Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-02 / 34. szám
NEM BÁNTOM halott porában Balazs Ferencet. Nagy menetelű sofőr volt, amig bírta magat, aztán rokkantnyugdíjas lett, magara maradt ember, maradék pénzén kihúzódott a telepre, egy rossz kis va- lyoghazba. Szép, haromszobás fóberleti lakását otthagyta az asszonynak. Régen nagy gerjedelmű férfi volt, később csöndeseden, kiváltképpen azután, hogy megnősült.Joravaló asszonyt kapott,legalábbis eleinte úgy látszott; a szemrevaló, fekete asszonykával összeillettek. A hazassag után néhány esztendőre aztan Balazs Ferenc sokat ivott. Ilyenkor elvetödött hozzánk, és néha elsirdogált reggelig. Azt hajtogatta, hogy az az asszony őt nem szereti, érdekből ment hozzá, mert Ő a polgármester, majd a tanácselnök sofőrje, jó fizetéssel, és hát valamirevaló lehetőséggel, ami akkoriban még csábitó egzisztenciának számított. Volt egy régebbi — igazi — szerelme az asszonynak, aki valamiért elmaradt, aztán jött Balazs Ferenc. — Mi a baj? — kérdeztem ilyenkor. — Minden — mondta. Az ő csaladja semmirevalo, ót magat is az asszony vakarta ki a napfényre. Ha korán indul, az a baj, ha késön kezd, az a baj, ha az inget áztatja, leszidja, ha nem mossa, azért korholja. Mindenfele nővel összeadta... s hosszan sorolta, ki mindenki szeretője. A fizetést keveselli, a munkájáról meg azt tartja, hogy az semmi, nem foglalkozás, hanem naplopás. — Nezzed meg a hatam — húzta le egyszer az ingét. Végigkarmolászott, hosszú sebcsikozások húzódtak a hátán, össze-visszaságban. — Ez a no elmebeteg — csudálkoztam ezen a szörnyűségen. — Nem az — vélekedett Balázs Ferenc. — Hat akkor? — Gyűlöl, gyűlöl es kész! Elnéztem a nagy darab, öles-markos embert es elképzeltem, hogy ha ez egyszer komolyan képén vágná a némbert, az kiverne a fürdőszoba előtti közfalat. És hagyja, hogy ez a kis semmi, tüske teremtés vegigverje, karmolassza. — Zavard el, vagy hagyjad ott — mondtam neki. — Nem lehet — röppent sebesen a válasz, mert odáig vagyok érte. De egyszer, ha rámjön a méreg, attól félek, hogy agyon ütöm. Mehetek a börtönbe. — Akkor megérdemled es gebedj meg, te ostoba — mondtam haragosan. —Ne szidjál még te is. — Igazad van, en nem tudok gondolkozni a te fejeddel. — A két gyerek miatt se léphetek — védekezett. Nem válaszoltam. Balázs is hallgatott sokáig, aztan, mint aki mindent elfelejtett, a gyerekeiről beszelt. Az egyik fiúból, a nagyobbikből, valami komoly mérnököt nevel, szépén kitanittatja, a kisebbikből meg orvost, es majd annyit dolgozik még ra, hogy egy szép kis rendelőt is kerit neki. Csak ez a két kisgyerek élteti es azért imádkozik naponta a part- tag-jóistenhez, legyen annyi fizikai es lelki ereje, hogy elbírja ezt a borzasztó családi helyzetet addig, amig a gyerekeit elindítja. Azt kivanta, hogy legalább azok, szeressek majd és emlékezzenek ra, a halala után, jo érzéssel. Megsajnáltam Balázs Ferencet, mert őszintén hitt álmodozásokkal próbálta karbantartani megnyomorított lelkét, jellemét. Nem mertem neki megmondani az igazat erről az önámitásról. Abban a családban, ahol Így cl egymással asszony-ember, ott a gyerekek is lelki sérültek lesznek. Azokból nem mérnök. meg orvos lesz, hanem a lelkiklinika lakója, vagy boldogtalan, céltalan ember. Annyit azért mégis hozzátettem egyszer, hogy jobb lenne, ha elvinne a két gyereket és inkább nagyanyjukkal neveltetne őket, amig nem akad egy megértő’, melegszívű asszony. NEM HALLGATOTT rám akkor es máskor sem. Elhalt a polgármester, Balázs elkerült a varos szolgálatából. Hányta-vetette az élet, különböző rissz-rossz vállalati autókon hurcolaszta a főnököket. Utoljára akkor találkoztam vele, amikor a kamion fülkéjéből szolt ram, Hegyeshalomnak Egészen kividámodott, kicsit meghízott, és olyan hetyego-csevego stílusban beszélgetett, mintha nem is a régi Balázs Ferenccel találkoztam volna. — Rendbe jöttek a dolgok? — Pajtikám, amióta járom a világot, minden rendbejött. — Az asszony is? — Az is. Viszem haza a kis szajret, tudod, hogy van ez... — Kezdem sejteni. — Ne, ne hülyéskedj, úgy, ahogy mondom. — Hát a gyerekek? — Jaj,'óregem, alig latom okét. Olyan agyrajáró- fele vagyok csak. — jól tanulnak? — Közepesen... közepesen. De azért ellátom őket mindenfele cuccal. Láttam, hogy az én cimborám mar semmiben sem hasonlít ahhoz a regi, vergődő emberhez. Útjára engedtem. Az ajtóból szólt vissza: — Sietek, mert én ketszerannyit fordulok, mint más földi halandó — s jókedvben mutogatta hatalmas muszkliját. A CSILLAG—BÖRTÖNBEN jártam es megnéztem a rabokat. Hogyan élnek, mit dolgoznak. Volt ott^egy ismerősöm akkor, aki mar régen hivott, hogy nezzem meg a rabokat, milyen szép, értékes munkát vegeznek. Nem mentem, mert valami belső szorongás visszatartott: nem szeretem a társadalom álján élő gonosztevőket. Sokszor olyan érzésem van, hogy mi túl humánusak vagyunk: rablóval, betörővel, gyilkossal e’s más gonosz jeliemu, szellemű elfajzottakkal szemben. Egyszer azért mégis elszántam magamat, es elmentem a Csillag-börtönbe. Nem tudom pontosan, hogyan történt, de megálltunk egy sarokban, ahol Íróasztalokat enyveztek, állították össze, es egy hatalmas szál rabot megkínáltam cigarettával, de rám szóltak. Legalább kezet fogunk, gondoltam, és bemutatkoztam. A rab is megmondta a nevet: “Balazs Ferenc.” Mintha a villám szaladt volna az agyamba; előttem állt a regi, fiatal Balazs, ugyanolyan céltalan, réveteg tekintettel, mint régen, becsóngetos, panaszos hajnalokon. — SÓfor volt az apja? — kérdeztem. — Az volt, de meghalt. — Miben halt meg? — Szelütott volt mar, aztan fölakasztotta magat a hazaban. — A telepen?-Ott. A fiú unott tekintettel nézett ram. — Miért tette? — Azt irta. hogy nem volt semmi értelme az életének. 9 — Hat az anyja? — El. Az meg azt mondta, hogy gazemberségében akasztotta fői magát. Nem tudtam szólni. Megkövültén álltám a szép, magas fiú előtt és magamban apjara, anyjara rászórtam az átkom. — De nem érdekelnek. Úgy írták, mondták, ahogyan akartak. Nem foglalkoztam velük soha. — Nem sajnálja az apiat? — Nem. Anyám szerint gonosztevő típus volt. Apám szerint meg anyám volt az oka a rossz életnek! Ki tudja? Az a fó, hogy én itt vagyok — mondta a fiú, nem leplezett gúnnyal. Tovább tuszkoltak a kísérők, de ezután már nem láttam semmit az asztalosmunkából. Kint jártunk az udvaron, s ott kérdeztem meg az igazgatót, hogy miért ül. — Határátlépési kiserlete volt, már negyedszer. Azt mondja, úgyis kimegy, ha szabadul. — Miért? * — Megbomlott a gyerek, pedig ertelmes. Negyedik gimnazista volt, amikor először bekerült. — Ketten voltak ezek? — Ketten. A másik, a nagyobb, kamionos, de letettek onnan, amikor ez másodszor próbálkozott. Valahol belforgalomban dolgozik. — Látogatja valaki? — Az anyja jón, de alig beszél vele. Gyorsan befejezik. EVEKKEL EZELŐTT bezárták a gyevi temetőt, ott épül a lakótelep: Tarjan. Előtte visz el a muut Békéscsabára—Debrecenbe. A régi, zöld drotkaput jól megette a rozsda. Nehez oda bejutni, de meg nehezebb valakit megtalálni: olyan esett-omlott ott a halottak birodalma, hogy beleszomorodik a nézelődő. Régi parcellakönyvek alapján igazodtunk el, de hiába mentem a megadott helyre. Fuvel-gazzal benőtt, dűledezö márvány- és fakeresztek között nem leltem rá Balazs Ferenc sirjara. A halottak csősze jótt aztán velem es a könyv szerint megmutatta, hogy hová temették Balázs Ferencet. Nem találhattam meg, mert a tóben tőrt fakeresztet ellepte a gaz. Bicskával lekapartam a mohát, s a korhadt, szűrkesbarna fán kibetuzgettem: “Balázs Ferenc. Élt 57 evet.” Nézelődtem ott egy ideig a semmibe porhadt világ csóndességében. Egy értelmes gondolat nem jutott eszembe. Faztam és elindultam a bezárt kapu fele! Rosszul ereztem magamat. , ' t Hat ennyi az egesz. Thursday, Sep. 2. 1976. Siklós J ános;-AMERIKAI MAGYAR SZÓ-----— ENNYI AZ EGESZ I PÜSKI- CORVIN g M HUNGARIAN BOOKS. RECORDS, ARTS tk |f &• iKKA a gj* 1590 2nd Ave. (82. és 83. St. közö+f) ® New York. N. Y. 10028, USA. |f M (2 12) 879 - 8893 Iff Magyar hírlapok, folyóiratok előfizethetek ijjjg vagy példányonként kaphatók. ä* KÉRJE DÍJMENTES ÁRJEGYZÉKÜNKET! » TÖBBEZER KÖNYVBŐL VÁLOGATHAT j» 8 Track Stereo tape-k kaphatok gg magy ar zenevei es enekesekkel: $ ”.- gr? £§ Látogassa meg boltunkat JS? ^ vásárlási kotelezettseg nélkül! Postán is szállítunk. jt^ m Szombaton is egesz nap nyitva. laaaa&aa&a&aajeuKeaaa S
