Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-09 / 35. szám
Thursday, Sep. 9. 1976. 4 AMERIKAI MAGYAR SZO "vissza a földhöz" Bob és Lee Light a Plainfield, Vt-i farmon. A hatvanas evekben, a vietnámi habom elleni mozgalom a fiatalok sok ezreit kiábrándítottá az amerikai rendszerből. A washingtoni politikai élet botrányai, az utóbbi évek súlyos gazdasági krízise, a nagyvárosi elet leromlása, a környezet szennyeződése, a fontos tüzelőanyagok megdrágulása fiatal férfiak es nők ezreit arra késztet, hogy otthagyják a városi eletet és gazdálkodjanak. Látják a bajokat, megelégeltek a nagyipari termelésre, privat haszonra, pazarló fogyasztásra alapozott rendszert, de a bajok okait nem keresik. A városi élettől távol, nem félve a nehéz munkától, önellátók akarnak lenni és az alapvető, egyszerű életet keresik. Megvásárolnak valami elhagyott farmot, rendbehozzák, felépitik a leromlott lakóházakat, istállókat, fészereket és két kezük munkájával művelik meg a földet. Sok jómódú, középosztálybeli fiatal csalad csatlakozott ehhez a “vissza a földhöz” mozgalomhoz. Könyvből szerzett tudásukkal, a szomszédok segítségével és nagy ambícióval látnak hozzá a munkához. A mozgalom az utóbbi időkben mar olyan méreteket öltött, hogy a helyi hatóságok is tudomást vesznek róla és a földművelésügyi minisztérium helyi hivatalai segítséget próbálnak nyújtani. Vermont állam áll e mozgalom középpontjában es mas helyeken is nagy figyelemmel kísérik a ver- monti uj települőket. Távoli céljuk, hogy minél jobban a nap és a vizierö felhasználására támaszkodjanak és minél kevésbé az idővel kimerülő tüzelőanyagokra, mint az olajra. A városból jött uj farmerek ezrei fával fütenek és főznek, traktorokat csak legszükségesebb esetben használnak és ehelyett öszvérrel vontatott gépeket alkalmaznak. Foglalkoztatja őket az ekoló- giai vécék használata, amelyek az ürüléket kom- posztta és metángázzá változtatják. A városi élet “menekültjei”, a föld iránti szeretetüktol sarkaltatva, a régi igényeket feladva, megelégedetten élnek. Sok öreg farmer megszerette ezeket a lelkes fiatalokat, akik szinte pótoljak a varosba vándorolt gyermekeiket. A statisztikai hivatal adatai szerint 1970 óta a községek lakossága nagyobb arányban növekszik, mint a városoké. Ezt részben a gyárak decentrali- zálódásának, részben a nyugalmazottak számára uj vidéki lakótelepek elterjedésének tulajdonítják, de kétségtelen, hogy az uj gazdálkodók is növelik ezt az arányt. Ha ez az irányzat tovább tart, az 1980-as években ezek az uj gazdálkodók a falusi lakosság jelentős részét képezhetik. Az uj farmeroknak azonban csak elenyésző kisebbsége erte el azt a celt, hogy önellátó legyen. Ez a kisebbség is csak a saját vagy a szülei középosztálybeli munkájával keresett pénzből tudta ezt elérni. De sokan már valamennyi fölösleget termelnek, amit az utmenti farmerpiacokon értékesítenek. Több helyen kommunákba tömörülnek és egyre több helyen, felesleges termékeikből egymással cserekereskedelmet folytatnak. A hagyományos kommunák ‘ állandóan szaporodnak és Vermontban, egyes számítások szerint, már százával vannak. Nem oldják meg a világ problémáit ezek a városból elmenekült uj farmerek, de az egészséges fizikai munka utáni vágy es a főid szeretete arra indítja őket, hogy megmutassak: a varosoktól távol, az igények leegyszerűsítésével, békés, nyugodt egészséges eletet lehet teremteni. ff V.K. KALIBAVÁROS GUATEMALÁBAN Hosszú hónapokkal a katasztrófa után, a guate- malai földrengés menekültjei még mindig nyomorúságos, bádogból, kartonpapirból összetákolt viskóidban és plasztik sátrakban élnek, a főváros peremén. A földrengés utáni nyomorúságot még fokozza a hosszú esős időszak, ami a nyár középén kezdődik. A kormánytól nem kaptak segítséget, csak valami keveset a Vörös Kereszttől es az evangélistáktól. A sáros hegyoldal sikátoraiban mezítlábas gyermekek szaladgálnak és játszanak hulladékok között. Villany meg mindig nincs és a legközelebbi vízvezeték egy mérfőldnyire van. A nyitott latrinák, melyeket az evangélisták építettek, mar olyan bűzösek és szennyesek, hogy sokan pecegődró't ásnák magúidnak viskójuk mögött. A február 4.-i földrengésben 22.934-en haltai, meg, de csak 1195-en a varosban. A kormány a segítséget csakis a vidéknek és falvaknak adja, nehogy a menekültek a zsúfolt városokba tömörüljenek. Guatemala-Varosban mar a földrengés előtt is nagyon rossz viszonyok voltak, 250 ezren laktak a város körüli szakadékok mentén, lejtőin vagy melyedeseiben. Akiknek viskóját a földrengés, vagy földcsuszamlás tönkretette, uj helyet kerestek maguknak. Sokan egy drága magantelket foglaltak le erre a célra és ott epitettek uj viskóidat. így több nyomortanya-kolonia alakult ki. Az egyik, a “Februar 4.-i Kolónia” vezetője ki- jelentetfe: “Egy élünk, mint a kutyák, habár a gazdagok kutyái jobban élnek, mint mi. A jómódúak azt hiszik, hogy nedűnk tetszik ez az élet es ha tiltakozásul szervezkedünk, kommunistánál, neveznek bennünket.” A nyomortanyák lakói megszervezkedtek, 25 ezren egyesületbe tömörülve kérvényt adtak be az elnökhöz, amelyben kétsegbeejto helyzetükre hívják fel a figyelmet. Társadalmi program idősöknek Mrs. Althea Jones egyedül elő 67 eves özvegy- asszony. Bal lába béna es nem tud a házból kimenni. Baratai már majdnem mind meghaltak, vagy öregkori otthonokban élnék. 0 egyike New York város magatehetetlen lakosainak. Három hónappal ezelőtt Mrs. Jones meg úgy erezte, a világtól való elhagyatottságán nem lehet változtatni, senki sem törődik vele. De tévedett. A barátság es a segítség a közelben van, de sokszor keresni kell! Mrs. Jones megtudta orvosától, hogy a városi Social Service hivatalnak van egy szolgálata időskorúak részére. A legtöbb idős, aki segítséget kap tőlük, valamilyen segélyben részesül, de Mrs. Jones nem segélyezett; mivel ^züksege volt a segítségre, megkapta azt. Ettől kezdve minden délután fel- haromkor felhívják, megkérdezik, van-e valamire szükségé? Mint kiderült, a legnagyobb szükségé tarsasagra es emberi kapcsolatokra volt. A telefonáló tudatta vele, hogy a közelben van egy öregkori napközi otthon, melynek Mrs. Jones tagja is lett. (Az erről szóló tájékoztató nem mond semmit arról, hogy Mrs. Jones hogyan jut el a napközi otthonba, de feltételezhető, hogy elmennek erte.) A városi öregkori központok a következő programokat ajánlják: kisebb-nagyobb kirándulások, felnőtt oktatási tanfolyamok, ebed es falatozas, amatőr szinészkedés, kezügyességi-barkácsolási tevékenység, vitadélutánok, zene, tánc, egyeni és társadalmi, valamint bizonyos egészségi szolgalat, stb. Vannak időskorúak, akiknek más szolgálatokra van szükségük. Pld. Trevis Bethes, egy öregkori otthon lakója, beköltözésének első hónapjaiban nagyon elkeseredett volt, unatkozott és úgy érezte, hogy 60 éves korában az élet már semmit sem ér. Nemrégen tudomást szerzett a Linkage Programról, melyen keresztül látogatásokat tehet a környéken es résztvehet különféle összejöveteleken, hajokiran- dulasokon, stb. Szerzett már barátokat más intézményekből és saját otthonukban lakók közül. Megismerkedett valakivel, akihez meleg barátság fűzi es visszanyerte jo kedélyét. Felvilágosításért a telefonhivasi szolgalatra (Teft fi lephone Reassurance Service) a kővetkező cimet kell felhívni: Joseph Rosencrantz ■ Telephone Reassurance Service Coordinator Division of Senior Centers 109 E. 16th St. N.Y.C. 10003. Öregkori napközi központokra vonatkozolag a következő helyre kell írni vagy telefonálni: Bureau of Purchased Social Services for Adults 60 Hudson St. 9th floor, N.Y.C. 10013. tel: 433-5293/4 vagy Division of Senior Centers 109 E. 16th St. 4th floor, N.Y.C. 10003, tel: 460-8393 A Linkage Program cime a kővetkező: Division of Volunteer Services 109 E. 16th St. 8th floor, N.Y.C. 10003, tel: 460-8456 A városi Department of Social Services más szolgálatairól felvilágosítást ad az Office of Case Intake and Management, szama: 553—6395.
