengéseket kelt. Ha tehát a romániai terület alatt a földköpenynek megfelelő mélységből mégis kipattannak rengések, ezt csakis azzal magyarázhatjuk, hogy ott a litoszférából (a Fold szilárd kozetrétegéböl, amely a kérget is magaban foglalja) származó merev, rideg anyagtömegek fordulnak elő. Amint a Tirren-tenger alá az afrikai litoszféra egy darabja nyomul be, úgy Románia es a környezetében lévő más országok alá valószínűleg a keleti Földközi-tenger valamelyik kisebb közettablájanak egy részé hatol be, és az említett, nagyobb mélységből származó rengések feszke ennek a táblának a belsejében helyezkedik el. Jugoszláviában, Bulgáriában,-Romániában azonban olyan rengések is felléphetnek, amelyek nem származnak ilyen nagy, száz kilométert jócskán meghaladó mélységből. Az úgynevezett sekélyfész- kü rengések a felszín és a 70 kilométer mélységben levő szint között keletkeznek. De létrejöttüknek végeredményben ugyanaz az oka, mint a náluknál mélyebbekéinek: a hegységeket is feltornyositó, a kontinenseket is mozgató földtani erők idézik elő a kőzetek összeroppanását, tönkremenetelet. ÖSSZEROPPANÓ KÖZETEK Ez azt jelenti, hogy amikor az erőhatások már túlságosan megnóvekednek, és az általuk érintett kőzetek nem képesek tovább elviselni ezt a fokozott igenybevetelt, akkor az egyes részecskék között megszűnik az összetartó erő. Valahol a mélységben uj törési sik képződik — vagy pedig kiujul, aktívvá válik egy régi törés — es ennek mentén a kőzetrétegek hirtelen elcsúsznak, elugranak egymáshoz viszonyítva. Ekkor az eddig lekötött energiák robbanásszerű hevességgel felszabadulnak. A gömbszerünek feltételezett földrengesi fészekből, amelynek belsejében a szóban forgó törés kialakult vagy kiújult, minden irányba rugalmas hullámok indulnak el. Ezeknek egy részé razza meg azutan a felszint is. Logikusan következik, hogy a rengés annál nagyobb energiájú, minél nagyobb meretü a földrengesfészek. Olyan rengés esetében, mint amilyen a mostani romániai volt, a becslések szerint a földrengésfészek több tízezer, esetleg néhány százezer köbkilométer térfogatú is lehet. A VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI Vajon hogyan védekezhet az emberiség a földrengések ellen? Elhárítani őket, fellépésüket megakadályozni egyelőre nem tudjuk, jóllehet, már született néhány merész elképzelés erre vonatkozóan is. Gyakorlati megvalósításukhoz azonban ma még nem rendelkezünk elegendő technikai lehetőséggel. A rengések előrejelzését illetően igen biztató szovjet, amerikai, kínai és japán eredmények vannak, de még itt is sok a tennivaló. A japan tudósok véleménye szerint a nagyobb földrengések biztos előrejelzésének megvalositásahoz még körülbelül két évtizednyi kutatómunka szükséges, es világszerte sok uj korszerű műszerekkel ellátott obszervatórium kellene. Addig azonban, amig a szükséges kutatómunkát el nem végzik, s egy ilyen világhálózat létre nem jón, csak passzív védekezéstől lehet szó: megfelelő építkezési eljárásokkal kell leiesitményeinket rengésállóvá tenni. Az ilyen irányú kísérletek nagy figyelmet érdemelnek: sok szovjet, japán es amerikai példa bizonyítja, hogy ez megvalósítható. Dr. Hédervári Péter TERTESSZE LAPUNKAT
