Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-03 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March, 3. 1977. milyen legyen földünk a kővetkező évszázadban. Mi nők, akik eletet adunk, különösen jogosultak, es felelősek vagyunk azért, Hogy ez az ut jó legyen nekünk, gyermekeinlínek és unokáinknak. Ezért akarunk harcolni, amig csak élet van bennünk. Leszerelést követelünk a fegyverkezés helyett, és több pénzt a nők törvényes jogaira. A fejlődés érdekében mindent meg kell tenni a gyarmatositas áldatlan örökségének felszámolásáért.” Xetnere István Te Közel hetven év óta a tavasz első napsütésével együtt minden esztendőben eljön március nyolca- dika, a nők nemzetközi ünnepe. Emlékezünk és ünnepelünk e napon. Emlékezünk a chicagói bluz- varró nők 69 évvel ezelőtti hőstetteire, azokra a munkásasszonvokra, akik 1908. március 8.-án harcba indultak a nők emberi jogaiért, a munkajogáért és hirdettek, hogy: a nő szabadnak születik és a férfiakkal azonos iogok illetik meg. A nők felszabaditasáért folytatott küzdelem születése pillanatában összeforrt a munkásmozgalommal, s azzal együtt nagy utat tett meg napjainkig. A munkásmozgalom első erőfeszítései a nők egyenjogúsításáért arra a felismerésre vezettek, hogy maradandó siker csak nemzetközi összefogással, ösz- szehangolt es jól szervezett akciókkal érhető el. A szocialista nők II. világkonferenciájának 1910-ben közzétett felhívása ennek megfelelően hangsúlyozza: “A világ asszonyai saját osztályuk proletáriátu- sanak szervezeteivel egyetértésben, evente egy nőnapot rendezzenek, mely a nők választójogaiért folytatott agitációt szolgálja.” A felhívásnak megfelelően a nők állampolgári jogaiért folyó harc a XX. századi uj forradalmi fellendülés szerves részévé vált. Az elmúlt években világszerte növekedett a nők szervezettsege, aktivitása. Egyre többen ismerik fel, hogy a “nókérdés” része a társadalomban folyó osztályharcnak és csak együtt oldható meg a gazdasági, politikai, kulturális feladatokkal. A világ jelentős részében — a tőkés es fejlődő országot: jelentős többségében — további szívós, kemény harc kérdésé ez, olyan feladat, mely osszefonodik a társadalmi haladásért vívott küzdelemmel. A kormányok és társadalmi szervezetek mar eddig is sokat tettek a nók helyzetének javításáért. Ennek ellenére sok még a pótolnivaló. Az UNESCO adatai szerint például földünkön jelenleg is 468 millió azon nők szama, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak. Az “egyenlő munkáért egyenlő bér” elvet érvényesíteni akaró ENSZ-határozatot 43 ország kormánya még nem ratifikálta, és mindössze 15 ország kormánya irta alá az anyavédelemrol szóló nemzetközi egyezményt. Az 1975-ös év nagy jelentőségű eseménye a Berlinben megrendezett nők világkongresszusa es a Nemzetközi Demokratikus NoszÖvetseg ehhez kapcsolódó VIII. kongresszusa volt. A nemzetközi nómozgalom e felelossegteljes, nagy seregszemléjén 140 ország közel 2000 küldötte: társadalmi szervezetek, nőszervezetek, ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, békemozgalmak, vallási felekezetek képviselői vettek részt, akik felismertek, hogy komnk egyetlen nagy társadalmi problémája sem oldható meg a nók aktiv közreműködése nélkül. A kongresszus magáévá tette a mexikói nyilatkozat gondolatait, a kormányok által elfogadott akciótervet és felhívással fordult a világ országaihoz. A felhívás kiemeli: “Egyenlőség, fejlődés, béke, ez a jelszó hozott bennünket össze. Erezzük, hogy itt a történelmi lehetőség és felelősség, hogy a mi nemzedékünk döntse el munkajavai és harcával, < r.Ol*VK> í’ • 4 rj.tfj'ftói) Életem szürke volt, homályos. Gondolataim esőfelhők. Egészénemmel a sivár földet markoltam, lapulva. Az ellenségek tengeren nem volt barátsag-part Magamban küszködtem a szellek Aztán jöttél Te, fény. Felkelt a nap,a hideg fajo emlékke zsugorodott. Belédnéztem, ember. Növekszik a zátonv a folyó sodrában, rárakódnak újabb es újabb hordalékok. Végül kizóldül, sziget születik így nőtt bennem az érzés. Ha messze vagy, elsorvad a szivárvány, elhalványul a fák zöldje. Nézem a levegőt, fáj. Mindegy, ki szol, mit mond. A virágok örömöt nem adnak, állatok szeretnek, de belül üres vagyok. De aztan itt vagy, velem. Szarba szökkenő gabona, bólogató rózsa, nevető felhő. Surranó patak, szentély-fa, orvosság. Szavad kévés, halk. Súlya van. Gondolatod enyémmel találkozik, mielőtt kimondanád. Rámnézel, rádnézek. Látsz engem. Olyannak amilyen vagyok. ÉÍs ezt rajtad kivül senki sem látja. Látlak. Tudom, ki vagy. Érezlek. Semmink sincs, annyi sem, mint másoknak. Kevés a tárgy, mely minket szolgál, de nekem adták a zenét, a színeket, a formákat. A szépét. Halas va - gyök és követelődző. Akarom, hogy velem légy. Varázsló vagy, ki foglyul ejtettél: csak Veled hallom a dalt. Csak Veled látom a szint. Bátor vagyok,kitartó, jó. Veled. Éjjelente itt alszol mellettem. Érzem tested melegét, már nem félek ébredni. Itt vagy. A nap,mely arcoddal kezdődik,nem lehet szomorú. Néha úgy érzem: leéltem egy életet, előtted. A másikat Veled kezdtem. Ne legyen több, elég már. Hegyek mosolya, erdők sóhaja. Tenger ölelése. E- nyém vagy. Nem üvöltöm világgá, nem harsogom hegyeker allva. Csak magamhoz vonlak este, feltorlö meleg ség hullámában, s halkan mondom: szeretlek. Maradj velem. Végig az utolso napig. TÓTH ENDRE JÖTTÉL FIATALON Mikor már azt hittem elhagyott az isten s ember a világon nem volt egy barátom s az járt csak eszemben élni értelmetlen s kó'zelgett már a nap elvesztem magamat — Te foltamasztottad az élőhalottat a társtalanságban lettel örök társam velem eggyé valva életre-halálra altalad újuljak s temessük a múltat — Jöttél fiatalon lettel jo oltalom harmónia, kellem minden romlás ellen amit más elejtett szivem fölemelted s magányom börtönét szerelmed törte szét 1. 1( í I Üdvözöljük a Nőket j a Nemzetközi Nőnap alkalmával íj r* c v t p ,y* •') 1 r,l3V<á . -l'C'O f>íf1 "« , Ui-GiJJ.O Jj'-i .)'i,Oíl ,.í1. . ü', éjoy\ jiX>v 1 j JjOi ; .»<> „• -Ji-• J *c. ’ t i'., /-u/' -*w \.T5 ' v v->
