Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-06 / 1. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 6. 1977 Már Moszkvára készülnek Az eszak-amerikai kontinensen elszenvedett olimpiai kudarc a jelek szerint gyors tettekre kész­tette az Egyesült Államok sportjának irányítóit. Átalakult az olimpiai bizottság elnöksége, s példá­ul William Simon, a testület pénztárosa. További jelentős változást jelent, hogy Irwin Dardick, a New York-i Albert Einstein egyetem orvostudomá­nyi tanszékének szivspecialistája kapott megbízást az 1980-as moszkvai olimpia előtt álló amerikai sportolok felkészülési tervének Összehangolására. A professzor a közelmúltban beszelt megbízatá­sáról. Nyilatkozatából közlünk most részleteket. — Az ismert szívsebészek nagyon elfoglalt embe­rek. Miért vállalta mégis, hogy segítséget nyújt az amerikai sportolóknak? — Egyetemi hallgató koromban magam is atle- tizáltam, mar akkor sok sportolo kert tőlem taná­csot. Az Egyesült Államokban ugyanis a sportor­vosi szolgálat a mai napig nincs kiepitve. így a versenyzők altalaban kezelőorvosukhoz, ismerőse­ikhez fordulnak. — Mire kapott megbízást az Egyesült Államok az Olimpiai Bizottságtól? — A feladat rendkívül összetett es bonyolult. Az amerikai sportolók egy idő óta mintha nem lennenek eléggé magabiztosak a nagy versenyeken. Ez nem csupán sportbeli tényezőkkel magyaráz­ható. Éppen ezert az Amerikai Olimpiai Bizottság a jövőben egyrészt nagyobb gonddal kivan foglal­kozni a sportolok élettani és sportbeli felkészíté­sével, másrészt a sportolok jövőjének útját is szeret­nék jobban egyengetni. Nem szabad elfelejteni, hogy az amerikai sport felépítéséből következően olimpiai csapatunk általában csak a játékok előtti hetekben rázódik össze. A versenyek befejezese után egy nappal ezek a sportolok ismét csaknem minden kapcsolatukat elvesztik az olimpiai bizott­sággal és a szövetségekkel, s ezt kővetően sokszor nehezen elviselhető lélektani hatás alá kerülnek. — Fontosnak Ítéli a lélektani tényezőket? — Ez magától értetődik. Hogy csak saját szak­mámnál maradjak: rendkívül fontos, hogy a ver­senyzőkkel nyílt párbeszédeket folytassunk a sport­tal kapcsolatos orvosi es biológiai kérdésekről. Meg vagyok győződve arról, hogy a motiváció a sportsikerek egyik legfőbb tényezője. Talán éppen ez a Nemet Demokratikus Köztársaság sportolói­nak legjobban bevált “csodaszere”. A szocialista államokban ugyanis a világszínvonalat elero sporto­ló komoly megbecsülésnek örvend, sportpályafutá­sának befejezése után biztosítottnak látszik jövője, különösebb gond nélkül be tud illeszkedni a társa­dalomba. — Eddigi rövid ténykedésének van már valami­lyen kézzelfogható eredménye? — Meg alig telt el néhány hónap a montreali olimpia óta, ilyen uj szemlélet elterjedéséhez idő kell. De, azért mar értünk el kezdeti eredményeket. Mindenekelőtt az egyetemi ösztöndíjak terén. Is­meretes, hogy az Egyesült Államokban a tovább­tanulás aránylag költséges, igy az ösztöndíjak biz­tosítását jó és helyes eszköznek tekinthetjük. Több ismert egyetemünk már hozzájárult ahhoz, hogy a montreali olimpián jól szerepelt versenyzőket fel­vegyen hallgatói közé, továbbá ösztöndíjban része­síti a mar regebben ott tanuló olimpikonokat. Az orvosi egyetemeken például mar tizenöt ilyen ösz­töndíjas sportoló tanul. Ezzel is azt akarjuk példáz­ni, hogy nálunk is megbecsülik azokat a fiukat és lányokat, akik dicsőséggel képviselik a sportban az Egyesült Államok színeit. Ugyancsak felvettük a kapcsolatot egyes nagy cégekkel és vállalatokkal. Fokozatosan szeretnénk elérni, hogy részesítsék munkaidókedvezmenyben a versenyekre készülő és ott szereplő, arra erdemes élsportolókat. — Az olimpiai bizottság költségvetési kerete lé­nyegesen megnő ve kedett. Mire költik most a pénzt? — Pontos részletekkel nem szolgálhatok, de az bizonyos, hogy a sportcélokat szolgaló tudomá­nyos és orvosi kutatás jelentős összegekhez jut. — Milyen sportvonatkozásu tudományos és or­vosi kérdésekkel foglalkoznak? — Versenyzőink sajnos, meglehetősen tájékozat­lanok a sportot egyébként közelről érintő orvosi kerdesekben. Éppen ezért egyik legfőbb célunk, a megfelelő, alapos, minden részletre kiterjedő tá­jékoztatás. A sportolók felkészüléséről, az edzés- terhelesrol, a formaidózitésról, az élettani kérdé­sekről, a helyes etkezesi szokások kialakításáról rövidesen ismeretterjesztő füzeteket adunk ki. Nagy szükség van erre, mert sportolóink sokszor egészen elemi kerdesekben is rendkívül tájékozatlanok. Például többen nyugtalankodnak amiatt, hogy sza­bad-e C-vitamint fogyasztaniok? Es ez, eppen egy olyan országban okoz nyugtalanságot, ahol a vita­minok használata rendkívül elterjedt. De ugyanígy felvilágosítást adunk a sportolókat foglalkoztató más, esetleg kényesebb kérdésekben is. Megmagya­rázzuk az anabolikus szteroidok káros hatását, vagy rámutatunk a vér kicserélésének veszélyeire. Az ipar es az egyetemek kutató laboratdriumaival tel­jes együttműködésben, a sport minden területen igyekszünk tárgyilagos es nagyon pontos értesülé­seket közölni a versenyzőkkel. — A most vázolt munkaterv csak a moszkvai olimpiáig terjed? — Szó sincs róla! Sót, meggyőződésem, hogy teljes egészében csak 1980 után bontakozik majd ki ez a terv, mert a moszkvai olimpiáig aránylag kévés az idő. Mi elsősorban arra törekszünk, hogy uj, helyes utat találjunk az amerikai sport számára. Egyelőre az olimpiai sportágakra összpontosítunk, pedig ismeretes, hogy az Egyesült Államokban ep­pen a professzionista sportágak — az amerikai fut­ball (rögbi), a jégkorong, a tenisz, a kosárlabda és a baseball — a legnepszerübbek. A jégkorong es a kosárlabda ugyan az olimpiai műsorán is szere­pel, de az Egyesült Államokban e sportágak hiva­tásos játékosai összehasonlíthatatlanul népszerűb­bek. — Befejezésül: kapnak-e megfelelő segítséget cél­kitűzéseik megvalósításához? — Már említettem, hogy az Egyesült Államok­ban jóformán nyoma sincs sportorvosi hálózatnak. Azért ez nem jelenti azt, hogy nullpontról kell indulnunk. Köztudott, hogy jó néhány nagyszerű felszerelt fiziológiai, biokémiai laboratóriumban már évek óta a sporttal határos területeken végez­nek kutatásokat. Ezekben a laboratóriumokban világhírű tudósok dolgoznak; szeretnénk ezeknek a tudósoknak a szakértelmet is gyümólcsóztetni. Ezek a laboratóriumok és az ott dolgozó tudósok nagyon jó európai kapcsolatokkal rendelkeznek, igy már eddig is sok hasznos értesülést kaptak. Természetesen az értesüléscsere kölcsönös, csak meg nem eléggé összehangolt. Tulajdonkeppen ez az egész tevékenység olyan csapatmunkához hason­lítható, ahol nagyon széles körű párbeszed folyik a kutatók, a tudósok, az orvosok, a fiziológusok, a kémikusok, az ipari szakemberek, valamint a sportolók és edzők között. • Újra Beekeitlíaiieré az Aranylabda A France Football, mint 1956. óta minden év vegén, ebben az esztendőben is megszavaztatta a sportújságírókat. Huszonhat ország szakírójának szavazata alapján Ítélték oda az Aranylabdát — 1972. után második alkalommal Franz Becken- bauernek, a Bayern München százkétszeres váloga­tottjának. A szavazatok összesítésével Beckenbauer összesen 91 pontot kapott, s jelentős különbséggel előzi meg Rensenbrinket, a hollandok Belgiumban játszó kiválóságát. Magyar részről egyébként Lukács László, a Népszabadság rovatvezetője szavazott, s jelöltjei — Beckenbauer, Rensenbrink, Keegan, Ondrus, Csurkovics — előkelő helyre kerültek. Az Aranylabda nyertese: Franz Beckenbauer (NSZK-beli — Bayern München) 91 ponttal, 2. Rensenbrink (holl. — Anderlecht) 75. 8. Viktor (csehszl.— Dukla Prága) 52. 4. Keegan (angol — Liverpool) 32. 5. Piatini (fra — Nancy) 19. Jolin Palotás sporttudósitó Évnyitó ünnepély los Angelesben 1977. JANUAR 16-án VASÁRNAP 12 órától 1251 So. St. Andrew Pl. JÓ MAGYAROS EBED UTÁN ZENE, ÉNEKSZÁMOK, SZAVALAT Szeretettel vár mindenkit a RENDEZŐSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom