Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-17 / 11. szám
Thursday, March, 17.1977. AMERIKAI MAGYAR SZO “Majdnem mindnyájunknak van” Samuel Ayala, és Willie Profit a Stamford, Conn., bíróságon. A két asszony meggyilkolásával vádolják őket. az uioiso űz eszienuooen nepvanuortasszeruen menekültek azok, akiknek módjukban volt, az ország nagyvárosaiból a peremvárosoldja. Menekültek az egyre emelkedő bűnözés elöl. Menekültek a felhalmozódott szemet elöl. Menekültek a zsúfolt és egyre jobban leromló közlekedés elöl. Menekültek, mert gyermekeik oktatását látták veszélyben. Menekültek New York-bol Scarsdale-be,Takahoe- ba, Hartsdale-be, White Plains-be, Somers-ba, Lewis- boro-ba, Westchester megyébe. Lewisboro falucska Westchester megye északi térségében, közvetlen a connecticuti határ mentén fekszik. A falu 7.000 lakója a kis- és középosztály tagjaiból került ki, orvosok, mérnökök, tanárok, városi, megyei tisztviselők, kisiparosok, kiskereskedők, Wall Street pénzintézeteinek alkalmazottai. Pár évvel ezelőtt a falu térségének nagy része erdő volt. Jtt- ott láthattunk egy-egy házat, benzinkutat, általános üzletet. Ma mar utcák szelik át a falut és minden utcában több házat találunk. Még ma is minden ház fenyvesekkel van körülvéve és a házak nem állnak egymás hegyén-hátán. Az ideköltözöttek úgy veitek, hogy ebben a környezetben biztonságot, békességet találnak, a nagyvárosok minden átkát, problémáját maguk mögött hagyják. E tévhitben élt a Watson es Minter csalad is, férj, feleség, s mindkét családnak egy-egy három éves kisleánya és egy-egy hat éves kisfia. Watsonék és Minterék szomszédok, szép, tágas hazuk a falu legszebb részében, a Longridge Rd.-on terül el. A 33 eves Sheila Watson és ,a 31 éves Bonnie Minter gyakran meglátogatták egymást és hol az egyik, hol a másik vigyázott a négy gyermekre. Pénteken, március 4.-én Sheila Watson volt a baby-sitter és amikor Bonnie Minter hazatért a vásárlásból, elrakta a vásárolt élelmet, átment a Watson-házba, hogy hazahozza két gyermeket. A Watson hazba lépve, két ismeretlen ember megtámadta, kezeit megkötötték és minden szó nélkül három lövéssel megölték. Watsonnét már előzőleg hat golyóval ölték meg a rablók. A négy gyermeket egy szobába tereltek, de nem bántalmaztak okét. Mondanunk sem kell, hogy e kegyetlen gyilkosság villamcsapaskent hatott Lewisboro minden lakosára. Ha ez megtörténhetett Watson ékkai és Minterekkel, mi akadályozza meg, hogy ők is hasonló támadás áldozatai legyenek? Újságírók kérdésére Watsonék szomszédja feltárta az igazságot: “Ez nem az első eset. Számos hazba betörtek az utóbbi hetekben. Bizonytalanságunk egyik jelensége az, hogy majd mindannyiunknak van egy farkaskutyája, de ügy latszik,ez nem nyújt elég biztonságot”. A rendőrség órákon belül letartóztatott három személyt, akiket a gyilkosság elkövetésével vádolnak, de ez nem hozza vissza az élők sorába a 33 éves Sheila Watsont és a 31 éves Bonnie Mintert. Akció az alkoholizmus ellen Az amerikai üzemekben dolgozo alkoholisták szamát négy es félmillióra teszik. Ezeknek a rehabilitálására egyre több nagyvállalat kezdett segito intézkedéseket, nem annyira humanitárius okokbol, mint inkább azért, mert az ittas alkalmazottak a vállalatoknak sok veszteséget okoznak. A National Council on Alcoholism szamitasa szerint az Egyesült Államokban 1200 cégnek van valamilyen alkoholista rehabilitációs programja. Az alkoholisták többségé 30 es 50 ev közötti családos ember, irodai hivatalnoknál magasabb állasban. A képzettebb, tanultabb lakosság között különösen elharapózott az ivas. “Alcoholics and Business” cimu könyveben Joseph F. Follman, Jr. megjegyzi, hogy 1974-ben végzett kormány-tanulmany szerint az alkohollal kapcsolatos problémákkal leggyakrabban a nem házas, különvált vagy elvált egyének, többnyire nem vallásos férfiak állnak szemben. A legtöbb vállalat csak akkor törődik alkalmazottai ivási szokásával, ha az munkáját befolyásolja. Ha ez a helyzet, akkor két lehetőséget adnak az illetőnek: vagy elmegy, vagy elvonó kúrára iratkozik be. A tartósan kigyógyitott alkoholisták aránya 60 százalék. Egyesek szerint ezt az arányt 80—85 százalékra lehetne emelni, ha az alkoholistákat idejében felfedeznék. A gyógyitás sikere attól függ, hogy az alkalmazottak közül hányat tudnak elérni. Ha az alkoholistáknak egy százalékát elerik, akkor a programot sikeresnek tekintik, pedig enne! sokkal többre lenne szükség. MARCY, N.Y. A katolikus és református egyház nyolcvan vezető személyisége egyhangú határozatot fogadott el, melyben követelik, hogy Rhodésiá- ban minden halogatás nélkül át kell adni az ország kormányzását a fekete többség megbizottainak. A konferencián résztvevők közt volt dél-afrikai egyhazak 25 megbízottja is. . Szabadság 4.». Térjünk vissza a szabadság, szabadságjogok es emberi jogok kérdésére. Az utóbbi időkben egyre gyakrabban lehet híreket, újságcikkeket olvasni, szónoklatokat hallani az emberi jogok megsértéséről. Miért ez a hirtelen mélységes erkölcsi felháborodás? Különösképpen ez a felháborodás kizárólag a Szovjetunió és más szocialista országok ellen irányul. Miért nem hallottuk ezeket az emberi jogok miatt felhaborodokat az 50-es években az u.n. Hollywood Ten, 10 drámairó és színművész üldöztetése idején, vagy az ártatlanul elitek Rosenberg házaspár kivégzése miatt? Angela Y. Davis üldöztetése, koholt vádak alapján, nem volt az emberi jogok megsértése? Hol voltak ezek a felhaborodók, amikor Indonéziában százezerszamra mészároltak le a “kommunistákat”, hol voltak, mikor 1973-ban, a CIA és Kissinger buzdításával és anyagi támogatásával, a chilei fasiszták vérbe fojtották Allende kormányát? Itt nem emberi jogok megsértéséről volt szó? Nem hallottuk tiltakozásukat az észak-karoli- nai “Wilmington 10”, Rev. Ben Chavis es tarsai ügyében, akiket hamis tanuk vádja alapjan tartanak börtönben, vagy Delbert Tibbs védelmében, akit a floridai hatóságok üldöznek hamis vad alapjan? Hosszú sorát lehetne leírni az USA-ban nap, mint nap történő emberi-jogfosztásoknak. Van mit söpörni az ajtó előtt az USA-ban, miért akarnak olyan nagyon a más ajtaja előtt söpörni? Nagyon méltatlankodnak ezek a felháborodók, mert néhány tucat iró és egyéb, a 250 milliós Szovjetunióban, nem izgathat a rendszer ellen, és korlátozva van ebbeli szabadságában. Szegény Szaharovnak nincs szabadsága, de bármely nap meghívhatja telefonon a nyugati sajtó képviselőit lakására, hogy elmondja, mennyire nem szabad! A vallásos örült, reakciós Szolzsenyicin, aki a cári rendszert kívánja vissza, 6 millió dollárt szedett össze Svájcban, Párizsban kiadott, kicsempészett Írásaiból, és most vett magának egy nagy farmot Vermontban! Szegény Szolzsenyicin! De megsértik a Helsinki-i egyezményt, jajongják. Azt az egyezményt, amiért a Szovjetunió éveken át küzdött, és amelynek csak egyetlen egy paragrafusa van — úgy latszik — amely csak a Szovjetuniót kötelezi ennek a néhány tucat “disszidensnek” tiszteletére. Pár hónappal ezelőtt egy szakszervezeti csoport meghívta a szovjet szak- szervezetek néhány tágját: az USA megtagadta részükre a vízumot. Az aláírók kötelezték magukat az egyezmény szövegének a legszélesebb nyilvánosságra hozatalára. Ez megtörtént a szocialista országokban, de nem a nyugati országokban. így, a kapitalista világban alig valaki tudja, mi is van abban a Helsinki Záróokmányban, és a hangoskodók nyugodtan mondhatják, hogy a Szovjetunió es a szocialista országok megsértik az egyezményt és az emberi jogokat. A munkanélküliség nem fosztja meg emberi jogaitól a dolgozni akarókat? Aki űveghaz- ban lakik, ne dobalodzon kövekkel! V. O. AMERIKAI * , MAGYAR SZO Published weekly, except 3rd.& 4th week j in July by Hungarian Word, lne. 130 £astJÍ6th Street, New York, N.Y.10003 Ent. as 2nd-Class Matter, Dec. 3fl. 1952 under the Act of March 21, 1879, át the P.O. of _____________New York, N.Y. Előfizetési, árak: New York városban, az Egyesült Államokban .és Kanadában egy évre" X 15.- félévre • t 8.— Minden más külföldi . országba egy évre $ 18,-félévre $ 9.50 2
